Ha valamiből elegünk van, akkor szoktuk ezt mondani, hogy: “Gyíkom van már ettől!” Sorolhatnám, mitől van már gyíkom (egyébként is pesszimista típus vagyok, meg olyan, aki szeret panaszkodni), többek között az egyáltalán nem júniusi időjárástól, meg a vizsgaidőszaktól (főleg ettől)…Persze nem vagyok mindig savanyúcukor! 🙂
De ezen a vasárnapon nem ettől volt gyíkunk, hanem mert gyíkokat (egyesek szerint gekkókat, bár szerintem a kettő ugyan az) gyártottunk. Találtam egy aranyos ÖTLETET, s mivel már eléggé nyár van, hogy a ping-pong mindent űbereljen, ez pont kapóra jött, mert aranyos is, egyszerű is, még egy picit meditatív is, ahogy a fonalakat tekergetjük…ja! És újrahasznosítós 🙂
Kartondobozra előrajzoltam a gekkókat. Nem egyszerű egyébként kivágni a vastag kartont – én úgy segítettem a dolgon, hogy kicsit megtapostam, ettől a rétegelt papír vékonyabb és kezelhetőbb lett.
Ez után nincs más teendő, mint betekergetni mindenféle színű maradék fonallal.
Ragaszthatunk rá papírból kivágott, vagy műanyag rezgő szemeket, de e nélkül is jópofa. Mi még annyival megfejeltük a dolgot, hogy egy mágnest is ragasztottunk rá, így hűtőre, mágnestáblára “ragasztható”. A gyíkok amúgy is képesek a függőleges falon is mászkálni a tapadókorongos lábaikkal.
Volt, aki teljesen bebugyolálta fonallal a gekkóját, szinte ki se látszott belőle:
A családos közösség meglepetéssel is készült, hiszen káplán atya is és én is mostanában ünnepeltük a születésnapunkat. Összesen 65 évet ünnepeltünk 😛 Ilyen csodaszép tortákat kaptunk, lehet tippelni, melyik volt az enyém! 😀
Nagyon megleptek vele mindkettőnket, és nagyon hálás vagyok nekik! 🙂 Isten áldja meg őket!
