Egy kezdő hitoktató élményei
Azt hiszem, megérdemli az óriás színező, hogy ennyi év után saját posztot kapjon. Már csak azért is, mert konkrétan én magam sem tudom már letölteni arról a felületről, ahova annak idején feltöltöttem, és nem tudom, hogy másnak mennyire elérhető…Viszont, mivel nagyon népszerű, szeretném ilyen módon is még elérhetőbbé tenni 🙂
Innen le tudjátok tölteni a színezőt:
Ha elkészítettétek, oszd meg velem! Látogass el a Híd-tan Facebook oldalára 🙂
Ennél az Irgalmas Jézus figuránál jártam úgy, hogy pár éve újra elő akartam venni, hogy beviszem az egyik hittanórára, de nem találtam. Gondoltam oké, majd letöltöm a blogról (számtalanszor csináltam ezt, hogy a saját dolgaimat töltöttem le innen, mert nem találtam az eredetit)…De rá kellett jönnöm, hogy ezt (sem) töltöttem még fel, úgyhogy ugrott a dolog. Ezért most itt van, méghozzá rögtön két példányban: fekete fehérben, és digitálisan színezett formában.
Ha csak sima nyomtatópapírra nyomtatjuk, érdemes a figurát felragasztani egy papírgurigára (leánykori nevén WC papír guriga), így stabilabb lesz.
Az elkészült figurát felhasználhatjátok ehhez az ötlethez: Irgalmasság kilencede számláló. Szerintem nagyon jó, és ha nem ismernétek a Catholic Icing oldalt, ajánlom figyelmetekbe, én is sok jó ötletet találtam már itt 🙂
A kilenced imádságait ITT találjátok.
Itt pedig egy régebbi Híd-tan bejegyzést találtok, ami alapján elkészíthetitek a saját irgalmasság rózsafüzéreteket.
Kicsit csapongok a témák között, de ahogy kezembe akadnak a régi feladatlapok, úgy töltöm fel őket. Bár ez nem az első ovis csoportomba készült, de majdnem, és egyébként közzé is tettem már itt, csak sablon nélkül.
(retró fotóválogatás következik 😆)
Ez volna az, egy 2014-es bejegyzés. https://hid-tan.kreativcuccok.hu/2014/04/02/utolso-vacsora-2/
Ezt a feladatlapot újítottam föl, és teszem közzé 🙂 A rajz a régi maradt, a szöveget viszont szépen rászerkesztettem. Így egy fokkal igényesebben néz ki talán 😉
Nem készítettem most el, és nem fotózom be a szép új verziót, mert a lényeg úgy is látszódik az eredeti, 2014-es bejegyzésben.
Egy nagyon egyszerű kézművest hoztam, így a Nagyhéthez közeledve. Én ezt most 1-3. osztályosaimnak küldtem el feladatnak, remélhetőleg nem fog ki rajtuk. Igazából csak színezni és vágni kell, meg némi ügyeskedés kell a madzaggal.
A korongok hátuljára felírtam az adott nap nevét is.
Elég izgő-mozgó 1. és 2. osztályaim vannak, nekik találtam ki ezt a kis feladatot, és írtam meg hozzá a szöveget: én felolvasom a húsvét történetét, ők pedig, ha számot hallanak, tapsolnak, ha pedig személynevet, akkor leguggolnak. Nálam nagyon élvezték, a 2. osztályosok talán még jobban, mint a kicsik (mondjuk 2. osztályban csak a számoknál tapsultunk, mert sajnos egy túlzsúfolt könyvtárban tartom nekik a hittant, ahol még ülni is alig fér el az ember, nemhogy még tornázzon…) Szóval jó móka volt! Ha lehetőség van rá, más mozdulatokat is lehet tenni, pl. ugrás, fejünk fölött tapsolni, dobbantani, stb. Ezt rátok bízom 🙂
Ismétlésnek is jó lehet a szünet utánra. Innen letöltheted:
Ez a kis nagyheti diorama az igazat megvallva súrolja a plágium határait, bár alapvetően csak az alap ötletet “nyúltam le”, minden mást újrarajzoltam a saját ízlésemnek megfelelően. Természetesen, közlöm az eredeti forrást is, és egyben ajánlom figyelmetekbe a honlapot, mert rengeteg kiváló ötlet található rajta. Nekem csak egy “problémám” van vele, hogy a figurák nem igazán az én ízlésem, ezért szeretem újrarajzolni őket. Credit
Az én kis makettem a nagyhét eseményeit dolgozza fel, három kis jelenetet kiragadva.
Az elkészítését vagy családosan ajánlom, vagy inkább nagyobb gyerekekkel, mert elég aprólékos. A középső 3D-s kereszt leírását (illetve néhány gyakorlati tanácsot az egész makett elkészítéséhez) az eredeti bejegyzésben találjátok ITT.
