Oviban nagyon csípem, hogy bármilyen kérdést teszek fel nekik, csípőből rávágják, hogy JÉÉÉZÚÚÚS! Teljesen mindegy, hogy miről van szó és mivel kapcsolatos volt a kérdés. Persze, ha konkrétan azt a választ várom, hogy Jézus, akkor tutira az a válasz, hogy ISTEEEN! 😛 Sőt, van egy kislány, akinek mindenre az a válasza, hogy “a télapóóó!” (legalább Mikulást mondana…)
A teremtés tanulásakor is van egy valami, amit biztos bemondanak arra a kérdésre, hogy mit köszönhetünk a Mennyei Atyának: “A HÁZAKAT!!!!” Na, gondoltam, akkor körbejárjuk ezt a kérdést is, ha már a tankönyv úgyis hozza és a gyerekeknek is ez a becsípődésük. 🙂
Először megnéztük, hogy az Isten által teremtett dolgokból az ember mit képes készíteni. Ilyenkor általában ha az egyik gyerkőcnek van egy ötlete arra, hogy a fából pl. gitár is készíthető, elindul egy lavina: és az összes létező hangszert felsorolják. Csellótól kezdve zongorán át a pásztorfuvoláig (!) minden volt. És persze rajzoljam!
A tankönyv azt javasolja, hogy só-liszt gyurmázzunk. Erre viszont 25 ovissal nem vállalkoznék. Főleg úgy, hogy – mivel sokan vagyunk és egy tornaszobában hittanozunk – a földön kell dolgozni, és így is mindig sopánkodik a vezetőhelyettes óvónéni, hogy beletapossuk a krétát a parkettába. Meg 25 gyerekre gyurmát gyártani… Isten ments!
Építettünk. Vastag kartonból csíkokat szeleteltem, illetve készítettem egy feladatlapot egy ház sziluettjével.
A gyerekek “felépítették” a házat, majd rajzaikkal kiegészítették.
Az egyik kisfiú jelzőlámpát rajzolt a ház mellé. Megörültem, hogy na! Ő megértette, hogy olyan dolgokat rajzoljon még a ház mellé, amiket szintén az ember készített. Amikor befejezte, odajött hozzám, hogy én rárajzolhassam az óvodai jelét. Kérdeztem, mi a jele. “Jelzőlámpa.” Ohh…hát akkor ezért a rajz… 😛
Ennek ellenére elég korrekt kis jelzőlámpa lett 🙂
