Idén elmarad a Mikulás…

…legalábbis az oviban. Ugyanis már csak akkor tudtak szólni az óvónénik, hogy ma nincs lehetőségem hittant tartani, amikor már ott álltam, hátamon a zsákommal, havasan, mint egy Mikulás. Sajna nem tudtak elérni, hogy hamarabb szóljanak, így hát elbúcsúztam a gyerkőcöktől, és ismét belevetettem magam a hóesésbe. Nem baj, legközelebb már tudjuk értesíteni egymást, csak azt sajnálom, hogy így a mikulásozós óra idén kimarad a kicsiknek. Ettől függetlenül megmutatom, mivel készültem ma, mert más még bőven elkészítheti Szent Miklós napjáig 🙂

Mikulásunk alapja egy talpas fehér papírzacskó. Én szerencsés helyzetben vagyok, mert anyukám patikában dolgozik, és így ő tudott nekem ilyen csomagolózacskót szerezni, de sajnos akárki utcáról betévedt földi halandó nem vásárolhat patikából ilyen fehér tasakot. Tehát vagy egy patikában dolgozó bennfentest kell szerezni, vagy meg kell elégedni a barnás színű, papír-írószer boltokban fellelhető papír tasakokkal. Egyébként az is kiválóan megfelel a célnak, a zacskót úgyis befedjük színes papírral.

A figura lényege, hogy a végén akár bábként is tudjuk használni, az arc ugyanis a talpra van felragasztva, és alul bebújtathatjuk a kezünket. Az én Mikulásomnak is ez lett volna a mai küldetése, hogy bábozva jelenítse meg Szent Miklós egyik leghíresebb legendáját.

(a kézdublőr szerepében Öcsémet köszönthetjük :-P)

Arcnak kivágtam egy csésze-formát, arra vattából gömbölygettem pamacsokat, az lett a szakálla, illetve a prém a püspöksüveg peremén. Jobb kezébe ezüst zsenília-drótból kapott pásztorbotot, bal kezében pedig három aranyszínű “gömb” van, kartonból. Ugyan ez a karton díszíti a mitrát. Rezgő műanyag szemeket kapott, ettől lesz olyan bájos a tekintete 🙂

Elkészítettem még négy figurát:

Az édesapát,

aki három lányát nem tudta férjhez adni, mert nem volt elég pénze a hozományra. Ezért lányait utcalánynak akarta adni (természetesen oviban ezt az apró részletet kihagytam volna :-P). Íme, a három lány:

Miklós megtudta, hogy a szegénység miatt milyen szégyentelen sors vár a lányokra, ezért éjjel a száradni kiakasztott harisnyájukba aranyat rejtett. Innen az éjjel, titokban, zokniba/csizmába ajándékot rejtő Szent Miklós, a Mikulás alakja. Próbálom a gyerekek agyából a nagyon jól elültetett lappföldi télapó alakját kiiktatni, és szajkózni, hogy: nem télapó, nem Lappföld, nem rénszarvasok, hanem Mikulás, Myra és ló. Nem egyszerű 😛 Egy főiskolás vizsgatanításon történt, hogy a gyerekekkel megbeszéltük: Szent Miklós Myra város püspöke volt. Pont végigvettük az életrajzot, amikor betoppant az iskola Mikulása (katolikus iskoláról van szó), szépen beöltözve, ahogy egy Miklós püspöknek kell. És megkérdezte a gyerekeket: “Na, ki tudja, honnan jövök?” Természetesen “LAPPFÖLDRŐL!!!” volt a válasz…Oh, gondoltam, mintha nem kereken öt perce mondtuk volna el, hogy Myra-Myra-Myra… 😛

Más szentek papírtasakos megformázásához ITT találtok még ötleteket.

Irgalmas Istenünk, alázattal kérünk, Szent Miklós püspök közbenjárására engedd, hogy minden veszedelemben oltalmat találjunk nálad, és az üdvösség útján akadálytalanul haladjunk előre!

 

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük