Ki vagyok én?

Ez persze mindig nagy kérdés, de ez most nem filozófiai eszmefuttatás lesz, hanem egy játék. Ezt is biztos sokan ismeritek. Ha másra nem is, de arra talán jó lesz ez a bejegyzés, hogy ismét eszetekbe jusson, milyen jó kis játék ez 🙂 Én ezer éve nem játszottam ilyet, de ma ismét előkerült, és nagyon jókat nevettünk 😀

tumblr_myywaj9Unl1qz6f9yo1_500

 

(Bocs, ezt a képet nem hagyhattam ki :-P)

A játék, ahogy mi játszottuk:

Körbeültünk (voltunk vagy tízen), és egy öntapadós jegyzetlapra mindenki felírt egy valós vagy kitalált személyt/lényt. A saját cetlit ezután mindenki felragasztotta a tőle balra ülő homlokára. Így minden játékos látta, hogy kicsoda a másik, de azt, hogy a saját homlokán milyen név van, azt nem tudta. Miután mindenki jóóól kinevette magát, kezdődhet a játék, vagyis a barkóba. Egy játékos egyenként mindenkinek feltesz egy eldöntendő kérdést saját magával kapcsolatban. Csak igennel/nemmel lehet válaszolni. Ha az illető jó kérdéseket tesz fel, akár egy kör alatt kitalálhatja, kicsoda ő. Nálunk volt Chewbakkától kezdve Bachig minden.

Én – hiszitek vagy sem – Jézust kaptam a homlokomra. 😀 Kemény dió volt, nem is jöttem rá. Amit viszont megtudhattam róla a kérdéseim alapján: Nem kitalált személy. Ma is élő személy. Férfi. Nem európai és nem is amerikai (először, sejtve azt, hogy az én fejemre valami hittanos/vallási dolgot ragasztanak, Ferenc pápára tippeltem volna). Nem találkozhattam vele még szemtől szemben, bár ennél a kérdésnél voltak bizonytalanságok, hogy talán mégis 🙂 Világhírű, valószínűleg már mindenki hallott róla a világon. Láthattam már őt a TV-ben (végül is…)

 

 

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük