Híd-Tan

Egy kezdő hitoktató élményei
You are currently browsing all posts tagged with társasjáték

Memory

  • 2015.06.02 19:30

Ez a játékom már megvan egy jó ideje, mégsem került bevetésre - eddig. A kis létszámú iskolai csoportoknak ez kétségtelenül előnye, hogy lehet velük akár társasozni is. És hogyan tanulunk a legjobban, ha nem játék közben? (Nem is értem, miért nem gyártottam még társasjátékot az államvizsgatételeimhez......)

hid-tan_memory (1)

 

Ez nem más, mint egy teljesen egyszerű, hagyományos memóriakártya. Az extrája abban rejlik, hogy ezt én készítettem, és tökéletesen katolikus 😛 A kártyák alapja nem más, mint a hobby-boltokban kapható natúr söralátét kártyák. Ezeken semmi minta nincs, mindkét oldala egyformán üres és semleges. És még sört sem kell fogyasztani hozzá 😀

hid-tan_memory (4)

 

Kitaláltam, mik legyenek a kártyákon, megrajzoltam őket, majd indigóval - hogy két teljesen egyforma rajz szülessen - átmásoltam egy-egy kartonra. Ezek után kézzel színeztem ki őket ritka unalmas pillanataimban. Végül, hogy tartósabb legyen, átlátszó öntapadós fóliával "lamináltam" a rajzos felületet.

hid-tan_memory (2) hid-tan_memory (3)

 

Aztán sokáig, mint jokert tettem be néha a táskámba, hogyha valami miatt borul a terv, legyen nálam egy tartalék játék, de sose volt rá szükség. Most viszont, mivel már év vége meg minden más miatt mindenki kicsit fáradtabb, játszottunk vele egyet, és nagy sikere volt. Van, ami sosem megy ki a divatból, a memóriajáték is egy ilyen örök klasszikus.

hid-tan_memory (5)

Társasjáték

  • 2014.06.06 13:23

Pár hónappal ezelőtt rábukkantam egy spanyol blogra, ahol csupa újrahasznosított anyagokból készít a blog szerzője játékokat, babákat, kisautókat, terepasztalt, iskolai eszközöket. Szerintem zseniális. Én is gyűjtögető típus vagyok, de ő még rajtam is túltesz, és szenzációsan hasznosítja a kidobásra ítélt "vackokat". Itt találtam egy társasjátékot, amit a blog írója Hexágon-IS-nek nevez. És úgy voltam vele, hogy ilyen nekem is kell. Gyorsan kerestem egy ismerőst, aki legalább tud valamennyit spanyolul, hogy fordítsa le a játékszabályokat. Úgyhogy a képek és a spanyol szöveg alapján valamicskét sikerült kikombinálni. Aztán tartogattam magamban az ötletet, míg végül mostanra sikerült összehoznom a saját Hexágon-IS játékomat (ha valaki tud egy frappáns magyar elnevezést erre, szóljon!!!)

20140603_131605

 

A játék közepe egy CD-gyűjtő kis...izé. E köré alakítjuk ki a táblát a hat különálló panelből. Mindegyik panel kezdő lapja egy fehér mező. A játék innen indul és ide tér vissza.

20140603_131628 20140603_150255

 

Innentől kezdve bármilyen szabályt kitalálhatunk a játékhoz. Az én játékomban (igazodva az eredeti ötlethez) a cél az, hogy mindegyik színt, vagyis mindegyik témakört érintse a játékos vagy csapat. Ezért a mezőkön egy ilyen kis gyűjtőtárcsával közlekedünk:

20140603_144315

 

Ez egy átlátszó, a CD-ket védő korongra lett felragasztva forróragasztóval. Kindertojások. Középen utazik a játékos/csapat által választott figura. A külső féltojásokba pedig kis papír hatszögeket kellett gyűjteni, mindegyik színből egyet (de úgy is lehet, hogy mindegyik színből minél többet...mondom, a szabályok innentől kezdve végtelenségig variálható és alakítható a játékosokhoz).

20140603_150126

A társasjáték kellékeit egy nagy dobozba gyűjtöttem össze.

