Az ovis hittant mindig azzal kezdem, hogy leülünk körben (általában a földre, mert ott nincsenek olyan korlátok, mint a székek száma), és megkérdezem tőlük, hogy mi történt velük a héten, ami szerintük említésre méltó. Ilyenkor általában minden szóba kerül, de ha már belelendültek az élménymegosztásba, könnyebben átvezethetem őket egy olyan témakörbe, ami az aznapi foglalkozáshoz kapcsolódik. Ma például félelmekről (szőrös pókokról és rossz álmokról) beszélgettünk.
De a beszélgetést hamar elunják, legalábbis még nem képesek sokáig egymást figyelni, mert csak az a fontos, amit ők maguk mondanak… A mai témakör remek lehetőséget adott a dramatizálásra: Jézus lecsendesíti a vihart. Először röviden elmondtam nekik a történetet, majd gyorsan berendeztük a színt: egy kispadra sorba-ültünk, ez volt a csónak. Ketten egy nagy kék kendőt kaptak: ez volt a víz. Két kislány pedig saját ötletként jelentkezett, hogy ők lesznek a vihar. S amikor feltámadt a szél, ők ketten körbe-körbe rohangáltak a “csónak” körül.
A kézműves ma sem maradhatott el. 🙂
Az alap egy papírtányér, amire előrajzoltam egy egyszerű csónakmintát. Színes papírháromszögeket ragaszthattak vitorlának, kék krepp-papírból készült a víz, amit maradék dekorgumiból kivágott halacskákkal díszíthettek. Jézus alakját egy korábbi kézművesből mentettem át (A 12 éves Jézus a templomban) annyi különbséggel, hogy szakállat rajzoltam Neki 🙂 A tányérokra ráírtam, hogy mit ábrázol a kép, hiszen ez nem csupán egy kreatív foglalkozás terméke, hanem ez a “jegyzet”, az óra lenyomata, amiből a szülő is tudja, miről volt szó.
