Egy kezdő hitoktató élményei
Tavaly már készítettem egy “Híd-tanos” órarendet, idén újra megpróbálkoztam vele. Nem mondom, hogy jobban értek a képszerkesztő programokhoz, de ez szerintem jobban sikerült, mint az előző, bár én azt is szerettem 🙂 Fogadjátok ezt is szeretettel!
Az órarend A/5-ös méretű. Ha kiosztásra szánod a gyerekek között és nyomtatnád, akkor kérlek, a vízjelezést ne tüntesd el, ne töröld ki! Köszönöm!
Ez most nem hittanos bejegyzés lesz, hanem nemzeti. Nemzeti ünnepeinkhez értelmes kézművest találni…hát nem egyszerű. Hozzá való rendes sablont vagy leírást még nehezebb. Ez a kézműves is úgy jött velem szembe, hogy volt egy kép róla, Pinteresten keringett, de semmi értelmes leírást hozzá nem találtam. Azért szerencsére nem vagyok ilyen szempontból egy elveszett gyermek, kitaláltam az elkészítés módját magam. És persze újrarajzoltam egy picit.
Az elkészítése nagyon egyszerű: Medve sajtos doboz kell hozzá. A dobozt el kell felezni ollóval és összeragasztani (pl. egy papír csíkkal is meg lehet erősíteni, így a felirat is eltűnik). A lovas huszárt műszaki rajzlapra kinyomtatni, és mindkét felét kiszínezni, majd a dobozra ragasztani. Kicsit megbillentve hintázni, “lovagolni” fog 🙂
Bizony, 2012. március 11-én írtam az első bejegyzést ide a Blogra! 🙂 És nagyon boldog vagyok, hogy pont mostanában lépte át a Facebook közösség az 1000-es “tetszikelős” létszámot. Sosem hittem, hogy ennyi ember is olvashatja, érdeklődhet valami iránt, amit én csinálok 😛 Nagyon boldog vagyok, amikor pozitív visszajelzéseket kapok, vagy amikor buzdítóan írtok nekem. Örülök, amikor azt látom, hogy továbbgondoltátok az egyik ötletemet, vagy amikor “követelitek”, hogy ebben vagy abban a témában osszak meg valamit. Jó, amikor szülőktől azt hallom, egy Híd-tanos színezőt hozott haza a gyerek a suliból, vagy ha egy plébánián “szembe jön” velem egy-egy Híd-tanos rajz.
Köszönöm, hogy velem vagytok, remélem, még sokáig így lesz! 🙂
Úgy gondoltam, hogy a hittanosoknak miért ne lehetne hittanos órarendje? Jó, hát a kiadványszerkesztéshez nem értek, nyilván lehetne ezt sokkal szebben és jobban is megrajzolni/szerkeszteni, de első nekifutásra ilyen lett. A rajz kézzel készült, akvarellpapírra festett. Beszkenneltem és beillesztettem az órarend mellé. Letölthető, a saját hittanosaidnak sokszorosítható. Veni Sanctéra még elkészülhet 🙂 
Az alábbi kis apróságot közösségünk legfrissebb házasainak készítettem. Tényleg csak egy kis jelképes ajándék, amivel a Szent Család oltalmába ajánlottam az ifjú párt.
Kicsit utolsó pillanatban jött meg az ihlet (mint általában), így már nem volt nagyon alkalmam boltba szaladgálni. Ezért hát abból dolgoztam, ami van. Mostanában kicsit elkapott a scrapbook-láz, így van pár szépséges scrappes kincsem INNEN. Volt még itthon egy papírmasé dobozkám (most kereshetek új dobozt a hittanos nyomdáimhoz) és egyszer “majdjóleszmégvalamire” alapon vettem ilyen fa figurákat. Hát most jók lettek valamire. Ez lett belőle:
Azt tudni kell, hogy a pár nagy bicajőrült, s bár ez nem látszódik a képeken, de a papír hátoldala bicikli-mintás. Szóval ebből, az egyik oldalán bringás scrapbook-papírból akkora alapú harmonikát hajtogattam, ami belefér a dobozba. Kisebb négyzeteket vágtam egyszínű kartonból, amit díszítettem, és, ami a lényeg, szentírási idézeteket írtam rájuk. Mindegyik idézet a házassággal kapcsolatos, természetesen.