20140604_163337

És használat közben:

20140604_181118

A hat színt így osztottam fel témakörökre:

  • CITROM - Ószövetség
  • NARANCS - Újszövetség
  • RÓZSASZÍN - Az Egyház
  • LILA - Szentírás
  • KÉK - Szűz Mária és szentek
  • ZÖLD - Liturgia

20140604_181559

 

Nagyon tetszett a gyerekeknek. Mi három, három fős csapatot alakítottunk ki. Hogy mindig mindenki játékban legyen, a csapaton belül mindig másnak kellett dobni a kockával, viszont elsősorban az ő dolga volt válaszolni is. Ha egyedül nem tudta, a csapattagok megsúghatták neki. Közös tanácskozás alapján haladtak a táblán is. Passz vagy rossz válasz esetén nem történt semmi, illetve csak annyi, hogy nem kapták meg az adott színből a korongot. Következő körben egy másik ugyan olyan színű mezőn pótolhatták a hiányt.

20140603_142207

 

Jákob bevásárlólistája

  • 2013.10.20 14:01

Múlt héten ugyebár a LEGO "Star Wars" jegyében töltöttük a hittant, így ezen a héten nem forszíroztam ezt (bár az egyik fiatalember nagyon kérdezte, hogy ma milyen elrejtett SW-utalás lesz az órán). Helyette főztünk. Legalábbis papíron.

Jákob és Ézsau történetét vettük, de valahogy most úgy éreztem, ebből nem lesz kézműves. Külföldi oldalak tele vannak ószövetségi történetek kézműves feldolgozásával, de a legtöbbjük ovis, vagy kis-alsós korosztálynak valók. Egy 5. osztályos már kiröhögne, ha ilyenekkel jönnék. Tehát most nem volt kézműves. Illetve csak nekem volt, itthon. Készítettem egy "szerencse kereket".

Ht_jakobezsau001

 

Nem ez lett életem nagy műve, de a célnak megfelelt. Egy színeskarton-blokk hátuljáról leszedtem a fedlapot, ez egy elég vastag és jelentéktelen papír szokott lenni. Ez lett az alap (pici újrahasznosítás). Mintás kartonból kiválogattam és kivágtam a cikkelyeket, majd az alapra ragasztottam. Átlátszó öntapadós fóliával bevontam az egészet, hogy tartós és egységesen sima felülete legyen. Erre írtam rá alkoholos filccel a lencseleves összetevőit (ezt a fólia miatt elvileg később le is lehet majd mosni patikai alkohollal). Egy régi jegyzetfüzet vastag műanyag borítójából készült el a pörgettyű, és a fiúk szerszámos szekrényéből előkotort "fogalmamsincs-mianeve-deacélnakmegfelelt" izékkel rögzítettem középen. Teljesen jól működött.

Ht_jakobezsau003

 

Illetve készítettem hozzá egy feladatlapot, amin egy lencseleves receptje olvasható.

Ht_jakobezsau002

 

 

A gyerekek párokban alkottak egy-egy csapatot, mindegyik csapat kapott egy ilyen bevásárlólistát. Csapatonként kaptak egy kérdést: ha tudták a helyes választ, jöhettek pörgetni, a kipörgetett hozzávalót pedig kipipálhatták. Ha nem tudták a választ, vagy rossz választ mondtak, akkor nem pörgethettek. Ha olyan összetevőt pörgettek ki, amit már korábban beszereztek, akkor...hát akkor az pech. Sajnos az idő rövidsége miatt senkinek nem készült el a leves, de majd szünet után folytatjuk a főzést 🙂

Kicsit ez a játék jutott róla eszembe, ezt gyerekként nagyon szerettük:

Klasszik-fantasztik 🙂

 

Veni Sancte

  • 2013.09.16 20:53

Tegnap hivatalosan is elkezdődött a hittanos tanév a Veni Sancte szentmisével. Idén egy kis hagyományteremtés is volt, ugyanis megkértük a gyerekeket, hogy hozzák magukkal az iskolatáskákat a tanévnyitó misére. A gyerkőcök hozták is szorgalmasan a táskákat, még viccelődtünk is, hogy kezdőéneknek inkább a "De nehéz az iskolatáska" kezdetű dalt kéne játszani. Ja, hogy miért kellettek a táskák? A szentmise végén megáldottuk őket, s ezzel együtt kértük a Jó Isten áldását az egész tanévre, a gyerekek tanulmányaira, munkájukra, sikereikre és (mert sajna, ez is előfordul) kudarcaikra.

Ht_dobokocka007

 

Az egyik gyerkőc ma azzal fogadott a hittanon, hogy a tegnap megáldott iskolatáskával ma tényleg valahogy könnyebben ment a tanulás 🙂 Úgy legyen!

Ma tehát elkezdődtek a hittanórák is. A tanév első hittanja (számomra) a 2-3. osztályosokkal volt. Tavasszal ennek a csoportnak a fele (a 3. osztályosok) elsőáldozók lesznek, úgyhogy már nagyon várom a velük való foglalkozásokat!!!

Az első órán próbáltam átismételni velük a tavalyi tanévben tanultakat. Ezt természetesen játékos formában. Ehhez a Plébános atya legújabb szerzeménye adott ihletet: egy óriási szivacs dobókocka (ha jól tudom, a Kikában találta).

Ht_dobokocka002

 

Tényleg jó nagy, a gyerekek teljesen odavoltak.

Két csapatot alakítottam ki, mondtam, hogy válasszanak csapatnevet. Ezek születtek: "Hittantábor" és "Köveskáli betyárok". Nem is tudom...lehet, hogy jó volt ez a tábor a nyáron? 😀

A csapatok felváltva dobtak a giga-kockával. Ahányast dobtak, abból a pohárból húztak egy kérdést, illetve ennyi pontot kaptak a helyes válaszért. Minden pohárba 10-10 kérdést gyártottam a tavalyi tananyag témaköreiből.

Ht_dobokocka004 Ht_dobokocka006

 

Ha 1-est dobtak, nem volt kérdés, hanem szentképet kapott minden csapattag, illetve 1 pontot a csapat. Ha 6-ost dobtak, ők dönthették el, melyik pohárból húznak. Persze az 5-ös pohár volt a legnépszerűbb, mert az érte a legtöbb pontot. A játék vége felé viszont, hogy tovább tartson, kénytelenek voltak ilyenkor máshonnan is húzni. Ugyanis tudták, hogy amint az egyik pohárból elfogy minden kérdés, a játéknak vége.

Ht_dobokocka001

 

Végül is 10 kört játszottunk. A nyertes csapat tagjai 3, a második helyezett  csapat tagjai 2 bárányos pecsétet kaptak.

Ht_dobokocka003

 

Olyan volt ez a hittanóra, mintha el sem váltunk volna, mintha nem is lett volna nyári szünet 🙂

 

 

Ember tervez…

  • 2012.06.13 13:59

...és a gyerekek is terveznek, és közben a Jó Isten is tervez. Ebből az lesz, hogy semmi sem úgy lesz, ahogy azt a hitoktató tervezte 😛

Plébániai hittanon nehéz olyan jutalom-rendszert kialakítani, ami ösztönzi is a gyerekeket, meg persze értelme (értsd: eredménye) is van mind az én részemről, de főleg a gyerekek részéről.

Kezdtem azzal, hogy nem jutalmaztam, nem büntettem, egyszóval semmilyen jutalmazási rendszerem nem volt. Mentségemre szóljon, ez még az első hitoktatós félévemben volt, amikor még örültem, hogy ezzel a főiskolai gyakorlatomat letudtam.

Aztán pöttyöztem. A kicsiknek. A nagyoknak nem, mert milyen már az. A pirospont az dedós. Végül ez sem jött be, sem a nagyoknál, sem a kicsiknél. A kicsiknél azért, mert a füzetbe írtam a pontokat, s ha a füzet otthon maradt (márpedig otthon maradt!), akkor hiába volt a gyerkőc nagyon ügyes és okos és szorgalmas, a pontok elszálltak a semmibe, mert nem tudtam feljegyezni.

