Hittantábor

Nem is tudom, mikor váltam én táborozóból táboroztató, de szinte észrevétlenül. Az egyik nyáron már azon kaptam magam, hogy a “nagyok” közé tartozom, akik már a tábor előtti hetekben is csak a táborral tudnak (kénytelenek?) foglalkozni: szervezés, feladatkészítés, nyomtatás, fénymásolás, egyenpólók, nyakkendők készítése, vasalása, imádságok összeállítása, táborhely előfelderítése, bevásárlás… Volt, amikor én voltam a segítő bal kéz (mert a segítő jobb “kéz” mindig a Szentlélek), aztán volt olyan év is, amikor nekem voltak segítségemre mások.

Mióta én hittanos táborokra emlékszem, mindig volt valami alap jelmondat, mottó, amire épült a tábor tematikája. Ehhez általában feladat is kapcsolódott.

Ez a nagy plakát például tavaly előtt készült. Előrajzoltam egy templom kontúrját, a tetőt és talajt kiszíneztem, a feliratot öntapadós betűkből ragasztottam. A plakátot aztán a táborhelyszínen az ebédlőben kiragasztottuk a falra, a közelében pedig tollat, Szentírást és öntapadós jegyzettömböt helyeztem el. Mindenki kereshetett egy szentírási idézetet, amit felírt a jegyzetpapírra, majd – mint egy kis téglát – “beépítette” a templomba. A hét végére felépült a kis lelki templomunk, csupa szentírási versekből.

Tavaly jelmondat igazán nem volt (nem tudom miért, ezúttal kimaradt), viszont volt lelki feladat, amihez az ötletet ITT találtam. Nem kell hozzá más, csak papír és spatula. Utóbbit szorgalmasabbak és édesszájúak jégkrémekből, kevésbé gyűjtögetőek pedig patikából szerezhetnek. Mi a szárnyakra imaszándékokat írtunk, az angyalokat ragadós gyurmával (blutech) erősítettük a nagy kartonra. Ezt a plakátot aztán elvittük magunkkal a szentmisére és az oltár elé helyeztük. A hét további részében az előszobát díszítette, hazaérkezésünk után pedig itthon, a templomban is kiragasztottuk.

Idén a jelmondatunk: SZÁMÍTHATSZ RÁ!

Egy hatalmas zászló is készülőben van:

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük