Minden évben tanul az ember lánya valami újat. Adventi naptár ügyben is.
Kezdetnek – én kis naiv – csak egy színezőt adtam a gyerekek kezébe, amely szépen, 24 részletre volt felosztva, s minden nap egy-egy részletet kellett (volna) kiszínezni. Ennek vagy az lett a vége, hogy a gyerkőc nagy buzgalmában rögtön az egészet kiszínezte még ott, a hittanórán, vagy az, hogy a papír összegyűrődött-maszatolódott s már el sem jutott hazáig. Két évig áltattam magam ezzel a módszerrel, de be kellett látnom, hogy ez nem működik.
Tavaly nagy fába vágtam a fejszémet: édességgel megspékelt adventi naptárakat készítettem. A nagyoknak egy cukorkával és jófeltételekkel megtűzdelt “centivágót” gyártottam. Fogtam egy kb. egy méter hosszú és 6 cm széles lila filcet, aminek egyik oldalára csillámos ragasztóval a számokat írtam fel, a másik oldalára szigszalaggal a cukorkákat rögzítettem. Minden cukorkába rejtettem egy-egy jócselekedetet is. A gyerekek minden nap ollóval lenyisszantottak egy számot, és vele az üzenettel ellátott cukorkát. Ez a visszajelzésekből ítélve, nagyon jól működött, egyet sajnálok, hogy fénykép nem készült a naptárakról… 🙁
A kisebbeknek vettem egy-egy mini “befőttesüveget” a hobby-boltból, meg hozzá sok-sok Francia drazsét. Kiválogattam üvegenként kb. 50 drazsét, és írtam mellé egy “játékszabályt”. Minden jócselekedetet, amit egy napon elvégeznek, írjanak fel egy kis cetlire. A cetlit bele kellett dobni a kis üvegbe, cserébe pedig ki lehetett venni egy-egy drazsét. Azért került az üvegbe több drazsé, mint nap, mert több jócselekedetért több édesség járt. A cél az volt, hogy karácsonyig a befőttesüveg megteljen a gyerekek jótetteivel, hogy aztán ajándékként a kis Jézus számára a karácsonyfa alá tehessék.
Idén nem lesz édesség, részemről legalábbis nem. Találtam ugyanis egy olyan adventi “naptárat”, ami külföldön nagy népszerűségnek örvend, itthon viszont szerintem még kevesen ismerik. Ez a Jessze-fa.
Ez egy lelki édességeket tartalmazó felkészülés. A lényeg, hogy Jézus családfáját szemlélve és a messiásjövendöléseken elmélkedve készítjük fel a lelkünket Krisztus születésére. Minden napra van egy szentírási szakasz, egy rövid összefoglaló elmélkedés, egy beszélgetésindító kérdés, és egy rövid ima. Ezen kívül minden napnak van egy szimbóluma, ami a szentírási részhez köthető. Ezeket a gyerekek kivághatják, kiszínezhetik, és szalaggal felfüggeszthetik. Ehhez elég, ha néhány szép gallyat vagy fenyőágat elrendezünk egy vázában, hogy legyen mire felakasztani a kis díszeket. Karácsonyig egyre több dísz fog felkerülni a “fára”.
Idén tehát minden plébániai hittanosom családjának készítettem egy kis füzetet, amiben megtalálhatók az elmélkedések. (Az eredeti szöveg ITT található angolul, melynek magyar verziójának egy részét INNEN töltöttem le, másik részét pedig magam fordítottam le. Nem fedik 100%-ban egymást, mert kicsit én is alakítottam rajta)
Képeket viszont nem találtam, legalábbis olyat, ami nekem megfelelt volna, ezért magam rajzoltam meg őket.
Kérlek, hogy a képeket CSAK SAJÁT HASZNÁLATRA töltsd le! Köszönöm!
Sajnos nem sorban vannak, de a füzet alapján kikövetkeztethető, hogy melyik naphoz melyik rajz tartozik. Alant pedig megtaláljátok magát a füzetet is. Utólag átolvasva maradt benne egy-két gépelési hiba, ezért elnézéseteket kérem, de már nem volt időm átírni!
Jessze fája egyébként nem ismeretlen hazánkban, elég, ha az országot járjuk: sok templom őriz olyan oltárt, amely Jesszét, és az ő törzséből kihajtó fát ábrázolja, a csúcsán Szűz Máriával és Jézussal. A Szentírás szerint ugyanis: “Vessző kél majd Jessze törzsökéből,és hajtás sarjad gyökereiből.” (Iz 11,1) Jessze (vagy a katolikus fordítás szerint Izáj) Dávid király apja volt, tehát Dávid fiának – Jézusnak – ősatyja.
Alább látható a gyöngyöspatai Jessze oltár:
(Forrás: biblia.hu)
Ezen alapul tehát ez a Jessze-fa elmélkedés, ez az egész Adventet átszövő imádság.
Áldott és meghitt Úrjövetet kívánok!
J 🙂
