A mai Közösségi Délelőttre egy korábban meg nem valósult (egész pontosan csak félig megvalósult) kézművessel készültünk. Minden alapanyag adott volt, nem kellett utána járni, beszerezni és izgulni, hogy vajon elég lesz-e minden eszköz. Ráadásul, miután már megegyeztünk, hogy ezt fogjuk készíteni, akkor jöttem rá, hogy még passzol is a mai evangéliumhoz.
A mustármagról szóló példabeszéd valóban egyszerűen megérthető, hiszen mustármagot még egy mai embernek sem túl bonyolult beszerezni. Bár mustárfát aligha láttunk már közelről, Jézus az evangéliumban leírja, milyen hatalmasra nőhet meg – hiszen madarak fészkelnek az ágai között! A prédikációban a Plébános atya kifejtette a gyerekeknek, hogy ahogy konkrétan a fa növekedését sem láthatjuk, úgy azt sem mindig érzékeljük, ahogy Isten Országa nő. Ekkor a kis Ricsi odahajolt hozzám és odasúgta: “Hát mert a felhők eltakarják!” 🙂
A gyöngyfa elkészítését talán nem kell részletesen leírni, szinte nincs olyan gyerek kézművest vezető felnőtt, aki ne készített volna már ilyet – vagy hasonlót – a gyerkőcökkel. Mi kb. 15 gyöngyöt használtunk fel egy-egy fához.
Ilyen “faágakból” áll össze egy fa. A bekarikázott részen pedig egy szezámmag látható, csak mert mustármag nem volt kéznél. Hiába, a Plébános atya nem járatos a savanyúság-eltevésben, és nem tart otthon mustármagot 🙂
Akik pedig már rendelkeztek “mustárfával”, azok virágot készítettek. A módszer ugyan az, csak egy drótra nem egy szem, hanem 9-10 darab gyöngy került. 5 szirom, egy bibe a közepére, és egy levél a szárra: ezeket kellett egybe összesodorni, hasonlóan a fácskához.
Nyáron szünetelnek a hittanórák, és kézműves foglalkozás sem lesz heti rendszerességgel, ezért talán kicsit ritkábban fog “híd-tanos” bejegyzés születni a részemről. Mindenkinek áldott, élményekben gazdag nyarat kívánok! 🙂
