Erre az órára nem kézművessel, hanem játékkal készültem. Előkészületként natúr csomagolópapírt rögzítettem a hittanterem ajtajának udvar felőli oldalához. Minkét oldalra 6-6 téglalap körvonalát rajzoltam fel vastag filccel.
A feladat a következő volt: pont 12-en voltak aznap a gyerekek, így két, hatfős csapatot tudtam alkotni. Választottunk két családfőt (vagyis csapatkapitányt). A két csoport két oszlopban felállt az ajtófélfákhoz. Az első a családfő, közvetlenül az ajtónál áll, az utolsónál pedig a húsvéti bárány vére és az izsóp – vagyis egy kis tányérban piros tempera, és egy ecset.
A játék így zajlik: az utolsótól kezdve előreadogatják a festékbe mártott ecsetet. A családfő elkezd kifesteni egy téglalapot. Ha kész eggyel, vagy ha elfogy a festék, a családfő hátraszalad, átveszi a festékes tálat és ismét előreadogatják az ecsetet annak, aki az ajtóhoz legközelebb áll – és így tovább. Egészen addig, míg mind a hat téglalap kifestésre kerül.
Kimondottan hangulatos volt, hogy már sötét volt, amikor játszottuk, így tényleg olyan volt a hangulat, mintha az Úr átvonulására készülnénk.
