Táboros kézműves – nemez, nem az

Idén sokat agyaltam a hittantábor kézműves foglalkozásán, nagyon nehezen jött a “megvilágosodás”. Egy táboros kézműves legfőbb szempontja, hogy olyan legyen, amit itthon, a vasárnapi Közösségi Délelőtt keretében nem tudunk megvalósítani (pl. idő hiányában, vagy mert túl “maszatos”). És nem utolsó sorban: legyen izgalmas. Tavaly magasra tettük a mércét, mert külsőst hívtunk a kézműves levezetéséhez, így tudtunk agyagozni, korongozni. Na már most, ha ezt nem is tudom űberelni, legalább alulról súrolni kéne azt a lécet!

Táborunk jelmondata ez volt: “GYERE, LÉGY IGAZI BÁRÁNY!” Addig addig forgattam ezt a bárány dolgot a fejemben, amíg beugrott: GYAPJÚ. És akkor már tudtam, hogy nemezelni fogunk. Sikerült is találnom egy olyan helyet, ahol kilós kiszerelésben is lehet nemezgyapjút venni. Rendeltem hát 2 kg-ot (ezt kb. 60 főre számoltam ki, de végül is nem kézműveskedtek annyian, ebbe ugyanis tényleg MINDENKIT beleszámoltam, nem csak a gyerkőcöket).

A legegyszerűbb nemezelési “gyakorlatot” választottam: a labdakészítést. Nem vagyok egy gyakorlott nemezelő, de egy nemezlabda-készítést nagyjából bárki le tud vezényelni (kis túlzással). A szappanos-vizes nemezelésnek ez az alfája.

Szappan, meleg víz és nemezgyapjú. Ennyi eszköz kell. Persze nem árt, ha udvaron, 40 fokban látunk hozzá, mert úgy még izgalmasabb! 🙂

1. Alapnak natúr színű gyapjút használtunk. Kezdésnek tépkedjünk egy jó maréknyi gyapjút, majd még száraz kézzel gömbölygessük egy csomóba. Nyomjuk egy pillanatra a vízbe, és enyhén szappanos kézzel kezdjük formálni a golyót. Egy idő után érezzük, hogy a gyapjú kezd összeállni, filcesedni, tömörödni. Nem baj, ha még inkább hasonlít egy “mókusagyhoz” (értsd: még egyenetlen a felülete), mert később ez még alakul.
2. Itt látszódik, a gyerekek mennyi szappant használtak. Nem kell 😛 Nem a szappantól áll össze, hanem a gyúrástól és gömbölygetéstől, a szappan csak a könnyebb formázáshoz szükséges. Ha már viszonylag jól összeállt az alap gombóc, tépjünk egy vékony, hártyaszerű réteget a száraz gyapjúból, és simítsuk a labdánkra. Újabb relaxáló gömbölygetés következik. Persze a gyerekek nehezen veszik be, hogy türelem és kitartás kell ehhez a munkához.

   

3. Ha már szépen ránemezelődött a hártya a labdára (tehát nem “mászik le”, nem csúszkál, hanem eggyé vált az alappal), akkor vagy újabb natúr gyapjúfátyollal hizlaljuk a golyót, vagy színes gyapjút simítunk az alapra. Ismét gömbölygetjük, tömörítjük. Rugalmasnak, de nem összenyomhatónak kell lennie. 
4. A tűző napon hamar megszárad 🙂 Kész. Egy délelőttnek a nyakára léptünk! 😀

Jövőre mást kell kitalálni…bár amennyi gyapjú maradt, még a következő táborra is elég lenne! 😛