A legszebb rajzok

A gyermekrajzelemzés kicsit olyan, mint amikor irodalomórán előveszünk egy verset, és elkezdjük kivesézni: “Mire gondolhatott a költő, amikor ezt meg azt írta”. Valószínűleg semmi extrára nem gondolt, ahogy a gyerkőc sem, amikor megalkotta a néhány kriksz-krakszból álló művét. Persze sok mindenre lehet következtetni egy gyermekrajzból, ezt nem vitatom, de néha már túlságos belemagyarázásnak érzek ezt azt. Én nagyon szeretem önmagában a rajzot nézni, és inkább felpezsdíti a lelkemet amikor látom az esetlen kis figurákat vagy azt, ahogy egy nagy irka-firkára azt mondja a kicsi: “Ez anya!”

Tegnap rajzoltattam az oviban. Nem kutatást végzek, csak most ez tűnt a legegyszerűbbnek így a hosszú szünet után. Ismét vittem egy nagy csomagolópapírt, amit a földön körbeültünk, és én – folyamatosan kommentálva – rajzoltam a történetet. Majd mindenki kapott egy lapot, amire én szöveget és keretet fénymásoltam. Így ha a rajzon nagyon nem is látszódik, hogy mi akar lenni, egy kívülálló is sejteni fogja, hogy ezek a napkeleti bölcsek – akarnak lenni 🙂

Csodajópofa rajzok születtek! Szívmelengetően aranyos figurákkal, csillaggal, nappal – egyik fiúcska az egyetlen általa ismert betűegyüttest is ráírta az egyik király ládájára: TNT. Hmmm… meglehetősen érdekes ajándék a kis Jézusnak… 😛

Ovis rajzok

 

UPDATE!!! Csak hogy ne a levegőben lógjon, itt az “ÉLŐTÁBLA” módszer (ami az én esetemben élő csomagolópapír lett, tábla híján :-P)

ÉLŐTÁBLA (c)

 

“A legszebb rajzok” bejegyzéshez 4 hozzászólás

  1. Kedves Rita! Köszönöm a hozzászólást! 🙂 A “rajzoltatásom” célja az volt mind az oviban, mind pedig az 1-2. osztályos csoportomban, hogy “képregényszerűen” előttük legyen a történet vázlata. Nem rajzórát akartam tartani, és sajnos, nincs is annyi idő egy rajz elkészítéséhez, mint egy teljes rajzórán. Mondhatni, ők így jegyzetelnek, hogy képességeikhez képest lemásolják az én egyszerű rajzocskáimat. A Jézus Szíve Nővérek módszere alapján igyekeztem szemléltetni, és azt hiszem, megfelelt a célnak. 🙂 Becs szó, hogy jobb tevét rajzoltak, mint én 😀

