Nagyhét jelképei – #2

Hétfőn befejeztük – kisebb-nagyobb hisztirohamok közepette – a nagyheti lapbook-ot. Hiába, a melegfront a gyerekeknek is melegfront, és ha nekik nem is fájt a fejük (mint nekem), azért érezhetően “zizibbek” voltak. Ez van 🙂 A lapbook azért elkészült, illetve “befejeződött”. Itt most a saját példányomat mutatom, mert valahogy fotózásra ott a hittanon már nem maradt energiám 😛

Fölül kis fülecskéken Jézus szenvedésének 12 jelképe látható, amit a múlt héten tárgyakkal is szemléltettem. Minden fülecske felnyitható, alá pedig röviden odaírtuk, hogy melyik tárgy mit szimbolizál.

A mappa alsó felébe a Szent Háromnap eseményeit írtuk be röviden. Előtte kis cédulákra írtam fel ezeket az eseményeket, majd a gyerekek szétválogatták, hogy mi történt Nagycsütörtökön, Nagypénteken és Nagyszombaton. Ez után ezeket a mondatokat a lapbook-ba is beírták. A Nagyszombatba nem kevertem bele még a vigíliát, egyelőre kizárólag a Nagyhétre illetve Jézus szenvedéstörténetére akartam a figyelmüket összpontosítani.

Amikor mondtam nekik, hogy Nagypénteken a templomban meg lehet látogatni a Szent Sírt és imádkozhatunk a halott Jézust ábrázoló szobor előtt, egyikük rémülten kérdezte, hogy hogyan fog az kinézni. Ezek szerint sikerült megértetni velük, mekkora szenvedéssel és fájdalommal járhatott ez a fajta kivégzési módszer, mert ez alapján nem voltak kíváncsiak egy ennyire összetört ember holttestére. Nyilván valami véresre és rémisztőre számítottak. De megnyugtattam őket, hogy ez a szobor (annak ellenére, hogy a halott Jézust ábrázolja) szép és nem kell félni tőle, nyugodtan megnézhetik. Ha belegondolok, a gyerekeknek van igazuk: egy megostorozott, tövissel koronázott majd keresztre szegezett férfi holtteste biztos nem volt annyira tiszta és szép látvány, ahogy azt a templomi szobor mutatja. Néha az az érzésem, hogy a kisgyerekek jobban értik azt, ami Jézussal történt, mint mi, felnőttek…