Híd-Tan

Egy kezdő hitoktató élményei
You are currently browsing all posts tagged with szabadtéri játék

Célbadobós

  • 2017.08.11 20:21

Az akadályverseny másik, számomra kedvenc projektje ez a célbadobós játék volt. Interneten böngészve láttam már korábban hasonlót, és évek óta tervezem a megvalósítást.

Decathlonban vettünk ún. “sátoraljat”. (Itt engedjétek meg az alábbi szörnyen rossz szóviccet: aki eddig a sátor tetején aludt, annak a Sátoraljaújhely. Ha-ha-ha… 😀 ) Szóvar sátoralj. Amiért ez jó, mert alapból be van szegve, és a szegélyén riglik is vannak, így könnyen fel lehet feszíteni pl. egy ilyen helyre, mint a képen.

A lyukakat forrasztópákával készítettük el (illetve én néztem, Káplán atya pedig dolgozott). Mivel műanyag az egész, a forrasztópákával egyszerre kivágtuk és el is dolgoztuk a vágás szélét. Ezt követően élénk színű akrilfestékkel festettem le a lyukak szélét, ill. a dobás pontszámát (itt Káplán atya nézett, és én dolgoztam…aztán Plébános atya letesztelte a munkánkat, úgyhogy abszolút csapatban működünk 😀 ).

Mivel műanyag és erős anyag, tartós, így későbbiekre is el lehet tenni.

Szerencsekerék

  • 2015.08.31 17:06

Már régi tervem volt egy szerencsekerék megalkotása, és végül is idén megvalósult 🙂

IMG_3941Ht

 

Ami kell hozzá: hiszitek vagy sem, egy IKEÁS pizzakínáló tál. Ennek a trükkje abban rejlik, hogy igazából nem más, mint egy lapos fa korong, ami egy kisebb alaphoz rögzítettek csavarokkal és csapággyal. Így könnyen forgatható, és akár még pizzakínálásra is lehet használni, ha éppen nem játékot gyárt belőle az ember.

A tálat lefestettem élénk zöldre.

10410437_454450541391777_6424667103510580225_n

 

Ezek után kerestünk apukámmal egy régi bútorelemet a pincében, amire felszerelhettük a kereket. Végül fehér öntapadós fóliából kivágtam a cikkelyeket, és felragasztottam. A közepére egy kis korongot ragasztottam csillámos fóliából, így eltakartam a cikkelyek kicsit kuszán álló belső csúcsait. A bútorlapra ragasztottam egy piros háromszöget, ez jelezte, hogy melyik szelet az érvényben lévő feladat.

A játék, amihez készítettem: a fenti képen látjátok, hogy van a kezemben egy nagy szivacs dobókocka. Kijelöltem egy rajt és egy célvonalat egymástól 5-6 méterre. Az akadályverseny egyik állomása volt ez: a csapat felállt a starthoz egy vonalban. A kerékkel pörgettem ki a lépés fajtáját (pl. tyúklépés, óriáslépés, verébugrás, rákjárás, stb.), utána dobtam a nagy dobókockával, ez adta meg, mennyit kell megtenni az adott lépésből. Voltak úgymond “egyéb” feladatok is, pl. “Csak a lányok!” – és ilyenkor a következőnek kipörgetett feladatot csak a lányok végezték el.

A szerencsekerék táblafilccel újraírható, letörölhető, így bármilyen más feladathoz, játékhoz is fel lehet használni.

Szabadtéri játék — Evolúció

  • 2014.09.04 10:14

Nosh…íme egy újabb közös, agybomlasztóan jó szabadtéri/tornatermi játék 😀 Biztos sokan ismeritek, én ezt egy ősrégi egyházmegyei hittantáborban ismertem meg. Minél többen vagyunk a játékhoz, annál jobb. Alap feltétel, hogy mindenki tudjon kő-papír-ollót játszani, ez segít majd ugyanis, hogy lépkedni tudjunk az evolúció ranglétráján.

amoeba

 

Mindenki buta kis amőbaként kezdi, aki nem tud mást csinálni, mint bambán ismételgetni a saját nevét: “Amőba, amőba, amőba”…Közben kezünkkel olyan mozdulatokat teszünk, mint a mellúszásnál, csak kicsit kisebbeket. Merthogy az amőba is kicsi és ráadásul szegény elég együgyű is. Szóval a kis amőbák úszkálnak ide-oda. Ez a kezdő “állás”.