A dobozkát kívül-belül lefestettem, majd száradás után beleragasztottam a harmonikát: egyik végét a dobozba, a másik végét a doboz tetejébe. A doboz tetejére készült el a fa bábukból a kis Szent Család, amiket ragasztópisztollyal a dobozra rögzítettem. Így zárt állapotban egy kis dísz, s az üzenet a dobozban rejtőzik.
Kicsit lepunnyadtam ebben a hőségben, és a laptopom se bírja nagyon, mert hamar átforrósodik, szóval csomó kifogásom van arra, miért csak most jelentkezem a 2. résszel.
Ez alkalommal még egy évet visszamegyünk az időben, itt 2010-ben táboroztunk. Ez a tábor kimondottan extrém volt sok minden miatt, ezt most nem részletezem, mert alapvetően nem tartozik a Kisokoshoz. De, és ami a lényeg, amilyen pánikban voltam előtte, olyan jól sikerült végül 🙂 Szerintem amúgy, a hittantáboroknak külön őrangyala van 🙂
A helyszín ezúttal:
Előtörténet: Szilvásvárad közel áll a szívemhez, hiszen gyerekkoromban sokszor jártunk itt a családdal kirándulni. A táborhelyet nem én választottam, de úgy alakult, hogy ez lett az első “atya nélküli” táborunk (a második ugyebár a legutóbb bemutatott Dunaszentmiklós volt). Friss “BA” diplomás katekétaként tulajdonképpen rögtön mély vízbe kerültem, de nem mentőcsónak nélkül 🙂 Összesen (felnőttekkel együtt) 22-en voltunk, tehát nagyon kis családias volt (jobban belegondolok, a csapat egyharmada a családom volt, úgyhogy … 🙂 ).
Az itt bemutatott összes fotó saját, kérlek, ne másold vagy használd a forrás megjelölése nélkül!
A település: Szilvásvárad a Bükkben található, Egertől nem messze, az Egri Egyházmegye területén, a Szalajka-völgy “bejáratánál”. Tehát túrázós kedvű csapatoknak kimondottan ideális hely. A település nem forgalmas, ahhoz képest, hogy kedvelt turistaközpont, magában a faluban nincs nagy nyüzsgés. Saját plébánosa nincs, Bélapátfalva látja el. Kicsi, kápolnaszerű, Fatornyos katolikus temploma Borromeo Szent Károly tiszteletére lett felszentelve. Viszont itt található a híres, református Kerektemplom, mely a nyári időszakban látogatható.
A helyszín: a táborhely maga tulajdonképpen a régi, immár használaton kívüli plébániaépület. Ha nem csal az emlékezetem, a bélapátfalvi plébános atyánál kellett a szállást lefoglalni, Szilvásváradon pedig egy gondnok tartja rendben a helyet, mi is vele tartottuk a kapcsolatot (ismét elnézést, ha nem vagyok túl konkrét, de 5 év az 5 év, és nincs meg minden adat).
A táborhely két épületből áll. Mindkét épületben 2-2 hálószoba, összesen kb. 20 fő befogadására alkalmas. Akkoriban (majdnem) minden szobában volt 1-1 emeletes ágy, és 3-4 sima ágy.
(Erről a nagy zöld izéről a kép bal oldalán meg nem mondom, hogy micsoda, talán egy ping-pong asztal maradványai, minden esetre mi nem ping-pongoztunk a táborban, tehát nem valószínű, hogy használható állapotban volt)
Mindkét épületben volt WC és zuhanyzó.