    1. Kedves Janesz!
      Én a Rita férje vagyok és gyakorló, hívő keresztény rajztanár és tanító bácsi. Kérlek ne vedd sértésnek amit írok, mert tényleg a legjobb segítő szándék vezérel a felé, hogy még inkább élmény lehessen a hittan tevékenységed, mellyel az Isten felé terelgeted nagyon érzékeny lelküket.
      Amit fontos leszögeznünk, hogy a gyermekrajz elsősorban lelki folyamat, élményfeldolgozás. Ők nem ábrázolnak, hanem kifejezik, nagyon jól mondtad a saját szintjükön azt az érzést, élményt, ami bennük van. Ez az egészséges lelki folyamat segíti, hogy az őket ért élmény a lehető legjobb módon épüljön be a személyiségükbe. (Lehet ez evangéliumi történet, amit behunyt szemmel elképzelnek és aztán, eljátszanak, elmesélnek, mindenkinek más részlet lesz a fontos a saját személyiségéhez mérten) és az új élmény ami megszólította válhat benne egy belső képpé amit a saját szintjén kell hagyni hogy lerajzoljon (helyesebben kirajzoljon magából). Ez maga az élmény feldolgozása, ez nélkülözhetetlen az egészséges , harmonikus személyiség fejlődéséhez, ha nem tud feldolgozni egy élményt (beépíteni a saját kis világába, akkor az feszültséget kelt benne). Ehhez a vizuális feldolgozáshoz, élményadáshoz nincs jobb eszköz a gyerek saját fantáziájánál. Ez az, ami tökéletes eszköz magához a gyerek lelkéhez. Ha én a szóban forgó témát lerajzolom, képet mutatok róla, ezzel konkrétan megmutatom a gyereknek, ez mintául szolgál, ő így fogja elképzelni. Tipikus csapda helyzet, nagyon sokszor találkozom vele ” tanító bácsi én ezt nem tudom lerajzolni, hogyan rajzoljak kutyát…stb.” Nem szabad még másik külön papíron sem lerajzolni, mert akkor tudattalanul is a gyerekbe ez mint séma rögzül “ilyen a kutya” és ha nem tudja úgy lerajzolni, frusztrálja, ha meg le tudja rajzolni akkor számára az lesz a tökéletes kutya mert a tanító néni csinálta és az úgy tökéletes, mert a tanító nénit szeretem. (És ez biztosan így is van:)). Viszont a tanító néni is szereti a gyerekeket úgyhogy azt mondja, hogy a legszebb kutya ott van a fejedben, emlékszel most a mesében milyen is volt hunyd be a szemed , gondolj rá vissza. Ugyan így a három királyokról is milyennek képzelted, ne mondd el rajzold le. stb. Tudom és rengetegszer tapasztalom, hogy az idő kevés és jééé ,mindig pont a gyerekek lelkére ható dolgokra a legkevesebb (Hittan, irodalom, rajz, dráma, média) főleg a tantervek összeállításánál. De hála Istennek, vannak még hozzád hasonló lelkes emberek, akik ezt közügynek tekintik és nem csak egy letudható feladatnak. Remélem nem voltam sértő, csak ha nevelni akarok, akkor azt csak komplex módon lehet jól. Lehet szemléltetni pl. fotóval, művészeti példa képekkel, illusztrációkkal, csak mindíg figyelj arra hogy amíg rajzoltatsz, ne legyen a szemléltetés az orruk előtt mert lemásolják, megköti a fantáziájukat. Szemléltess és tedd el!
      (Mellesleg megjegyzem, felsőben a rajzon keresztül is legalább annyit evangelizálok, mint a hittanos kollégáim, mert minden hitbeli üzenet létezik már műalkotásokban, hiszen az embert nem tudja senki sem jobban inspirálni az alkotásra mint maga a legnagyobb Művész, = a művészettörténet egy nagy hittankönyv). Remélem tudtam segíteni! Ákos

  2. Nem szabadulsz tőlünk 🙂 Most saját nevemben szólok! És nem konkrétan ellened, hanem a saját véleményem szellőztetése a célom.
    Miért kell, hogy képregényszerűen bennük legyen a történet vázlata?
    Lehet, hogy bennem van a hiba, de azt tapasztalom, hogy mi katolikusok hittanórán történeteket akarunk tanítani a gyerekeknek, nem pedig történeteken keresztül evangelizálni. A történet egy eszköz, ami segít megtudnunk, milyen is az Isten, milyen Jézus. De ha a célom az evangelizálás= feltárni a gyerekek előtt, hogy Isten szereti őt is, miatta, érte is küldte Fiát, hogy ő is üdvösségre jusson, -akkor nem elég a történetnél megragadnom, hanem ki kell hámoznom az üzenetét, és erre kell kihegyeznem az órát!
    Befejeztem! Tényleg nem kritikaként írtam! 🙂
    És köszönöm, hogy szánsz rá időt, és energiát, hogy megoszd mással az élményeidet, ötleteidet! Merítek ihletet én is tőled! 😉

  3. Kedves Rita és Ákos!

    Köszönöm ismételten az észrevételeket, javaslatokat!
    Én (sajnos) nem vagyok se tanító, se rajztanár, és pszichológus sem. Egy dologra hivatkozhatok (ismét), és az Fogassy Judit és a többi Jézus Szíve Nővér módszere (ehhez az eredeti bejegyzés végére feltöltöttem a könyvéből egy ide vonatkozó részt). A Nővérek engem soha nem tanítottak, de nagyon megörültem, amikor anno erről a módszerről tanultunk a Főiskolán, mert rajzolni nagyon szeretek, és hála Istennek konyítok is hozzá valamennyire. Ezért bátorkodtam ez alapján átadni a napkeleti bölcsek történetét.
    Még egyszer köszönöm, hogy megosztottátok a véleményeteket! 🙂 Csak remélni tudom, hogy egyik pöttömben sem okoztam tartós lelki frusztrációt azzal, hogy most az én rajzaim alapján “jegyzeteltek”. 😉
    Isten áldja további munkátokat! 🙂

    Janesz 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük