Még nem is mondtam/írtam, miért is “híd-tan”. Egyrészt azért, mert egykori Plébánosom poénból így emlegette: megyek híd-tan tartani a híd-tan terembe, és így tovább, ami a hittannal kapcsolatos volt, azt így mondta 🙂 Aztán én megideologizáltam ezt a híd-tan-dolgot, hiszen ha úgy tetszik, minden keresztény feladata, hogy híd legyen Isten és a többi ember között. S hogy hogyan legyünk jó hidak, azt a híd-tanon kell “megtanulni”. Nekem is, és a gyerekeknek is 🙂
Úgy döntöttem a blog indításakor, hogy a gyerekeket, a helyszínt és magamat, amennyire lehet, inkognitóban hagyom, hiszen nem az a blog célja, hogy a gyerekeket és a templomi közösséget közszemlére tegyem. Akik ismernek, tudják, hogy hol játszódnak az események, és hogy egy-egy “álnév” mögött kik rejtőznek. Ők fel fogják ismerni őket a rajzocskáim alapján is 🙂
Még nem teljes a kép, egy-két gyermeket még nem vetettem papírra, de hamarosan ők is sorra kerülnek 🙂 Hát ők az én kis híd-tanosaim 🙂