Innen letöltheted Híd-tan verzióját:
Ha kérdezik, hol találtad, ne felejtsd el megemlíteni 😉
Az Ecclesia első osztályos tankönyvében van egy gyufás skatulya Betlehem. Ezt minden évben megcsinálom a gyerekekkel, szerintem nagyon aranyos, s mindemellett egyszerű is. Ennek mintájára elkészítettem egy húsvéti verziót. Mindenben megegyezik az eredeti ötlet elkészítésével, csak a grafika más – az saját, és húsvéti 🙂
Először az asszonyok jönnek az üres sírhoz…
…aztán az apostolok.
Innen letölthető: Gyufásdoboz Szentsír PDF
Kicsit fel akartam rázni a kamasz lányokat (hiszen önmagában kamasznak lenni egy állandó világfájdalmat jelent), így arra gondoltam, hogy most ezt a pár hetet egy hosszú távú projectnek szentelem. Ez az egész Nagyböjt alatt folyt, 4 hittant szántam rá, de azt hiszem, sok szempontból megérte belevágni.
Makettet készítettünk. Rengeteg hasonló makettet láttam a neten, és bár tudtam, közel sem tudunk majd olyan profi Szent Sírt készíteni, de valami hasonlót azért megpróbálunk. A fő szempont az volt, hogy a lányok maguknak szervezzék meg az elkészítést, én csak irányvonalakat jelöltem ki. csináltam egy tervrajzot, ami nagyjából az elképzeléseimet tükrözte, de onnantól rájuk bíztam.
Vettem hungarocell lapokat (itt is köszönöm a Szállítómnak a segítséget 😉 ). Alapvetően ez adta az egésznek a vázát. Elsőnek egy dobozra akartam ráépíteni, meg is volt már a kiszemelt doboz, de valaki lenyúlta/kidobta a hittanteremből, a csuda tudja, miért 🙁 Végül doboz nélkül készült el.
A lányok kivágták a sírbolt oldalait, majd gipszet kevertünk, ezzel alakítottuk ki a szikla textúráját. A Golgota domborzata gipszbe mártott vászonanyagból készült. Lefestettük.
Közben figurákat készítettünk, illetve ezeket főleg én készítgettem, mert csak két öntőformám volt. Velük nagyon megszenvedtem, mert sajna a formából nehéz volt úgy kiemelni, hogy ne törjön el nyakban a figura. Ezért utólag próbáltam összegipszelni a nyakuknál, de így meg a sűrű, lefolyt gipsz hamar megkötve ilyen ragyás lefolyásokat eredményezett. Így lett a farizeusnak szakálla, Veronikának meg olyan hosszú haja, amit Rapunzel is megirinyelt volna 😀
Az angyalt egy vendégmunkás, az egyik kamasz lány nagyon lelkes kishúga készítette (mármint a festését). De, mint a legalsó fotón látszik is, elég rémült arca lett. Ezért – bár ezért nyilván sokan megköveznének, hogy mit rondítok bele a kis művésznő alkotásába -, kijavítottam. A kis leányzó nem direkt festette ilyenre, egy kicsit megszaladt az ecset a száj festésekor, és kicsit úgy tűnt, mintha rémülten kiabálna az angyal 😀 A figurákhoz még annyi közöm, hogy a Veronika kendőjén az Arcot én festettem meg, mert a leányzó nem vállalta.
Az elemeket külön átvittük aztán a templomba, és ott szereltük össze. Majd készítek róla jobb képeket is, sajnos a mobilom ennyire képes.
Ja, és miért van rajta két bejárat: az oldalsó lyuk azért van rajta, hogy még jobban be lehessen kukucskálni. Jézus alakja alapvetően nincs rajta a maketten, mert nem tudtam igazán, hogyan kéne Őt odatenni (a keresztre? a sírba? vagy már feltámadottként?). Szóval Jézus nincs ott…feltámadt 🙂
ÁLDOTT NAGYHETET, ÉS A FELTÁMADT KRISZTUS FÉNYESSÉGÉT KÍVÁNOM NEKTEK!
Ez egy picit olyan nekem, mint a mumus: mindenki beszél róla, de soha senki nem látta még. Én legalábbis még sosem láttam egy tisztességes padlóképet sem, pedig szinte nem telik el szakmai nap, hogy ne dobná be valaki. De csak így, ennyit, pusztán a szót: padlókép. De hogy mi is az, hogyan működik, hogy kéne kinéznie, miből van – azt soha senki nem mondta. Egy módszertani könyv sem említi, nem is volt róla szó se főiskolán, se máshol.
