Sajnos, néha olyan nehéz a nagyokkal bírni, hogy több időt kell szánni a fegyelmezésre, mint szeretnék, és ez sok időbe kerül… Legtöbbször (és ez a legidőigényesebb) amikor nagyon elhatalmasodik a csacsogási vágy rajtuk, csak karba fonom a kezem, és unott arccal, csendben megállok. És várok. Van, hogy eltelik egy perc is így, aztán valakinek csak leesik, hogy éppenséggel szeretnék nekik valamit mondani, csak ők nem hagyják. Ekkor szólalok meg először: “Én ráérek, de erre meg arra így nem lesz időnk”. Ilyenkor megijednek: hűha, nem lesz idő játszani vagy kézműveskedni! Most következik az, hogy elkezdik egymást lepisszegni, ebbe már én is belefolyok, és akkor (nagy nehezen) csend lesz – végre 😛 Többségben a mai óra is ilyen játszmákkal telt… Aztán már csak arra eszméltem, hogy az óra után a hospitáló főiskolásnak is azzal az emelt hangerővel válaszoltam, ahogyan a gyerekekkel voltam kénytelen beszélni az állandó locsi-fecsi zsizsegés miatt 😛
A hospitálás is egy külön sztori, mert például a mai napom is úgy nézett ki, hogy délelőtt én hospitáltam egy gimnáziumban 11-12-es osztályokban, aztán délután meg hozzám jött hospitálni egy főiskolás a felsős csoportomba.
Velük ma Ábrahám családfáját vettük. Ehhez készítettem egy feladatlapot.
A gyökerekhez kell írni Ábrahám és Sára nevét, feljebb Izsák és Rebeka nevét. A kis elágazás jobbra Ézsaut jelenti, a középső helyre pedig Jákob neve jön. Innen négyfelé ágazik a fa: a két középső ág Jákob első két feleségét jelöli, akikért szolgált. Természetesen a kis szívvel jelölt ág jelzi a szeretett feleséget, Ráhelt. A két szélső ág a két asszony szolgálói: jobb oldalon Ráhel szolgálója, Bilha, bal oldalon Leáé, Zelfa (Szilpa). A Szentírási szöveg alapján nagyon könnyen kitölthető, hogy ki kinek a fia. A lányok igencsak nehezményezték, hogy az egyetlen leánygyermekről, Dináról olyan kevés szó esik… hát ez van… 😛 De azért a rend kedvéért őt is jelöltük a családfán, bár sorszámot nem kapott, hiszen az óra fő mondanivalója/”tananyaga” a 12 törzs kialakulása volt. Ebben pedig Dinának nem sok szerepe volt.
A jobb felső sarokban lévő kis helyre EZT a képet kivágtuk, összeragasztottuk és harmonikaszerűen meghajtogattuk.
Az órát egyébként úgy kezdtem, hogy meggyújtottam 12 teamécsest, középre pedig beállítottam a nagy hittantermi gyertyánkat, amin nem mellesleg egy aranyszínű papírból kivágott kereszt van (már így kaptam). Az óra elején még nem árultam el, hogy mit akarok ezzel. Többen tippeltek, hogy biztos Jézus a 12 apostol. Finoman jeleztem, hogy most az Ószövetséget vesszük… 😀
Az óra végére azért rájöttek, hogy a teamécsesek Jákob 12 fiát jelképezi, a nagy gyertya pedig Jézust, aki a választott népből született, és hogy ő az az ígéret, akire a Mennyei Atya már Ábrahámnak ígéretet tett.
