Tegnap este épp a plébánián voltam, hittant tartottam. Nem is sejtettük, hogy mire a gyerekek hazaérnek, már felszáll a fehér füst! Ültem egyedül a hittanteremben, élveztem a csendet és nekiláttam enni, mert aznap estére még volt programom, gondoltam, nem indulok neki korgó gyomorral. Közben Kleri barátnőm is befutott, mondta, hogy eddig Káplán atyával nézték a Bonum TV-n a kéményt. Még nevettünk is egy sort, hogy mennyire “izgalmas” lehet egy kéményt bámulni egyfolytában, majd nyugtáztuk, hogyha lenne valami, már körtelefon indult volna… Ebben a pillanatban Káplán atya szinte berontott a terembe: “Fehér a füst! Fehér a füst!” “Most hülyéskedsz?” – kérdeztünk vissza kétkedve. “Nem! Tényleg fehér!” Rohantunk is a számítógép elé, de közben már mindannyian kaptunk a telefonunk után.Fantasztikus XXI. század 😀
Nagyon izgalmas volt felnőtt fejjel átélni egy ilyen fontos eseményt, hiszen XVI. Benedek pápa megválasztásakor, kamasz gimnazistaként nem fordítottam akkora figyelmet erre. A kamaszoknak rengeteg más, “világrengető” gondjuk van 😛
Emlékeztek a papír kéményre, amit a gyerekekkel készítettünk?
Ma a hittantermi példányban kicseréltem a fekete füstöt fehérre, csak sajnos fotót nem volt lehetőségem készíteni. Délben pedig negyed órás harangzúgással köszöntöttük az új Szentatyát.
Ferenc pápa. Milyen sokatmondó nevet választott! Rögtön belopta magát a szívembe! És szerintem nem vagyok egyedül! 🙂 Isten hozta közöttünk, Ferenc pápát!
“Tartsd meg, Isten, Szentatyánkat, Krisztusnak helytartóját!”