Rövid időn belül rájöttem, hogy egyrészt: a nagyokat is kéne jutalmazni; másrészt: ők még annyira sem hordanak magukkal füzetet, mint a kicsik. Így plakát lett belőle. Mindenkinek felírtam a nevét egy nagy-nagy kartonra, és SÁRGA pontokat gyűjtöttek, amit öntapadós fóliából vágtam ki. Azért sárga, mert az mégsem piros, és ezzel a "dedós"-nak titulált pirospont-gyűjtést kiküszöböltük. Illetve csak félig, mert a ministrálásért piros öntapadós pötty járt, ami dupla sárgát ért. Így tavaly már mindkét csapatom lelkes pontgyűjtésben volt.

Aztán elkészült a bélyegző. Rajzoltam egy bárányt, amiből kerek, öntintázó bélyegzőt készíttettem. Itt már nem foglalkoztam azzal, hogy a bárány egy hatodikosnak ciki-e vagy sem: mindenki bárányt gyűjtött a saját, névre szóló kártyáján. Ezt a kártyát minden óra elején kiosztom, majd bélyegzek, ha jár a bárány, aztán hazaviszem magammal. Így van jutalmazás, és maximum az én hibám lehet, ha a kártyák vagy a bélyegző otthon marad.

A félévek végén (a karácsonyi ill. a nyári szünet előtti utolsó alkalommal) pedig "Bárányvásárt" tartunk. Itt lehetőség van mindenféle édességre és tárgyi ajándékra beváltani a bárányokat.

Minden megkezdett tíz bárányért egy ajándék jár. Tehát pl. 12 bárányért már két ajándék választható. Az édességeknek általában nagyobb sikere van, mint a maradandó tárgyaknak. Mindig figyelem őket, hogyan dilemmáznak. 🙂 Van ugyanis néhány csavar!

Vannak megnevezett ajándékok, amik pl. nagyobbak vagy értékesebbek. Ezekért azonban két választási lehetőséget kell beáldozni, tehát eggyel kevesebb ajándék birtokosai lehetnek. Illetve vannak olyan nem megnevezett tárgyak, amik automatikusan plusz egy édességet vonzanak maguk után. Ezek általában "vallásos" tárgyak (rózsafüzér, szentet ábrázoló szobrocska, stb.). Van olyan gyerek, aki már rájött erre a szisztémára, és direkt választ egy rózsafüzért, mert tudja, hogy ahhoz ingyen cukorka jár. Van, aki képes áldozatot hozni, és inkább lemond egy ajándékról, csak hogy az értékesebbet tudhassa magáénak. És van olyan is, aki egész féléves munkájának gyümölcsét - minden báránykáját - édességre váltja.

Ami pedig az emberkéimet illeti:

Hittanon nem kerültek bevetésre 🙁

A kicsik kerek-perec kijelentették, hogy ők nem szeretnek társasozni. Pedig még az időjárás is a hittanteremben ücsörgést szorgalmazta, hiszen szakadt az eső. De nem, nem. Nem akarnak társasozni. Pedig a fenti emberkék e miatt készültek: bábuk, társashoz.

E helyett kitalálták, hogy a nyári esőtől párás, szűk hittanteremben TWISTER-ezni akarnak. Nem értem, miért jobb lehetetlen pózokban támaszkodni a földön, de hát ha egy csapat 9-10 éves gyerek azt mondja, hogy ez jó, akkor biztosan az 🙂 Én nem vitatkozom.

A nagyoknál pedig jó idő volt, és ebből egyenesen következik a ping-pong. Így velük sem társasoztunk. Pedig már nagyon kíváncsi voltam, hiszen ezúttal nem saját gyártású játékot hoztam, hanem egy teljesen (számomra is) vadi újat.

Nemrég ugyanis úgy döntöttem, meglepem magam ezzel a társassal: ÚTON, ÚTFÉLEN. Azóta itthon a családdal már leteszteltük, és nagyon elnyerte a tetszésünket! Felnőtt fejjel is nagyon élveztük, gyerekekkel pedig kimondottan jó lehet. A hittanos táborba biztos visszük magunkkal 🙂