Na, egyik reggel viszonylag amortizált állapotban, köbö beszédhang nélkül, náthásan iszogattam a kávémat, és közben azon gondolkodtam, van-e értelme aznap tanítanom, hiszen hanggal nem nagyon bírnám zsinórban a 8 órát (nem is bírtam)…és akkor Pinteresten szembejött velem egy ötlet.
AHH-HA! Ez zseniális! Olyan nincs, hogy nekem nincs ilyenem! Gyorsan még levadásztam pár fotót a témában, és ott helyben gyorsan felvázoltam a saját kis körömet egy papírra, egyelőre csak tényleg tervrajz-szerűen. Úgy gondoltam, hogy a hangom nélkül nem tudok nagyon tanítani, viszont ha már otthon maradok, akkor készítek egy ilyet. Mert olyan sincs, hogy én nem rögtön állok neki egy ilyen projectnek. Így is egy hete azon agyaltam, hogy az újonnan kapott csoportokban, melyeket múlt héten vettem át, hogyan lehet gyorsan-ügyesen elmondani mindazt, ami a tanárváltás miatti zűrzavarban kimaradt nekik.
Tehát nekiálltam. Lázasan készültem, mint utóbb kiderült, valószínűleg szó szerint, de elkészült (a plébániai hittant azért megtartottam, hozzájuk valószínűleg félholtan is bekúsznék).
Később utánanéztem, ez hivatalosan nem padlókép (Franz Kett módszerét nevezik hivatalosan így), de elég nagy ahhoz, hogy padlón rakjuk ki.
Maga a feldolgozandó téma címe adja a kör középpontját, e köré pakolgatjuk fel a cikkelyeket. Az én köröm öt részre, minden rész további 4 részre osztott. A legbelső körben a Nagyhét egyes napjai vannak, alattuk egy rövid leírás, majd két-két rajzos szimbólum. Teljesen szétbontható cikkelyekre, ismétléskor összekeverhető, kiosztható, hogy az osztály együtt rakja ki helyesen.
Mivel elég nagy, ezért mindent kézzel gyártottam le, írtam rá, festettem, stb. Megszerkeszteni számítógépen nekem ez több időbe tellett volna…meg egy picit kényszeres kézzel író/firkálgató vagyok 😀
És ami a legzseniálisabb, hogy hihetetlenül bevált! Legalábbis ahol eddig bevetettem (4-5-6. osztály), nagyon bejött a gyerekeknek, versengtek, hogy ki olvassa fel a szöveget, ki tehesse le a képet. Az egyik ötödikes srác (SRÁC!) totál le volt nyűgözve, hogy ezt én csináltam, és “hűűű de nagyon menci!”. Komolyan nagy élmény volt ez most nekem, mindig nagyon jó látni, ha egy ötlet működik a gyakorlatban. Biztos, hogy gyártok még más témában is (pl. tízparancsolat).
Ja, és mint mondtam, utána néztem az IGAZI padlóképnek is, és rávetem magam az internetre még ez ügyben, mert nagyon tetszik. 🙂
Először mutatom a szamárságot. Szóval úgy döntöttem, hogy most elszakadok a táblától és a papír báboktól (egy picit), ezért készítettem egy papír csacsit. Bár azért a jeruzsálemi bevonulásban nem feltétlenül a szamár a főszereplő, de azért elég fontos elem, meg a kicsik úgyis szeretik az állatokat, meg szeretik őket megtapizni is, szóval ez lett belőle.
Már megkaptam, hogy “Janka néni, azért szemet majd rajzolj neki!” 😀
Egy pizzásdobozból készült, a távot méretre vágott papírgurigák tartják benne, és hogy véletlenül se lehessen behorpasztani, újságpapírral (szigorúan keresztény sajtóval) tömtem ki. Az éleit széleit maszkolószalaggal fedtem be, majd akril festékkel befestettem. Feketére, mert a fehér festékem elfogyott… 😛
Barna csomagolópapírból készítettem egy kb 5 méteres csíkot, ami a Jeruzsálembe vezető út volt. A gyerekeket leültettem az út két oldalára, Jézust pedig a szamárra ültettem.
Az egyik gyerek foghatta, ő “vezette” égig Jézust az úton az éneklő gyerekek között.
Ezt szoktuk énekelni, persze egyelőre csak az első versszakkal:
Nem egy ördöngös akkordmenet, így én ukulelén is el tudom játszani, a gyerekek pedig tapsoltak hozzá. Nagyobbakkal (értsd 1-2. osztályban) pálmalevelet gyártottunk, ők azt lengették közben. Utána jutalomként mindenki pengethette kicsit a “pici gitárt” (vagy más helyeken “kukulelének” is nevezik 😀 )
