A 3-4. osztályos csoporttal ma visszautaztunk az időben! Ebben ma a “JÉZUS VILÁGA” c. könyv volt a segítségemre.
Nagyon sokat vadásztam rá, de szerencsére sikerült megrendelnem és remek ötletek vannak benne. Ma például lepényt sütöttem a könyv segítségével. A mai téma ugyanis az apostolok korabeli ősegyház volt. Ezzel a csoporttal idén liturgikát tanulunk, s szép lassacskán haladunk Jézus korától a mai egyház liturgiájáig. Ehhez a témához kellett nekem kovásztalan kenyér…vagy valami hasonló 😛
A könyv élesztős lepény receptjét adja meg, de én “kovásztalan” kenyeret szerettem volna, kicsit megelevenítve a Pászka lényegét is. És persze azért sem került bele élesztő, amiért azon a bizonyos éjszakán a zsidók sem tettek kovászt a lepénybe: siettem. Nem volt időm a kelésre várni. Az eredmény így viszonylag szikkadt és tömör lett, de nem bántam: valószínűleg Jézus korában is voltak hozzám hasonló kvalitású háziasszonyok, akiknek nem mindig sikerült úgy a kovásztalan lepény, ahogy az írva van. 😛
A gyerekek szokás szerint bevonultak a hittanterembe, én pedig egy másik teremben “megterítettem” az agapéhoz. Sajnos nem fotóztam le időben a szépen előkészített asztalt, így már csak a romok kerültem megörökítésre. Amit vittem:
- A kovásztalan lepények
- Szőlő
- Füge
- Alma
- Dió
- És “bor” (piros szőlő ízű Bolero italporból kevert lötty…csak mert most éppen van :-P)
Az óra elején beszélgettünk arról, hogyan ünnepelték az apostolok korában a szentmisét, és hogy mindig volt agapé, vagyis egy nagy lakoma is. Erre az egyik srácom ábrándosan megjegyezte: “De kár, hogy most már nincs ilyen!” Erre, szinte felháborodottan felpattant egy leányzó: “Szerinted a kilences mise után mi van?! Meg a roráték után!!!” És tényleg van nálunk agapé, s ezt a meggondolatlan elszólást elejtő fiú is elismerte. 🙂
A beszélgetés után átmentünk a másik terembe, ahol elénekeltük az étkezés előtti imát, majd hozzáláttunk a finomságoknak.
