Idén több „külsős” helyre is kell mennem hitoktatni, vagyis olyan iskolákba, ovikba, ahol nem feltétlenül van helyben adventi koszorú. Ezért kellett egy „mobil” koszorút készítenem, amit nyugodtan hurcolászhatok. Szereztem hát egy nagyjából tenyérnyi kicsi, mohás koszorút. Négy sima, fehér teamécsest is vettem, amihez maradék viaszt és színes zsírkrétát olvasztottam, hogy a mécses tetejére öntve megszínezzem. Erős ragasztóval erősítettem a mécseseket a koszorúra. Pont elfér egy 12×12 cm-es jégkrémes dobozban, tök jól hordozható. Zsebkoszorú 🙂 A célnak megfelel!
Plébániai hittanon a kicsikkel egy templomi plakátot készítettünk. Igazából nem volt nagyon időm komolyan felkészülni az órára, de mivel úgyis az adventről beszélgettünk volna, úgy gondoltam, az óra nagy részét rászánjuk erre a plakátra. A végén olyan jól sikerült, hogy magam is meglepődtem, mennyire mutatós 🙂
Az előkészület: itthon mindenféle árnyalatú és mintájú zöld papírt behajigáltam a táskámba. Ennyi. 😛 A hittanteremben volt még lila és rózsaszín karton, illetve korábbi kézműves akcióimból egy kartondoboz-darab.
A gyerekek fejenként 3 tenyérsziluettet vágtak ki: világos, sötét és mintás papírból. Én addig kivágtam egy nagy kört a doboz kartonjából, és egy másik kört lila papírból.
Az alapra felragasztottuk körben a zöld „leveleket”.
Papírból gyertyákat ragasztottam még rá.
A közepébe még beírtam: Ó jöjj, Üdvözítő. És kitűztem a templomi faliújságra. Jó nagy egyébként, ezen a képen nem is érezhető annyira, de tényleg mutatós 🙂