Híd-Tan

Egy kezdő hitoktató élményei
You are currently browsing all posts tagged with nagycsütörtök

Utolsó vacsora

  • 2014.04.02 22:47

A legnagyobb misztériumról beszélni ovisoknak? Háááááát, szinte lehetetlen küldetés. Persze azért próbálkozik az ember lánya. Érdekes látni, hogy egyik-másik ovis csoportban mennyire másként "ülepszik" a mondandóm. Az egyikben például sportot űznek abból, hogy a legváratlanabb pillanatban fennhangon benyögje valaki: "Ez engem nem érdekel!" És én megfeszülhetek, akkor se érdekli... Ilyenkor általában a kézművesben bízok, hogy talán az majd valamennyire ráirányítja a figyelmét a mondókámra...

Ht_vacsora001

Az utolsó vacsorához készített kézművesem most kicsit több előkészületet igényelt. A gyerekek általában ugyan azt a feladatot kapják: ragasztás, színezés. De pont ezért valamit mindig muszáj variálnom, hogy - bár a feladat mindig ugyan az - mégis változatosnak tűnjön.

Ht_vacsora003

 

Ez ilyen "háromdés" kép. Az asztal a tanítványokkal és Jézussal külön került fel az alapra. Itt a titok nyitja:

Ht_vacsora002 Ht_vacsora004

Nem árt kicsit segíteni a helyes felragasztásban, mert a kicsiknek ez nem annyira egyértelmű. Viszont látványos a végeredmény.

Húsvéti utórezgések

  • 2013.04.01 12:10

A nagyhét elég pörgős szokott nálunk lenni, ezért sem volt nagyon lehetőségem blogot írni. Először is a nagyok hittanos alkotását mutatnám meg: ugyebár mindhárom plébániai csoportommal készítettünk egy-egy nagyhéthez köthető alkotást. Tulajdonképpen a három csoport a három szent napot jelenítette meg.

Az első ugyebár az utolsó vacsora volt a legkisebbekkel, Nagycsütörtökhöz kapcsolódva:

Ht_utolsovacsora003

 

A legnagyobbakkal Nagypéntekhez készítettünk egy plakátot. Kezünk lenyomatával keresztet formáztunk. Ó igen, nem csak a kis gyerkőcök szeretik összemaszatolni a kezüket a művészetért, hanem a kamaszok is. 🙂

Ht_sztkereszt001

 

A kis felsős csoporttal pedig a Szent Sírt készítettük el, utalva a Nagyszombatra. Nagyon izgultam, hogy a zsázsamagok kizöldüljenek Nagycsütörtökre! A borús, hideg idő nem igazán kedvezett a kis magoknak, ezért hétfőtől csütörtök délutánig melegebb helyen tartottuk, és csak vízpermettel "öntöztük".

Ht_szentsir01

 

A sekrestyében való "teleltetés" nagyon jót tett neki 🙂

Ht_szentsir02

 

A szent három nap pedig nem másért volt mozgalmas, mint a szertartások miatt. Számomra ezzel válik teljessé az ünnep, hogy mind a három napon nem csak részt veszek, de ministrálok is. Nagyon gazdag ennek a három napnak a szimbólumrendszere, s nagyon megragadó, hogy szinte minden mozdulatnak jelentősége, jelentése van. És a legszebb, hogy a gyerekekben is megmozdul ilyenkor valami, és ha nem is fogják fel, vagy érzik át teljesen az egészet, mégis vannak pillanatok, amikor közelebb vannak a lényeghez, mint mi, felnőttek. És persze a gyerekszáj is működik.

Nagycsütörtökön a lábmosás szertartása közben a kórus az ilyenkorra előírt énekeket énekelte. Ezek többsége szentírási idézeten, zsoltárokon alapul, így nem verses a formája. Ez nyilván feltűnt az egyik ovis kislánynak, aki az első padból figyelte, hallgatta az énekkart, majd a beálló csendben méltatlankodva jegyezte meg: "Ez nem is rímelt!"

Ht_labmosas01

Egy nagyon megindító momentum Nagypénteken a keresztúton volt. Jézus halálának órájában, három órakor kezdtük az imádságot. A hetedik állomás után csak azt vettem észre, hogy a ministránsok egy része nagyon körbepátyolgatja a legkisebb ministránslányt. Kérdeztem, mi a baj. A legkisebb nagy, fájdalmas tekintettel rám nézett: "Meghalt Jézus..." Azonnal elszorult a szívem, mert erre a válaszra nem számítottam!