A nagyobb épületrészben volt egy ebédlő, asztalokkal, műanyag székekkel és padokkal.
Ehhez az épülethez tartozott a konyha is, ami elég tágas volt. Gáztűzhely, mosogató és hűtő volt, és egy kis kamra is tartozott hozzá. Bár voltak ott edények, amelyeket a főzéshez tudtunk használni (nagy fazekak, fakanalak, merőkanál, látjátok még szűrő is volt), de étkészletet, poharakat és műanyag tányérokat magunknak vittünk.
(ez a fotó az “előfelderítésen” készült, az üvegek nem a mi hittantáborunkból származnak 😀 )
Az udvar a két épület között is elég nagy, több kocsival (akár 3-4-gyel is) be lehet parkolni, és van egy kiépített tűzrakóhely is, ahol lehet bográcsozni, szalonnát sütni. A kisebb épület mögött pedig egy elég nagy, fákkal körülvett, bekerített udvar van. Ott lehet akár sátorozni is, de remek hely a játékokhoz, focihoz (métához azért nem).
Bár a plébánia a település közepén áll, nincsenek nagyon szomszédok. Az udvar kerítéssel és bokrokkal körülvett, nem nagyon lehet belátni az utcáról.
Étkezés: ez itt a nehezebb kérdés. Ugyanis, mivel turisztikai szempontból a Szalajka-völgy igencsak előkelő helynek számít, az árak is ilyenek. A Völgyben mi a plébániától pár perc sétára lévő FENYŐ VENDÉGLŐBEN étkeztünk, ahol csoportokat is fogadnak, van menüs étkezésre lehetőség. De bevallom, sok pénzt megspóroltunk azzal, hogy néha magunkra főztünk bográcsban pl. paprikás krumplit. Meg egyébként a Szalajka-völgyön kívül is vannak lehetőségek, ahol nem kell a táj szépségét is megfizetni 😛 A plébánia közvetlen közelében van/volt egy pékség, ahol minden napra előre meg tudtuk rendelni a megfelelő mennyiségű kenyeret.
Programlehetőségek: maga a környék alapból adja a programlehetőségeket. Ott a csodás Bükk, tele kirándulási lehetőségekkel. A Szalajka-völgy a fátyolvízeséssel és ősember-barlanggal, kisvasúttal már egy fél napos (de lehet akár egy egész napos) program.
Szilvásvárad környéke a lipicai ménes otthona, van is istálló lovakkal, és lovaskocsi kiállítás is a faluban.
A katolikus kápolna és a Kerektemplom szintén szép, és nem mellesleg hittanos program 🙂
Túraútvonalon át lehet gyalogolni Bélapátfalvára, a Ciszterci Apátság kötelezően megtekintendő 🙂 Csodaszép környezetben, egy kis középkori gyöngyszem. Belépőjegy van, de hát na. Meg kell nézni és kész 🙂
A Szalajka-völgyben található egy Bob-pálya és egy Kalandpark is. Egyik sem olcsó mulatság, de mulatság, bár ma már talán egyik sem igazi “nagy szám”, hiszen országszerte vannak hasonló parkok. Többi programokért katt IDE.
Vonattal be lehet menni Egerbe. A hegyek között nincs igazán strand, de Egerben erre van lehetőség, mi is oda mentünk. És hát Egerben is millió látnivaló van, ebbe bele sem kezdek. Egyet emelnék ki: van itt egy ún. láthatatlan kiállítás, a SZEMFÉNYVESZTÉS. Ez a budapesti kiállítás testvére, és a lényeg ugyan az: totális vaksötétben kell végigjárni, így megtapasztalhatjuk a látássérültek, vakok világát. Nagyon izgalmas és tanulságos program.
ÖSSZEGZÉS
Kiknek ajánlom? – Kisebb csoportoknak (20-25 fő). Sátorozásra van lehetőség a nagy udvaron, és az udvaron belül van lehetőség parkolni is. Közel a buszmegálló, és a vasútállomás sincs messze, így könnyen elérhetők a környező települések, ill. Eger.
