Már említettem, hogy igyekszem a nyuszit száműzni a húsvétból (úgy, ahogy a télapót Szent Miklós ünnepéből), de ezt a nyuszitojást nem hagyhattam ki, már csak azért is, mert ezt nem lehet mással megoldani. Egy nagyon-nagyon régi (talán ’96-os 1999/március) Praktika magazinból vettem az ötletet. Akkor régen kimásoltam a szabásmintát az újságból és egy borítékban eldugtam, hogy majd egyszer megcsinálom… És halogattam, halogattam, azóta az újságot, amiben a leírás volt, kidobtuk (de legalábbis eltűnt). Csak a szabásminta élte túl az idők múlását és a selejtezéseket. De most VÉGRE megvarrtam 🙂
Még nem tudom, kinél fog landolni, de volt már olyan, hogy az elkészített ajándékot végül nem adtam oda a tervezett személynek, inkább adtam neki valami mást, mert annyira megszerettem az elkészült darabot, hogy sajnáltam kiadni a kezemből. Irigy csuka voltam, ez van 😛 Ez a nyuszkó is nagyon hozzám nőtt, nem hiszem, hogy idén bárkinek is odaadom 🙂
A következő darabot viszont elajándékoztam, illetve ODAADTAM annak, akinek eredetileg is szántam. Csoki kutyus egy valóban létező tacskó, gazdája viszont kiutazott Németországba, ahova Csoki bizony nem mehetett. De hogy a gazdi ne érezze hiányát kis kedvencének, megvarrtam neki vászonból (IKEA), és egy szuper kutyusos nyakörvet is kapott (Röltex). Nagy sikere volt, boldog vagyok, hogy ekkora örömöt szerezhettem vele 🙂
DE, hogy legyen valami híd-tanos dolog is mára, a tavalyi nagyböjt-projectet mutatom most Nektek:
Itt még félkész állapotban látható. Az alap egy vékony falemez, arra néhány üres gyógyszeres doboz és egy papírguriga került, majd mindezt kisebb-nagyobb darabokra tépkedett újságpapírral és tapétaragasztóval borítottuk, több rétegben. A legfelső réteg natúr csomagolópapír, így nem kellett festés előtt lealapozni. Egy hét állt rendelkezésére száradni, de igazából egy-két nap is elég neki. Ezután lefestettük.
Végül rákerültek az épületek, fák (mini tobozok, amiket előrelátóan még a tavaly előtti nyári táborban gyűjtögettem) néhány kavics – egy nagyobb a sírbolt elé – és a három keresztfa.
A gyerekek kiélhették minden művészi ambíciójukat, mondanom sem kell, hogy három hétig könyékig voltunk a tapétaragasztóban és zöld festékben, de megérte. 🙂 Végül a kis makettet kiállítottuk a templomban, nagy sikere volt!