Ht_keresztut001

A szertartás után, amiben Jézus halálára emlékezünk, és valószínűleg a legmegrendítőbb liturgia az egész évben, az egyik ministráns gyerkőc hozzám bújva csak ennyit kérdezett: "Ugye ennél már nem lesz szomorúbb?" Megnyugtattam, hogy nem, holnap este már jön a feltámadás. Erre megkönnyebbülve felkiáltott: "Halleluja!"

Ht_husvethetfo002

 

Az itthoni dekoráció része az alábbi bárányka. Az ALDI-ban lehetett kapni ezt a piskótabárányt. Nem tudom, mi lehet benne, amitől még mindig puha és friss (legalábbis tapintásra), pedig virágvasárnap vettük. Na, de ami a lényeg, hogy keresztény asztali dekoráció legyen belőle, barkácsfilcből győzelmi zászlót készítettem, és a bárány lábaihoz szúrtam.

Ht_husvethetfo001

 

 „Nézzétek, az Isten Báránya! Ő veszi el a világ bűneit."

Nagyheti lapozó

  • 2013.03.16 09:49

Van, hogy az ember az emlékezetére hagyatkozik, és úgy sejti, rendelkezik annyi alapanyaggal, ami az aznapi hittanos kézműveshez szükséges...aztán igencsak meglepődik, és egy picit sokkot kap, amikor kiderül, hogy mégsincs annyi, amennyi kéne... De már ott tart, hogy öt perce el kellett volna kezdeni az órát. Először pánik, majd átszámolás, újabb pánik, hogy TÉNYLEG nincs annyi, aztán gyors kompromisszum. S persze mindezt úgy előadni, hogy a gyerekek ne vegyék észre, épp most dől össze a tanító néni terve 😛

Körülbelül egy éve kaptam több száz (na jó, annyit nem, de 100 biztos volt) CD-t, hogy csináljak velük, amit akarok. És szép lassan felhasználgattuk erre-arra...és most már nem volt éppen annyi, amennyi kellett volna. (Update: megtaláltam a többit, gondosan elsüllyesztve az egyik szekrény aljába...hmm...)

Nagyhétre és húsvétra készülünk. Úgy terveztem, hogy minden gyerkőc kap 4 db CD-t. Mindegyikre készült egy-egy színezhető rajz: Virágvasárnap, nagycsütörtök, nagypéntek és nagyszombat, amiket, mint egy felhajthatós borítót, felragasztottunk volna a papírral bevont CD-kre; majd egy szalagra egymás alá, sorrendben minden lemezt rögzítettünk volna. A felhajthatós rajzok alá írtuk volna az aznapra vonatkozó tudnivalókat.

E helyett (CD hiányában) mindenki csak egy-egy lemezt kapott, s mint egy füzetet készítettük el a nagyheti áttekintőnket.

Ht_nagyhetminibook001

Ht_nagyhetminibook002

 

Megbeszéltük, hogy minden nap az éppen oda tartozó képet fogják majd kiszínezni.

Utolsó vacsora

  • 2013.03.11 21:22

Már nagyon régóta szerettem volna ezt a kézműves ötletet megvalósítani a gyerekekkel. Néha picit "irigykedem", hogy ilyen egyszerű, mégis nagyszerű ötletek miért nem az én fejemből pattannak ki?! 🙂

Így húsvét környékén biztos akad néhány tojáskarton otthon. Nah, ha igen, akkor már nagyjából minden megvan ehhez a nagyheti kézműveshez.

Ht_utolsovacsora001

 

Az ötletet a CatholicIcing oldalon találtam, innen tölthetitek le a rajzokat és az elkészítéshez is találtok instrukciókat. A fenti és az alábbi képek már a mi alkotásunk. Egy közös modellt készítettünk, mert úgy ítéltem meg, hogy a színezéssel, vágással, ragasztással együtt ez egy elég hosszú folyamat lenne egy 7-8 éves gyermeknek. Nem szándékoztam két hittanórát áldozni ennek a projectnek. Főleg úgy, hogy a gyerekek akármilyen témából simán elkanyarodnak egy teljesen más téma felé. 🙂

Megnéztünk egy rövid diavetítést (egyesek kicsit nehezményezték, hogy csak egy "béna" diavetítést hoztam nekik, és nem valami mozgóképet...:-P), aztán nekiláttunk megeleveníteni da Vinci híres festményét az Oltáriszentség megalapításáról.

