Híd-Tan

Egy kezdő hitoktató élményei
You are currently browsing all posts tagged with feltámadás

A naimi ifjú…

  • 2014.03.21 13:42

...vagy kis átalakítással Jairus lánya is lehet 🙂 Oviba rajzoltam az alábbi kis kreatívkodni-valót.

IMGP3647

 

Mint látható, a hordágyon fekvő fiú fel tud ülni, s ha félbehajtjuk a lapot a szaggatott vonal mentén, olyan, mintha az özvegyasszony és Jézus mellette állnának. A hordágyon bejelöltem azt a kis részt, amit be kellett ragasztózni (azt, és CSAK azt a részt engedtem), így a fiút elég volt csak ráfektetni a hordágyra. Azt azért még nem ártott elmondani, hogy a feje a párnán legyen. Biztos, ami biztos.

IMGP3633

 

A ragasztás után lehetett színezni.

Tegnap volt az első alkalom az új ovis helyszínen. Az egyik kisfiú pár perc után nekem szegezte a kérdést: "Hol van a pap?"
"Ő most nem jön" - feleltem.
"És akkor ki fog nekünk Jézusról mesélni?!" - kérdezte a fiúcska megrökönyödve.
"Majd én!" - válaszoltam, nem kevésbé meglepve. Ezen az órán persze még nem tanultunk semmi hittanosat, csak ismerkedtünk, játszottunk, rajzoltunk. "És ma nem is mesélsz Jézusról?" - kérdezte csalódottan ugyan az a kisfiú a hittan végén. Egy újabb kis csalódás...na nem baj, jövő héttől már csak Jézusról fogok "mesélni" 🙂 Csak a végén meg ne unja 😀

Boldogok, akik éhezik és szomjazzák az igazságot, mert majd eltelnek vele. (Mt 5,6)

Mennek az asszonyok

  • 2013.04.09 17:50

Tegnap volt az első hittanos nap a tavaszi szünet után, és hál' Istennek, a nap is VÉGRE kisütött - és nem csak 1-2 perc erejéig! Tegnapi 1-2. osztályos, illetve a mai ovis hittanon is a sírhoz siető asszonyokról beszélgettünk.

Az iskolás csapattal a témához illően egy feltámadási életképet készítettünk a Catholic Icing blog aranyos kis figuráival. Nem kell hozzá más, mint a kinyomtatott rajzok és néhány papírhenger. Ja, és még egy nagyobb gyógyszeres vagy akármilyen doboz, a sírbolthoz. Mi 7 alakot és a sziklasírt készítettük el.

Ht_feltamadas001

 

Ja, igen, a képen csak 6 figura van, mert utólag, amikor már a gyerekek elmentek vettem észre, hogy az egyik szereplőt valószínűleg az alkotója hazavitte 😀 És pont a sírhoz siető, csodálkozó arcú asszony az! Mindegy, tekintsétek úgy, hogy ő már hazament, és szólt Péternek és Szűz Máriának (a kép bal, ill. jobb oldalán), s már nem ment vissza velük 😛

Ht_feltamadas002

 

Az ovisoknak egy egyszerű, saját rajzolású színezőt vittem. Annyi extrát tettem azért bele, hogy az alakokat nem rajzoltam a helyükre, azt nekik kellett külön a megfelelő helyre felragasztani.

Ht_feltamadas003

 

Ht_feltamadas004

 

Az ovis hittan kétségtelen sztárjai az újonnan beszerzett stift-ragasztók voltak. A ragasztó színe ugyanis LILA, de a papírra kenve pár másodperc után színtelenné válik.

Ht_feltamadas006

 

Ht_feltamadas005

 

Az egyik pöttöm csillogó szemmel kérdezte, hogy ugye, legközelebb is ezt a szép lila ragasztót hozom? 🙂

A kicsi hernyó

  • 2013.03.19 12:09

Ez a húsvét előtti utolsó hittanos hét. A kicsikkel arról az új életről beszélgettünk, amelyet Jézus adott nekünk a halála és feltámadása által. Ehhez hoztam példának a kis hernyó történetét.

Ht_hernyo001

 

Együtt rajzoltunk. A történet lényege, hogy volt egy kicsi hernyó, aki élt-éldegélt, de a szívében érezte, hogy nem lehet ez minden, amit ő ott a faágon tapasztal. Tudta, hogy a szíve egy szebb, boldogabb életre vágyik. Ezt meg is beszélte a bölcs, bajszos, szemüveges hernyóval is, aki segítette a kicsi hernyót a továbbiakban a földi életben, hogy képességeihez mérten jó hernyó legyen. Aztán a kicsi hernyó élt éldegélt, majd meghalt. Vagyis begubózott, de mindenki azt hitte róla, hogy meghalt, vége, soha többé nem fog életre kelni. De aztán a kis hernyó új, egy szebb, teljesebb életre kelt, egy még szebb testben. Pillangó lett belőle. Megbeszéltük a gyerekekkel, hogy most még mi is kis hernyók vagyunk. Gézu ügyesen megfejtette, hogy az öreg hernyó jelképezi a papokat és a pápát, akik segítenek nekünk a földi életben, és irányt mutatnak nekünk. Mi mind arra vágyunk, hogy pillangókká váljunk - vagyis a Jézus adta örök életre.

