„Bizony mondom nektek, ha nem változtok meg, s nem lesztek olyanok, mint a gyerekek, nem mentek be a mennyek országába.” (Mt 18,3)
Tegnap a Bíboros atya külön találkozott a ministránsokkal is, ahol lehetőség volt tőle kérdezni. Előre megbeszéltük az egyik 2. osztályos kisfiúval, hogy majd ő megkérdezi, ministrált-e a Bíboros atya gyerekként. Elmondtuk, hogy a “Bíboros atya” megszólítás az illendő, épp csak azt nem említettük neki, hogy magázva kéne megszólítani…G. viszont az ő egyszerű gyermeki stílusával megkérdezte:
“Bíboros atya…amikor TE kicsi voltál, akkor TE ministráltál?” – Bíboros atya még csak meg se hökkent, csak mi kuncogtunk magunkban. És természetesen, hogy ministrált, amikor kicsi volt 🙂
A hittanteremben a családos közösséggel való találkozás végén csak annyit láttam, hogy az egyik óvodás korú kisfiú, R., ezerrel furakodik a tömegben, hogy a Bíboros atya közelébe férkőzzön. Ez sikerült is neki, majd megrángatta a Bíboros atya zakójának szegélyét, hogy felhívja magára a figyelmet. Bíboros atya ránézett, majd R. nemes egyszerűséggel közölte: “Ott van a fényképed a falon!” – és valóban, ahogy az szokás, a plébánián ki van függesztve a Szentatya és a helyi püspök fényképe a falra. Arra sajnos kicsi az esély, hogy egyszer a pápának is felhívja a figyelmét arra, hogy az ő képe is kint van a falon. 🙂
