Híd-Tan

Egy kezdő hitoktató élményei
You are currently browsing all posts tagged with Jézus

Mustármag

  • 2014.10.15 21:33

A mustármagról szóló példabeszédhez készült ez a kis feladatlap-szerűség, a vegyes osztályomba (tudjátok, három elsős, egy másodikos...). Az igazság az, hogy nem volt itthon mustármagom...mert miért is lett volna? Helyette kölest vittem be. Így egy picit kamuznom kellett...khm 🙂

Ht_mustarmag2014

 

Alul, a szívet először kiszíneztük. Erre került rá néhány szem "mustármag", amiket celluxszal rögzítettünk a papírra. A levelekhez öntapadós fóliából előre kivágtam sok-sok-sok (sok!) levélformát. A gyerekek ezeket ragasztgatták fel a helyükre. De lehetett volna simán csak színezni, vagy mondjuk krepp-papírból galacsinokat gyúrva kirakosgatni, én most ezt választottam.

Sajna a kész művekről nem készült kép, mert közben annyira népszerű lett a sarokban bóbiskoló műanyag csontváz, hogy elfelejtettem fényképezni. Hát igen, én mindig is mondtam, hogy nem a külső számít... 😀

skeleton

 

Zakeus

  • 2014.04.04 17:45

Az új ovis csoportom, akiket pár hete vettem át, egy érdekes kis csapat, mert nagy részük most kezdett el hittanra járni. Ergo: nincs sok hittanos múltjuk, szinte a nulláról kezdünk mindent. Viszont nem csaphatok rögtön bele a közepébe azzal, hogy Jézus meghalt értünk, miközben nincs meg hozzá az előismeretük. Kis túlzással azt se tudják, kicsoda Jézus - és máris kezdjem a halálával???

Szóval ilyen kis alap dolgokkal kezdünk: amiről már lehet tapasztalatuk, vagy ami nem igényel nagyobb "előképzettséget". Az első hittanozós alkalommal ezért vettük Zakeus történetét: így rá lehet vezetni a gyerekeket, hogy ahogyan Zakeus is, úgy mi is szeretnénk Jézussal találkozni. Csak nekünk nem a fára kell felmászni, hanem hittanra járni, templomba menni.

Először is (mivel sok az apró, 3-4 éves), mozgásosan adtam elő nekik a történetet. Amit lehetett, a történet elmondása közben mozgással kísértünk (pl. Zakeus alacsony volt, akkor guggolva járjunk egy kicsit; felmászott egy fára, csináljunk úgy, mint amikor létrára mászunk; keresi, hol van Jézus, akkor látványosan nézzünk körbe, stb.)

A kézműves egyszerű, kiegészítős-ragasztós volt: egy üres tájképbe kellett a jó helyre beragasztani Zakeust és Jézust. Direkt két különböző formába tettem a két alakot, hogy könnyebb legyen a helyére illeszteni.

20140401_124221 20140401_124238 20140401_124317 20140401_124339

 

“Pucér!”

  • 2014.03.30 21:59

Sok mindenre számítottam a mai kézműves végén, de erre a kijelentésre nem. 😀

Nagy nehezen szültem meg ezt az ötletet, aztán meg úgy jártam, hogy most alig voltak a Közösségi Délelőttön. Talán a jó idő, meg az óraátállítás is közrejátszott, de nagyon családiasra sikeredett.

Ht_kereszt002

 

Még régebben kaptam sok-sok CD-t, ez lett az alap, amit zöld papírral vontunk be. Kaptam még filc virágokat is így készen. A nyomtatható, kivágható, színezhető képet pedig ITT találtam. Itt több húsvéti, nyomtatható papírmakett található.

semana_santa007[1]

 

Ht_kereszt003 Ht_kereszt004

 

Az egyik kicsi lány úgy gondolta, biztosabb, ha apára bízza a makett elkészítését, és ő közben egyéb fontos dolgokkal (ugrálás, bogarak vizsgálása) foglalkozik. Amikor apukája elkészült, a kislány megnézte a keresztet, Jézusra mutatott és szinte nevetve felkiáltott: "PUCÉÉÉR!" 🙂 Később azért elárult nekem valamit: "Tudod, Jézus fent van a mennyben!"

