Színező nagyoknak
Alapvetően úgy gondolom, hogy 1-2 gyerekkel hittanozni kötelező jelleggel nem a legideálisabb. Pedig nálunk sajnos ez a helyzet, hogy felső tagozatban (ahol már nincsenek évfolyamonként összevonva, hanem osztályonként van nekik a hittan) ennyi a létszám: 1, 2, maximum 3 fős csoportokat viszünk. Kényelmetlen a gyereknek is, kényelmetlen egy picit a tanárnak is, én legalábbis nem szeretek így tanítani. Voltam a másik oldalon is, amikor egy szem hallgató voltam egyházi ének órán a fősulin…képzelhetitek…egyedül énekelhettem a fél Éneklő Egyházat.
A pozitívum viszont, hogy nagyon bensőséges tud lenni egy ilyen óra, ha elnyertük a diák bizalmát. Én mindig elmondom nekik, hogy ami a hittanon történik, az ott is marad. Nem adom tovább (de ők sem adják tovább), amiket megbeszéltük, vegyék úgy, mint a gyónási titkot.
Másrészt jobban meg lehet ismerni a gyerekeket. 24 fős csoportnál örülök, ha a nevüket megjegyzem, meg ha az osztályából ki tudom arc alapján halászni a hittanosokat 😛
Van egy két fős csapatom, két hetedikes lány, és szeretnek színezni, és sokszor nem is hittanos dolgokról (legalábbis szorosan véve nem) beszélgetünk, hanem amit ők felvetnek. A tankönyv is csak dísznek van, még szinte bele se lapoztunk, mert annyi más, korábbról elmaradt téma jött fel, hogy nincs értelme a tanterv szerint előírtakat venni (rám ne küldjetek valami tanfelügyelőt, légyszi 😀 ).
Mivel szeretnek színezni, úgy voltam vele, hogy akkor már a témába vágó színezőt viszek nekik. De nem ám olyan ovis szintűt, hanem ami most amúgy is divat: egy brutál részletes “felnőtt” színezőhöz hasonló dolgot gyártottam nekik. Holnap indul bevetésre, de ti már most letölthetitek:
Hiszitek vagy sem, nem szeretek színezni! Bármikor megrajzolok egy ilyet, de ki nem színezném! Ti hogy vagytok ezekkel a felnőtt színezőkkel? Szeretitek? Színeznétek ilyeneket?
Elsőáldozási zászlók
Évről-évre egyre több tapasztalatot szerzek ezeknek a zászlóknak az elkészítésében, és idén már szinte zökkenőmentesen készült el 20 zászló a gyerekek közreműködésével.
Az elmúlt két évben sok fejfájást okozott, hogy bár a gyerekekre bíztam a minta megtervezését, sablon híján elég suta dolgok is születtek. Másrészt a csillámos ragasztó, ami szvsz egy kiváló találmány, nagyon drága, és nagyon keveset préselnek bele egy tubusba. Ezt a mennyiséget pedig a gyerekek hajlamosak voltak egyetlen név felírásához elhasználni. Ezt a két akadályt idén leküzdöttem, bár az is tény, hogy ezzel nem a gyerekeket mentesítettem, hanem magamnak adtam több munkát. Így viszont az eredmény is jobb lett, bár az ajándékozottak tavaly meg tavaly előtt sem panaszkodtak.
Tehát sablonokat készítettem, illetve a csillámos ragasztót nem adtam ki a gyerekeknek. Mindenki név nélküli zászlót készített, a neveket én írtam rá utólag a csillámos ragasztóval. Még így is éppen elég volt! A többit az alkotókra bíztam.
Természetesen most is készült egy extravagáns darab. Az egyik “fiam” meg is jegyezte, hogy aki ezt megkapja, tuti sírva fakad, de biztos, hogy ha éjszaka ránéz, megijed tőle…
Emlékeztek a vicsorgó pápára? Az alkotó ugyan az! 😀 A koncepciót nem igazán értem, de a készítő fiatalember semmilyen rábeszélésre/lebeszélésre nem hatódott meg, és így hagyta a bárányt. A megajándékozott elsőáldozó viszont biztos, hogy egy igazán egyedi darabbal lett gazdagabb 😛
A szentmise részei
A tanév utolsó témája liturgikából a szentmise részei volt. Sajnos hiába a tanterv, ha év közben módosulnak a dolgok, bizony megcsúszunk… Így tényleg csak nagy vonalakban vettük át a szentmise részeit, nem részleteztem, nem bonyolítottam. A lényegre törekedtünk 🙂 Hál’ Istennek, a csoportból MINDENKI ministrál, tehát nem akkor hallottak életükben először a dologról. Sőt, nagyböjtben a prédikációk katekézis-szerűen a szentmisével, a szentmise részeivel foglalkoztak. Ez a két hittanóra igazából “csak” ismétlés volt 😛
Két kis lapbook (szerűség) is készült: egyik az ige liturgiájához, másik az (ki nem találjátok… :-D) Eucharisztia liturgiájához.
Mindkettő egy hosszában félbehajtott színes karton. Kis füleket alakítottunk ki, erre ragasztották a formákat. Igyekeztem olyan sziluetteket kitalálni, amelyek valahogyan utalnak az adott részre.
(a narancssárga formába “Átváltoztatás”-t írtunk, csak N. pont egy olyan színű tollal írta, ami szinte nem is látszódik :-))
Az óra elején minden részhez összeszedtük-megbeszéltük a fontosabb dolgokat, ezeket felírtam a táblára majd a lapozó elkészítése során a gyerekek beírták a fülecskék alá.
A mai óra lesz az utolsó, erre valami különlegeset terveztem nekik 😉
Elsőáldozási zászlók
Tavaly akkora sikere volt a zászlóknak, hogy úgy gondoltam: az idei csapatot sem foszthatom meg ettől az örömtől. Bár kicsit döcögősen indult, de ennek hála, újabb tapasztalatokkal gazdagodtam: jövőre még szebbeket készítünk! 🙂
Íme a kezdetek: 19 zászlót kellett elkészíteni. Az igencsak hiányos csapat nagy nehezen elkészített kb. 7 zászlót, s nekem jutott a feladat, hogy ezt kiegészítsem. Abból is adódtak problémák, hogy “fúj én ennek vagy annak nem csinálok zászlót”…Meg persze abból is, hogy más fogalmai vannak egy 10 éves fiúgyermeknek a “dekoratív” vagy “igényes munka” dolgában, mint nekem, de ezt is megoldottuk.
De az eredmény végül is nagyon szép lett, nagyon tetszett a megajándékozottaknak is, és nem utolsó sorban, nagyon jól mutattak együtt a zászlók.
A végén a felfüggesztő zsineget elvágtuk, és kiosztottuk mindenkinek a saját, névre szóló zászlaját.
