A nagyokat mostanában egyetlen dologgal lehet lekötni, és ez a ping-pong. Persze azt ők is tudják, hogy nem lehet minden hittanóra helyett játszani, de mindig megpróbálják ezt a lehetőséget is kicsikarni. A mai alkalommal viszont a Szentírás űberelte még az asztaliteniszt is. És ezen én lepődtem meg a legjobban! 😀
Sajnos a történelem nem az én asztalom, sosem szerettem igazán, pedig jó tanáraim voltak. Viszont kikerülhetetlen, még hittanórán is, hiszen felsőben már illik egyháztörit is tanulni. Meg kellett hát valahogy “oldani” ezt is: többnyire a szentek életén keresztül ismerkedünk meg egy egy korszakkal. A mai órán például Szent Jeromos és a Szentírásfordítás volt a téma. Ennek kapcsán tettünk egy kis időutazást, ugyanis Szentírást másoltunk: ha nem is az egészet, de egy-két verset. Méghozzá nádtollal!
Volt itthon nád – mert én már csak ilyen gyűjtögető vagyok -, a “majd jó lesz valamire” jegyében. És most jó lett valamire, ugyanis tollakat nyestem belőlük. Nem kellett sok, mert nem nagy a csoportlétszám.
A nádat 10-15 percig áztattam egy pohárban, majd ferdén lenyestem a végéből egy darabot. Azután sniccerrel kialakítottam a tollhegyet.
Volt itthon fekete tinta, azt vittem a gyerekeknek. Üdítős palackok kupakjába mindenki kapott néhány cseppet. Színes, de nem fényes felületű, halványsárga kartonra írhattak vele. Három szentírási helyet jelöltem meg, amiből választhattak, de volt, aki annyira belejött a másolásba, hogy mindhármat kiírta.
Aki készen volt, mehetett az udvarra ping-pongozni. És itt jött a varázslat: mert nem mindenki akart menni. Még azok sem, akik amúgy rögtön, már az óra első percében megkérdezik, hogy mehetnek-e játszani 🙂 “Lemásolhatom a másik két szöveget is?” Szólt a kérdés az amúgy állandóan izgő-mozgó Gege szájából. És csöndben, erősen a feladatra koncentrálva teleírta a papírt, miközben a csoport másik fele már az udvaron pötyögött a labdával. 🙂
Miközben írtak, elmeséltem nekik, hogy régen, amikor Jeromos a Bibliát fordította, nem volt ám szuper golyóstoll, de még patronos töltőtoll sem. Bár nem tudom pontosan, hogy Bibliafordító szentünk milyen íróeszközzel írhatott, de biztos, hogy a nádtoll közelíti az ő általa használt alkalmatosságot. Ráadásul Szent Jeromos nem két verset, hanem a TELJES Szentírást leírta! A gyerekek nagyon élvezték a munkát, viccelődtek, hogy a nyelvtan tanár a suliban mennyire meglepődne, ha ezzel a tollal akarnának órán dolgozni. 🙂
A nádtollat természetesen hazavihették, és már azon gondolkoztak, honnan szerezzenek tintát, hogy otthon is írhassanak a mártogatós tollal.
Istenünk, ki Szent Jeromos áldozópapodba odaadó és minden áldozatra kész szeretetet oltottál a Szentírás iránt, kérünk, add, hogy néped is megtalálja Igédben az élet forrását, és egyre többet merítsen belőle!