A játék lényege, hogy feljussunk az evolúciós ranglétra tetejére, vagyis emberekké váljunk. Mindennek dogmatikai, biológiai és egyéb részleteit hittanórán meg lehet beszélni, most fogadjuk el, hogy amőbából emberekké lehet válni. A ranglétra a következő:

AMŐBA — “úszkál” és azt hajtogatja, hogy “amőba, amőba…”

TÜCSÖK — mutatóujjunkkal jelezzük a csápot a fejünk tetején, ugrálunk és azt mondjuk: “cirip, cirip”

NYUSZI — tenyerünkkel füleket formázunk és szintén ugrálunk. Itt megoszlottak a vélemények, hogy egy nyuszi mit mond (ez legalább annyira nagy kérdés, mint az, hogy “Mit mond a róka?”). Lehet “nyusz-nyusz-nyusz” vagy “mak-mak-mak”.

GORILLA — mint egy rendes gorilla, a mellét veri és szolidan üvölt hozzá.

EMBER — mivel elérte a ranglétra tetejét, kiáll a játékból, győzött.

A lényeg, hogy eljussunk az ember-állapotig. Ez a következőképpen történik: mindenki ugyebár buta kis amőbaként kezdi. Keres magának valakit a tömegben, akivel megküzd a hagyományos kő-papír-olló szabályai szerint. A nyertes ugrik egyet az evolúcióban, a vesztes marad, ami volt. Mindig hasonló fokon lévő játékost kell keresni a tömegben. Tehát pl. tücsök csak tücsökkel, gorilla csak gorillával küzdhet meg.

A gyerekek kérték, hogy legyen még egyszarvú is (pontosítok: a kislányok kérték), de mivel nem tudtam eldönteni, hogy az unikornis hol áll az evolúcióban, elvetettük az ötletet. 😛

e7cff3be614f68782386bfbeecb304b1

 

Szabadtéri játék – Sárkány, hercegnő, herceg

  • 2014.09.03 21:30

Újra itt! 😀 Kezdésnek egy jó kis szabadtéri/tornatermi játékot hoztam, amit a napközis táborunkban tanultam a nálunk gyakorlaton lévő kispaptól. Már tíz fővel is jól játszható, kell hozzá megbeszélés, kompromisszumkészség, gyors reakcióidő és egy kis futás…Meg egy jó nagy terület, mondjuk egy tornaterem vagy rét.

Két csapatot alakítunk. A játékterület két végén van a “ház”, mondjuk egy-egy fa. Itt beszélik meg a csapatok a taktikát, vagyis hogy mivé fognak változni. A két csapat nem tudja egymásról, hogy mivé változik a másik. Három lehetőség van: sárkány, hercegnő vagy herceg.

napkozi_Ht001

 

Tulajdonképpen olyan ez a játék, mint egy nagy közösségi kő-papír-olló. A sárkány legyőzi a hercegnőt; a hercegnő a herceget (elrabolja a szívét-ez a romantikus rész :-D); a herceg legyőzi a sárkányt.

Mindhez tartozik egy mozdulat:

SÁRKÁNY – karjainkkal csattogunk, mintha a sárkány hatalmas szája lenne; közben lehet hangosan üvölteni is, ez általában kérés nélkül megy a gyerekeknek.

HERCEG – előrántjuk a kardot, vagy legalábbis elmutogatjuk; közben azt kiáltjuk: En garde! (“angard”)

HERCEGNŐ – hát itt minden csajos mozdulat jöhet; mi egyik kezünket csípőre tettük, a másikkal meglibbentettük a hajunkat (a fiúk csak virtuálisan :-P) De lehet pl. puszit dobni vagy ilyesmi. Mindegyik mozdulat lényege, hogy kábé egy másodperc alatt rá lehessen jönni, kit jelképez.

Mindkét csapat tehát testületileg eldönti, hogy kik lesznek. A két fa között félúton a két csapat feláll egymással szemben, sorban. Egyvalaki számol: három, kettő, egy! Hirtelen mindkét csapat elkezdi a saját mozdulatát. Pl. “A” csapat sárkány, “B” csapat a hercegnő. Abban a pillanatban, hogy rájött a két csapat, mit csinál az ellenfél (ez 1-2 másodperc csak) FUTÁS! A vesztes csapat (ez esetben a “B”) rohan a saját “házába”, hogy megérintse. A győztes “A” csapat pedig fut a vesztesek után. Ha még a “ház” előtt elfognak valakit a vesztes csapatból, akkor az az emberke átkerül az “A” csapatba. Nálunk volt olyan, hogy az egyik csapatban már vagy 15-en voltak, a másikban pedig csak 2-en. 😛

napkozi_Ht002

 

Ha mindkét csapat mondjuk a herceget választja, akkor nincs semmi, új kör jön és új karaktert kell választani. Nagyon jó móka, kicsik-nagyok egyaránt élvezték, én meg örültem, hogy tanultam egy ilyen kis szuper játékot. Ti ismertétek? 🙂

stock-vector-dragon-prince-and-princess-cartoon-and-vector-scene-55249387