A mai órára ismétlést ígértem a nagyoknak, de mindezt valami játékos, izgalmas formában szerettem volna. Ezért addig böngésztem, hogy végül ismét Noémi oldalán találtam egy szupi ötletet 🙂 Nekem nem volt maradék tombolám, ezért gyártottam 80 darab jegyet.
Perforált, lehetett tépkedni. Az ellenőrzőszelvényt csak simán felszeletelt papírból készítettem, szintén két színben. Aztán összekotortam mindenféle vackokat. Szoktam néha kapni ilyen vackokat, pl. nagycsomó mini színes ceruzám van, meg fogmosásra buzdító, pufis, rezgőszemes matricám, sőt, rengeteg “mindjártlejár, megkellenni” táblás csokim is volt most.
A tombolajegy-vásárlás a Noéminál leírtak szerint történt: feltettem egy kérdést (Mózes születésétől Sámuel meghívásáig volt a témakör), aztán felszólítottam valamelyik jelentkezőt. A helyes válaszért tombolajegy járt. Igyekeztem arra figyelni, hogy mindenkinek legyen minimum 3 jegye. Persze volt, akinél már nem tudtam, milyen kérdést tegyek fel, hogy végre jelentkezzen és adhassak neki egy cetlit…
Természetesen, mint minden tombolánál, itt is kevesebb volt az ajándék, mint a kisorsolható jegy. Mondjuk voltak tartalékaim, így addig sorsoltam, amíg mindenkinek legalább egyvalamit sikerült bezsebelni. Itt a fő lényeg úgy is az, hogy nyerjen. Teljesen mindegy, hogy mit. A fődíj egy kupon volt, ami három bárányos pecsétet ért.
Óra végén pedig tüzet gyújtottunk. Még indokolt is volt, mert elég hidegen fújt a szél, de a valódi ok nem a melegedés volt. Egész nagyböjtben, minden hittanóra elején kiosztottam egy-egy cetlit, amire mindenki írt egy imaszándékot (lehetőleg nem magáért, hanem valaki másért). Ezeket összegyűjtöttük, és most az egész nagyböjti “termést” elégettük. Az imáink, mint a füst, felszálltak az égbe, Isten elé. Jó füstös szagunk lett, teljesen nyári tábor hangulatom lett 🙂
Ez persze nem az a tűz, amit mi raktunk, csak ott nem volt lehetőségem és időm fotózni. De majdnem így égett. Ez a tavalyi tűzszentelésen készült fotó.
