Évről-évre egyre több tapasztalatot szerzek ezeknek a zászlóknak az elkészítésében, és idén már szinte zökkenőmentesen készült el 20 zászló a gyerekek közreműködésével.
Az elmúlt két évben sok fejfájást okozott, hogy bár a gyerekekre bíztam a minta megtervezését, sablon híján elég suta dolgok is születtek. Másrészt a csillámos ragasztó, ami szvsz egy kiváló találmány, nagyon drága, és nagyon keveset préselnek bele egy tubusba. Ezt a mennyiséget pedig a gyerekek hajlamosak voltak egyetlen név felírásához elhasználni. Ezt a két akadályt idén leküzdöttem, bár az is tény, hogy ezzel nem a gyerekeket mentesítettem, hanem magamnak adtam több munkát. Így viszont az eredmény is jobb lett, bár az ajándékozottak tavaly meg tavaly előtt sem panaszkodtak.
Tehát sablonokat készítettem, illetve a csillámos ragasztót nem adtam ki a gyerekeknek. Mindenki név nélküli zászlót készített, a neveket én írtam rá utólag a csillámos ragasztóval. Még így is éppen elég volt! A többit az alkotókra bíztam.
Természetesen most is készült egy extravagáns darab. Az egyik “fiam” meg is jegyezte, hogy aki ezt megkapja, tuti sírva fakad, de biztos, hogy ha éjszaka ránéz, megijed tőle…
Emlékeztek a vicsorgó pápára? Az alkotó ugyan az! 😀 A koncepciót nem igazán értem, de a készítő fiatalember semmilyen rábeszélésre/lebeszélésre nem hatódott meg, és így hagyta a bárányt. A megajándékozott elsőáldozó viszont biztos, hogy egy igazán egyedi darabbal lett gazdagabb 😛
Amazing! Its genuinely remarkable paragraph, I have got much clear idea on the topic of from this article.