Ht_utolsovacsora002

 

Ht_utolsovacsora003

 

 

Zöldcsütörtök

  • 2012.04.05 21:41

Pár éve a főiskolán hallottam, hogy a nagycsütörtököt "zöldcsütörtöknek" is szokás nevezni. Lehet, hogy ez másoknak evidens, nekem új volt. Ma rászántam magam, és utánanéztem, mitől is ZÖLD ez a csütörtök.

Zöldcsütörtök, ném. nyelvter-en Gründonnerstag, a lit. zöld színéből v. a grinen ‘sírni’ igéből. Galliában egykor a nagycsütörtök lit. színe a zöld volt. – Egyes lat. forrásokban a nagycsütörtökön feloldozottakat reconciliati-nak v. virides-nek (‘zöldelőknek’) mondták. Innen a nagycsütörtök neve: dies viridium. 

Ezen felül népi hagyomány is kapcsolódik ehhez a naphoz: ilyenkor spenótpürét, vagy más, böjti zöldfőzeléket kell enni, ezzel utalva a keserű salátára, amit az utolsó vacsorán Jézus fogyasztott a tanítványaival. Ezért készült ma nálunk brokkolifőzelék (csak mert ezt mindenki szereti, nem úgy, mint a spenótot...pedig az is finom!).

Elkészítése nagyon egyszerű, és nem csak zöldcsütörtökön ehető 🙂

Egy liter zöldségleves-alapot felteszünk főni (kockából), majd ha felforrt, beletesszük főni a körülbelül 80 dkg brokkolit (én ma zöldborsót is tettem bele, nem rontotta el :-)) Rántást készítünk egy kis olajjal és két púpos evőkanál liszttel, majd apránként a levesalapból hígítjuk, végül átkanalazzuk a megfőtt brokkolit is. Másfél-két dl főzőtejszínnel krémesítjük, sózzuk, borsozzuk, megszórjuk petrezselyemmel. Kicsit még "felrottyantjuk", és kész is 🙂 Bármilyen feltéttel jó, amit általában főzelékhez adni lehet. Én ma főtt keménytojást adtam mellé, mert legalább ennyi emlékeztessen arra, hogy eredetileg spenótot terveztem 😛

Közben kikerült az ajtóra az ünnepi koszorú. Szándékosan próbálom kerülni a nyuszis mintákat, mert keresztényként alapvetően a bárányt tartom húsvét jelképének. Persze nem zárkózom el a nyusziktól sem (ékes példa erre egy polár nyuszi, ami a héten született), de az alap "koncepció" a bárány. Ezért is került ez a kis falemezből (nem általam) kifűrészelt bárány a koszorúba:

A barka a virágvasárnapot, a piros szalag a szenvedést és a kiontott vért, a bárány pedig a megdicsőült Krisztust jelképezi.

Bár azt valljuk, hogy a szentmiseáldozat vér nélkül újítja meg Krisztus áldozatát, a mai nap mégsem múlt el "véráldozat" nélkül, ugyanis egyik kis ministránsunknak a ministránspróba közepén kiesett az egyik tejfoga 😀 Már szinte pánikba estem, de Nonó olyan higgadtan kezelte a helyzetet, hogy szerintem én izgatottabb lettem ettől az eseménytől, mint ő maga. 😛

Húsvét második vasárnapja az Isteni Irgalmasság ünnepe. Ehhez kötődik az Isteni Irgalmasság kilenced. Egy ideje minden évben végigimádkozom. Nagypénteken kell elkezdeni és az Irgalmasság vasárnapja előtti szombatig tart. Lehet kapni kis imafüzetet, de interneten is megtalálható, például ITT. Minden napnak külön imádsága van, illetve ehhez kapcsoltan az Irgalmasság Rózsafüzérét is el kell imádkozni. Csak biztatni tudok mindenkit, hogy imádkozza végig, felajánlva elhunyt vagy gondokkal küzdő szeretteiért.