Milyen árban? – Kb. 400-500 Ft/éj/fő, ha emlékezetem nem csal, de ez amúgy is már több éves adat, érdemes utánaérdeklődni. Minden esetre életünk talán legolcsóbb szállása volt.
A szállásért érdeklődni: 3346 Bélapátfalva, IV. Béla király u. 76. Heves megye
Tel: 36/554-078 (Bélapátfalva Római Katolikus Plébánia)
A szállás címe: Szilvásvárad, Miskolci út 4.
Mire kell figyelni? – Étkészletet mi vittünk.
Utazás – (Budapestről) Vonattal Egerig, onnan átszállással szintén vonattal a Szalajkavölgy megállóig.
Tűzhely – van (1 db gáztűzhely)
Tűzrakóhely a szabadban – van, 1 db.
Zuhanyzó – van, mindkét épületben.
WC – van, mindkét épületben.
Ágyak – vannak, illetve néhány emeletes ágy.
Ágynemű – nincs, lepedőt, hálózsákot vinni kell.
Étkészlet, tányérok – nincs (annak idején nem volt)
Étterem a közelben – van, Fenyő Vendéglő. Menüs étkezésre van lehetőség. Érdemes a Völgyön kívül is utánanézni a vendéglőknek.
Strand – Egri strand.
Más táborhely a közelben – A Bükk tele van táborozási lehetőségekkel, mi egyelőre még csak ezt az egyet próbáltuk ki 🙂
Amiért nekem tetszett a hely: Nincsenek közvetlen szomszédok, a település csendes, mégsem kell sokat utazni ahhoz, hogy remek programokat találjunk, hiszen maga a Szalajka-völgy is egy egész hétre való programot kínál. Nagyobb túrát (pl. Bélapátfalvára) csak előzetes lejárással tervezzünk, mérjük fel, hogy a fiatalok/gyerekek, akikkel a kirándulást tervezzük, mennyit bírnak, mert gyalogolni aztán töménytelenül lehet errefelé 🙂 Mivel a plébánia nem ötcsillagos szálloda, nem kell úgymond annyira vigyázni rá (Értsd jól! Voltam én már táborozni a Velencei tó partján panzióban, az annyira nem izgi, mint amikor magunknak szereljük fel a szúnyoghálót 🙂 ). Szuper jó az udvar is, sok játékra ad lehetőséget.
A mai nappal olyan lesz itt, ami még nem volt: ROVATOT indítok! Bár már nincs sok hátra a nyárból, azért már el lehet kezdeni készülődni (legalább fejben) a jövő évre. Ebben a rovatban ugyanis igyekszem hétről hétre bemutatni egy-egy olyan táborhelyet, ahol a mi hittanos közösségünk már járt, és eltöltött egy hetet. Így talán segítségetekre lesznek ezek a bejegyzések abban, hogy jövőre hol szervezzetek hittantábort.
Előrebocsátom, hogy a legtöbb helyszínt több év távlatából fogom bemutatni, tehát nem tudom pontosan, hogy jelenleg mi a pontos helyzet, vagy a következő nyárig mennyi változás történt az adott helyszínen. Ezek a bejegyzések szolgáljanak ötletadóként, hogy aztán ti személyesen elmenjetek és meggyőződjetek az aktuális helyzetről.
Az első helyszín:
Előtörténet: ez életem első saját szervezésű tábora volt. Tudni kell, hogy nálunk többnyire mindig az atyák, pontosabban a káplán atya szervezte a tábort. Amikor ilyen-olyan okokból káplán nélkül maradtunk, az akkori plébános atya nem foglalkozott az ifjúság ilyen szintű megszervezésével, így rám, illetve családomra hárult a feladat. A helyszín ötletet egy kedves ismerősömtől kaptam, és ha tehetném, most is visszamennék oda táborozni. Ennek egy akadálya van: hogy szerencsére kinőttük a helyszínt 🙂 Már nem férnénk el.