Ht_kereszt001

A naimi ifjú…

  • 2014.03.21 13:42

...vagy kis átalakítással Jairus lánya is lehet 🙂 Oviba rajzoltam az alábbi kis kreatívkodni-valót.

IMGP3647

 

Mint látható, a hordágyon fekvő fiú fel tud ülni, s ha félbehajtjuk a lapot a szaggatott vonal mentén, olyan, mintha az özvegyasszony és Jézus mellette állnának. A hordágyon bejelöltem azt a kis részt, amit be kellett ragasztózni (azt, és CSAK azt a részt engedtem), így a fiút elég volt csak ráfektetni a hordágyra. Azt azért még nem ártott elmondani, hogy a feje a párnán legyen. Biztos, ami biztos.

IMGP3633

 

A ragasztás után lehetett színezni.

Tegnap volt az első alkalom az új ovis helyszínen. Az egyik kisfiú pár perc után nekem szegezte a kérdést: "Hol van a pap?"
"Ő most nem jön" - feleltem.
"És akkor ki fog nekünk Jézusról mesélni?!" - kérdezte a fiúcska megrökönyödve.
"Majd én!" - válaszoltam, nem kevésbé meglepve. Ezen az órán persze még nem tanultunk semmi hittanosat, csak ismerkedtünk, játszottunk, rajzoltunk. "És ma nem is mesélsz Jézusról?" - kérdezte csalódottan ugyan az a kisfiú a hittan végén. Egy újabb kis csalódás...na nem baj, jövő héttől már csak Jézusról fogok "mesélni" 🙂 Csak a végén meg ne unja 😀

Boldogok, akik éhezik és szomjazzák az igazságot, mert majd eltelnek vele. (Mt 5,6)

Szomjúság

  • 2014.03.04 12:42

Jó régen írtam már...De most itt vagyok ismét! A plébániai hittanórák nagy részét a farsangi műsorra való próbák vitték el, és bár igyekeztem a témákat is tartani, nem mindig sikerült. Az ovis hittanokon is volt némi kavarodás, és az is előfordult, hogy az iskolában a kötelező hit- és erkölcstant a folyosón kellett megtartanom, mert nem volt üres terem...

Az ovisokkal a szamariai asszony történetét vettük, kisebb-nagyobb csúszásokkal, de legalább most már mindegyik csoport ugyan annál a témánál tart.

Hajtogattam sok-sok (több, mint 30) kis vödröt. Nem bonyolult, első osztályosok már elég ügyesen megcsinálják.

hid-tan_vodor2014

IMGP3599

 

Ez után készítettem egy alap rajzot, amin az asszony látható, és bejelöltem a helyet, ahova a gyerekeknek fel kell ragasztani a vödröt. Érdemes egy pötty ragasztóval leragasztani a vödörke "fülét", különben a gyerekek elkezdenek kombinálni, hogy mit hova hajtsanak, pedig nekik igazán nincs már dolguk vele a felragasztáson kívül 😛

Mindenki kapott még egy szentírási idézettel ellátott vízcseppet is, amit egyszerűen beletettek a vödörbe. Természetesen felolvastam nekik, mit írtam a vízcseppre.

IMGP3593 IMGP3594 IMGP3595

Van egy kisfiú, aki sosem hajlandó hazavinni az elkészült munkáját, általában az övét fotózom le utólag. Nem tudom, miért nem akarja hazavinni, egyszerűen nem tudom rábeszélni.

Az ovis mentalitáshoz viszont egyszerűen lehetetlen hozzászokni, mindig meg tudnak lepni. 😀 Valamelyik nap pl. épp egy történet közepén voltam, amikor az egyik csak úgy közbeszólt: "De szép a fülbevalód!" Hát köszi, gondoltam 😀 Legalább ezt érdekesnek találta, ha már a hittan nem kötötte le... Persze kit érdekel a hittan egy 8 négyzetméteres, 30°C-ra befűtött, játékokkal telezsúfolt logopédiaszobában, délután negyed 5-kor... Valószínűleg, csak engem 😛