A kicsikkel azt a kincskeresős játékot játszottuk, amit tavaly a nagyobbakkal vetettem be először. Mivel anno jól sikerült, gondoltam akkor a másik csapattal is menni fog. És valóban 🙂 Szerencsére elég jó állapotban tettem el tavaly, így most igazság szerint minimális előkészülettel sikerült lebonyolítani. Nem is volt baj, mert egy megfázásnak hála lázas voltam, és ilyenkor az ember nem túl életképes…
Először ugyebár mindenki kitöltött egy egyszemélyes tesztet, ami megmutatta, hol a bázis, a kincsesláda, és hogy kikkel kerül egy csapatba.
A csapatok megalakulása után el kellett olvasni a játékszabályokat, valamint megtalálták a térképet, ami az elrejtett kincseket jelölte.
Ezek a kincsek. Ugye, ránézésre is hihetetlenül értékesek? 😀 Mindegyikben egy puzzle darabka volt.
A kirakott képen pedig egy-egy szentírási idézet helye, amit kikereshettek a kitett Szentírásból.
Utána következett a plébánián az év végi bárányvásár. De közben jól rám rontottak, az első tized másodpercben meg is fordult a fejemben: “Mit keresnek ők itt?! Nem lehet már egy nyugis órát sem tartani???” Ez tényleg csak egy tizedmásodpercig jutott eszembe, mert aztán kiderült, mire ez a nagy merénylet:
Tortát kaptam! 🙂 Bezony! Szülinapra! Ugye, milyen cukker??? Bárányfej torta!!! Itt találjátok a Facebookon a torta alkotóját: KANGA SÜTIK
Talán nem haragszik meg ezért a kis reklámért 😛
Ezt pedig az egyik kislányomtól kaptam:
<3