A település: Dunaszentmiklós Tatától nem messze található a Győri egyházmegye területén. “A Gerecse északnyugati részénél fekszik a hegyek közt megbújó, mindössze 430 lelket számláló kis község, Dunaszentmiklós.
Megyénk egyik legkisebb népességű települése Neszmély, Tardos és Szomód szomszédságában. Az itt található és egymástól szakadékokkal elválasztott magaslatokat tájvédelmi körzetté nyilvánították, ám ezek közül is szigorúan védett rész a Dunaszentmiklós közigazgatási területén található Nagysomlyó és a Lábas-hegy. A falu Szent Miklós tiszteletére emelt templomról kapta nevét, melyhez 1913-ban illesztették a Duna előtagot.” (A település honlapja)
A településen nincs plébános, a tatai Szent Kereszt felmagasztalása (Tata I.) templom látja el. Szentmisék szerdán és szombaton este vannak.
A helyszín: 2011-ben táboroztunk itt, tehát az akkori állapotokat tudom most leírni. Sajnos, valahogy eltűntek azok a fotók, amiket a “felderítésen” készítettem, ezért a ház belsejéről nem tudok sok képet mutatni (és sajnos az emlékezetembe nem vésődött bele, hogy pl. hány wc és zuhanyzó van a házban). Maga a táborhely tulajdonképpen a plébánia épülete. Szépen felújított, rendben tartott ház, nagy, kőfallal körülvett udvarral.
Az épület emlékeim szerint kb. 20 fő befogadására alkalmas, az udvar viszont elég nagy, sátortáborozni is lehet. Az épületben van zuhanyzó, WC, egy konyha gáztűzhellyel…
…a szobákban pedig vastag szivacsokon lehet aludni. Lepedőt, hálózsákot vinni kell, illetve a konyhai edények nem nagyon vannak, mi kértünk mindenkitől saját evőeszközöket, poharakat, s mi vittük a műanyag tányérokat is. Az udvaron van egy tűzrakóhely, mi ott bográcsoztunk, illetve szalonnát sütöttünk.
Két nagyobb és egy kisebb szoba van, illetve egy előszoba, amit mi szintén hálószobának használtunk, ugyanis az épületnek 2 bejárata volt. Az előszobát lezárhattuk, és csak a konyha felőli bejáraton közlekedtünk, így nyertünk plusz egy szobát. Mivel kevesen voltunk, a lányok kapták az egyik belső, nagyobb szobát, a fiúk a kisebb szobát, a konyha melletti nagyszobát pedig ebédlőnek és/vagy játszószobának (kártya, társas, csocsó) használtuk.
Étkezni bent az épületben is lehet, vagy ahogy jó időben mi is tettük, kivittük az asztalokat és padokat a szabadba vagy – ha esett az eső, márpedig nekünk sokszor volt ilyen – be lehet ülni ez alá a garázsszerű izé alá. Más itt táborozó közösségtől hallottam, hogy ezt a kis részt katonai sátorral meghosszabbítják, így elég sokan elférhetnek a szabadban, mégis fedett helyen.
Étkezés: mint már említettem, lehetőség van saját magunkra főzni, feltéve, ha van elég nagy bográcsunk. De a plébániával szemben, az utca túloldalán van egy hely, a Zöld Akác vendéglő, ahol nagyon szívesen fogadtak minket. Az ebédeket mindig itt oldottuk meg, a reggelit és vacsorát pedig magunknak készítettük.
Programlehetőségek: nagyon közel a templomhoz található a nagyon színvonalas, üdülőparkkal körülvett Duna Residence wellness, melynek kültéri és beltéri, fedett része is van, így rossz időben is látogatható. Nekünk nagyon jól jött, mert egyrészt közel volt, és az esőben is volt lehetőség pancsira 🙂
Közvetlen buszjárat van Tatára is, de érdemes előre bejelentkezni nagyobb csoporttal, mert a településről csak egy kisebb busz közlekedik Tatára. Amit mi megnéztünk: az Öreg tó, a Vár, a Szent Kereszt felmagasztalása Templom, ahol a gondnok bácsi jóvoltából még a toronyba, a harangokhoz is feljutottunk, illetve Tatán is van strand, ahol szintén eltöltöttünk egy délutánt.
Kirándulásként át lehet sétálni Tardos közelébe, a Malomvölgybe, de bevallom őszintén, nem ez volt életem kirándulása. Sajnos az erdei út nem túl izgalmas, és az utolsó szakaszt már csak műúton lehet megtenni, ami szintén nem túl izgi. Ha most kéne oda kirándulást szerveznem, biztos, hogy összekötném valami rókavadászat jellegű játékkal, hogy ne csak a menetelés legyen. A Malomvölgy egyébként egy jó nagy füves terület, ahol van egy hosszú szaletli. Itt jól el lehet lenni, játszani, enni, pihenni.
A plébánia közelében van egy kis kilátó, azt is érdemes felkeresni, ha csak egy fél órás kiruccanásra van idő.
És természetesen ott van a Magyarországon (tudtommal) egyedülálló, szabadtéri Örömút, amiről már korábban írtam. Érdemes a gyerekekkel végigjárni még a húsvéti időn kívül is (hiszen keresztutat sem csak nagyböjtben lehet imádkozni). Egy megjegyzés: ez az Örömút nem azokat az állomásokat hozza, amiket pl. én is megosztottam, kicsit más.
ÖSSZEGZÉS
Kiknek ajánlom? – Kisebb csoportoknak (20-25 fő). Ennél többen csak sátorokkal férnek el az udvaron, ami viszont elég nagy, és kőfallal körülvett. Kocsibeálló is van, tehát az udvaron belül is lehet parkolni.
Milyen árban? – Sajnos erre nem emlékszem pontosan 🙁 Talán 800 Ft/éj/fő, ha emlékezetem nem csal, de ez amúgy is már több éves adat, érdemes utánaérdeklődni.
2897 Dunaszentmiklós, Rákóczi F. u. 1. Tel.: 34/451-040
Mire kell figyelni? – Amikor mi ott voltunk, a konyha felszereltsége nem volt túl nagy, így minden edényt magunknak vittünk.
Utazás – (Budapestről) Vonattal Tatáig, onnan busszal Dunaszentmiklósig.
Tűzhely – van (1 db gáztűzhely)
Tűzrakóhely a szabadban – van, 1 db.
Zuhanyzó – van, bojleres.
WC – van, bent a házban.
Ágyak – nincsenek, szivacsokon lehet aludni.
Ágynemű – nincs, lepedőt, hálózsákot vinni kell.
Étkészlet, tányérok – nincs (annak idején nem volt)
Étterem a közelben – van, Zöld Akác Vendéglő. Menüs étkezésre van lehetőség.
Strand – Duna Residence helyben, vagy Tatán a városi strand.
Más táborhely a közelben – úgy tudom, hogy a dunaszentmiklósi iskolában is van lehetőség táborhelyet foglalni.
Amiért nekem tetszett a hely: a nagy udvar és a ház tisztasága; minden nagyon közel volt, az étterem az utca túloldalán, a templom szintén, a strand 5 perc sétára. A település nagyon csendes. A plébániának nincsenek közvetlen szomszédjai, így mi sem zavartunk senkit. Az életünket teljesen magunknak szervezhettük, senki nem ült a nyakunkon, és a gondnok hölgy is csak akkor jött, ha mi kértünk tőle segítséget (ezt csak azért írom, mert vannak helyek, ahol a tulajdonos vagy gondnok nagyon szeret belekontárkodni a táborozók mindennapjaiba és a saját kis “jótanácsaival” elárasztani a vezetőket). A rossz idő ellenére (szinte egész héten megállás nélkül esett az eső) nagyon jó hangulatú hittantáborunk volt itt.
Ha valaki még nem tudná, hogy a minyonokat nem csak enni lehet, akkor gyorsan nézze meg a GRU 1. és 2. részét. 🙂 Kötelező darab, mert aaaaaaaaaannyira cuki, hogy belehalooook!!! 😀
Én magam is nagy minyon-rajongó vagyok, nem tagadom, nem szégyellem! 🙂 És ezt mások is tudják rólam. Egyrészt, mert ilyenekkel szüttyögök:
És mert nem titok a rajongásom, ilyen tortát kaptam idén:
Egy ehető minyon, de nem olyan picike, mint egy átlagos ehető minyon 😛 Hatalmas volt és citromos (nem banános, pedig az aztán igazán stílusos lett volna :-D) Ennél jobban már csak Sherlock Holmesért rajongok, de ez még nem jutott el túl sok emberhez… Hupsz 🙂
Szóval visszatérve a minyonokhoz…
Igeeeen! Felkelnek! Többé kevésbé… 😀 Ami kell hozzá:
Az eredeti ötletet ITT leltem. Kipróbáltam, kettő darab 100 Ft-ossal is működik, de erre nem terjedt ki a költségvetés. Csak a rezgő szemeket vettem hozzá, a többi mind volt kéznél.
A tojás aljába kell egy kevéske gipsz. Tényleg nem kell sok, még a feléig sem kell érnie. Nem lesz olyan szuper, hogy teljesen fektéből is felkeljen, de azért billeg 🙂
Még minyonos Tic-tac is volt! 🙂
És működés közben:
Ne feledjétek! Működik a GALÉRIA!!! ——->
Egy kis OFF. Kicsit beleártottam magam a scrapbook rejtelmeibe. Ez sült ki belőle 🙂
Tegnap bementem az egyik általános iskolába, ahol hittant tartok 1. és 2. osztályos gyerekeknek. Azt tudni kell, hogy itt vannak a legnagyobb létszámú csoportjaim, mert ebben az intézményben évfolyamonként összevonva tartjuk a hittanokat, tehát három osztályból jön össze egy csoport. Így van egy 16 fős 2. osztályom és egy 25 (!) fős 1. osztályom. Tegnap viszont bementem az épületbe, és azt hittem, rossz helyen járok, annyira nem volt sehol senki. Mint kiderült, rövidített órákat tartottak (amiről csak a hitoktatókat felejtették el értesíteni), másrészt pedig vagy járvány, vagy ételmérgezés miatt a gyerekek többsége nem jött iskolába (itt máris kezdtem én is kicsit émelyegni…ha gyomorpanaszokról van szó, hajlamos vagyok némi hipochondriára…). Szóval volt olyan osztály, ahol 25 gyerekből csak négyen jöttek be, de átlagban minden osztályból 10-en hiányoztak. Így a hittanórákon is viszonylag családias volt a hangulat (persze azok a gyerekek, akik rendszeresen tönkreteszik rendetlen viselkedésükkel az órákat, sosem hiányoznak, még egy hányós vírus esetén sem…ez valami Murphy törvény lehet :-P)
Ezért gondoltam, itt az ideje, hogy most egy kis immunerősítő forró koktél receptjét megosszam veletek. Alapvetően inkább náthaűző ital, de a gyömbér és a kurkuma miatt az emésztésre ill. a gyomorra is jó hatással van. És finom is 🙂
Hozzávalók:
A gyömbért tisztítsuk meg és szeleteljük vékonyra. Aaaaannyira finom illata van! A vízben 5 percig forraljuk a gyömbérszeleteket. Hagyjuk egy kicsit hűlni (ha fűszerfiltert használunk, akkor most lehet beleáztatni a vízbe). Addig a mézet keverjük el a kurkumával és borssal. A gyömbérfőzetet öntsük a mézre, majd csavarjuk bele a citromlevet. Forrón kortyolgassuk! 😛