Ezért mi is pillangókat gyártottunk.

Ht_hernyo002

 

Ami lemaradt a fotózásból, az a gubó, vagyis egy papírhenger, amire ráírtuk: "Jézus új életet adott" Ebbe a gubóba bele lehet hajtogatni a pillangót, mint amikor bebábozódik a hernyó. A kis fa pálcikával lehet könnyen előhúzni a pillangót a gubóból.

Ht_hernyo003

 

 

Nehéz témák

  • 2012.10.16 16:24

Számomra (legalábbis eddigi "pályafutásom" során) két nehéz hittanos téma van, ami gyerekeknél előjöhet: az egyik a 6. parancs (ki tudja, miért :-P), a másik pedig az elmúlás, a halál témaköre. Utóbbi került most terítékre, mivel a hosszú hétvégéknek és iskolai szüneteknek "hála", a kicsikkel most találkozom utoljára halottak napja előtt. Nehéz téma ez, hiszen még felnőtt fejjel is nehéz néha feldolgozni egy-egy szerettünk halálát, főleg, ha az illető mondjuk tragikus körülmények között vagy emberi mércével túl korán távozott el. Ilyen tapasztalata már egy elsősnek is lehet. Egy ilyen traumát egy mélyen hívő családban is nehéz feldolgozni, és nem ritka, hogy ilyenkor a hit is megrendül - egy pillanatra, vagy egy életre. Ezt a gyermek is érzékeli, látja, hallja.

Hogyan magyarázzam hát meg egy 7-8 éves kisgyereknek, hogy mi történik velünk, ha meghalunk? Hogyan adhatnék választ az életnek erre a súlyos kérdésére?

Segítségemre egy régi-régi kiadású könyv volt: Monika Nemetschek - Isten a gyermek életében. Bár 1979-es kiadású írásról van szó, hihetetlenül aktuális a mai hitre nevelésben is - elvégre a hit tartalma nem változott az elmúlt 2000 évben 😉 A lényeg, hogy a mai (hit)oktatásban is abszolút használható és praktikus módszereket tartalmaz ez a könyv.

Végül úgy érzem, hogy sikerült megbeszélni a gyerekekkel a lélek halhatatlanságának témakörét. Annyira fantasztikus a kicsikben ez a feltétlen bizalom és elfogadás, amit az új dolgok irányában mutatnak! Bár az is igaz, hogy elképesztően agyafúrtak is ám! 🙂 A végén ugyanis kaptam egy ilyen kérdést: "De te ezeket honnan tudod?" Nyilván rájött a kis leányzó, hogy halott még én sem voltam, így nagyon nem beszélhetek saját tapasztalatról, amikor a lélek halhatatlanságáról és az örök boldogságról van szó, nem beszélve a feltámadásról. Bízom benne azért, hogy ha majd arra kerül a sor, és bekövetkezik mindaz, amiről tegnap beszélgettünk, nem fognak csalódni és azt gondolni, hogy én annak idején teljesen más dolgokat mondtam 😉

Levezetésnek természetesen kézműveskedtünk.

Találtam egy nagyon egyszerű emberalakot, amit műszaki rajzlapra kinyomtattam nekik. A feladat első fele az volt, hogy színezzék/rajzolják meg a figurát úgy, mintha őket magukat ábrázolná.

A széles mosoly mindenképpen stimmel 🙂

Amíg ők megalkották a földi testüket a rajzlapon, én átlátszó előlapfóliából elkészítettem nekik a "léleket", ahogy ők mondták. A kettőt végül tűzőgéppel kapcsoltuk össze. Megbeszéltük, hogy a lélek láthatatlan, és ez a részünk a halál után a Mennyei Atyához repül az örök boldogságba. Hozzátettem még, hogy a világ végén Jézus olyan új testet ad majd nekünk, ami többé nem fog fájni.

A következő hittanig pedig feladták nekem a leckét, mert egyikük kijelentette, hogy az "Én Istenem, jó Istenem, lecsukódik már a szemem" kezdetű esti imát már úúúúúgy unja, mert minden este ezt imádkozzák otthon a családdal. Így közkívánatra óra végén azt az imát mondtuk el, amiben "valami olyasmi van, hogy 'adj kenyeret minden nap' ". 🙂 Én meg kereshetek valami új esti imádságot nekik 🙂