Ez a BLOG már nagyon sok remek ötlettel szolgált, vagy ha nem is konkrét ötlettel, de inspirációval, ihlettel. Most is innen merítettem a hittanos kézműves alapját.
Múlt héten megkaptam egy ovis hittanos csoportot. Sose tanítottam még ovisokat, legalábbis így, ilyen formában még nem foglalkoztam velük. Ráadásul nekem is el kellett hagynom a kis komfortzónámat, a plébánia hittantermét, mert most nem a gyerekek jönnek, hanem én megyek házhoz. A gyerekeknek pedig most új “nénihez” kell hozzászokni, hiszen az elmúlt pár hónapban nem én tanítottam őket. Szóval mindkét oldalról vannak izgalmak! 🙂
A mai alkalommal az imádságról volt szó. Az óra menetét most nem írnám le, mert egyelőre csak evickélek a kis gyerkőcökkel, és nem minden sül el úgy, ahogy én azt a fehér papír mellett kigondoltam 😛 De a kézműves általában mindent megold!
A gyerekeknek tehát elmondtam, hogy az imádság olyan, mint amikor a jó illatok szállnak az égbe a Mennyei Atyához. Ehhez kellett a Bolero italpor. Ez nem a reklám helye, de a márkát nehezen lehet ez esetben kikerülni. De nem merek belegondolni, mi lehet egy ilyen italporban, ha festeni lehet vele. Ja, igen! Mert festettünk! 🙂
Ami kell:
- mindenféle ízű italpor
- víz
- fültisztító pálcika
A cola italpornak barna, a pirosszőlőnek lilás-bordós, a cseresznyének mélybordó, a narancsnak narancssárga, a citromnak nagyon halvány sárga színe van. Amit sajnálok, hogy zöld és kék színt eredményező italport nem találtam még 😛 A porokat külön-külön kis csészékbe öntöttem, és kevés vízzel hígítottam. Minden színhez járt 5-6 vattás pálcika, ezzel lehetett a színeket felvinni a rajzlapra. Egy imádkozó gyermekpárt ábrázoló színezőt kellett kiszínezniük.
Az óvónénik kíváncsian kérdezgették, mit alkottunk, ami ennyire jó illatú, és csodálkoztak, amikor elárultam az illatos festék titkát 🙂
