Egyéb – Oldal 7

Ördögi teke

Októberben megkezdődik a Hit Éve, ennek előfutáraként beszélgettünk ma egy kicsit a gyerekekkel a hitről: mi is az, miben, Kiben hiszünk, mi hitünk alapja, és miben van segítségünkre az Istenbe vetett, szilárd hit. Ezt megerősítendő, ördögtekét játszottunk az óra második felében. Az udvaron most lehetőség volt felállítani egy lengőteke-állványt, ezt kihasználva “megideologizáltam” a játékot.

Ördögfigurát rajzoltam, piros papírra fénymásoltam és kivágtam 9 példányt, minden tekebábura egyet-egyet. Bluetech-kel, illetve cellux-szal rögzítettem a figurákat, elég strapabíróak lettek. Hosszú távon persze érdemes lenne lamináltatni az ördögöket, de természetesen ez az ötlet is az utolsó pillanatban ugrott be, úgyhogy ilyenre nem volt időm. A tekegolyóra pedig szintén egy papírcsíkot ragasztottam, amire öntapadós betűkkel felírtam, hogy HIT (sajnos ez a fotón nem látszódik, de higgyétek el :-))

Ha tehát elég erős a hitünk, akkor legyőzhetjük a sátánt. Ezt próbáltam szemléltetni ezzel a szuper kis játékkal. 🙂

A szabályok egyszerűek: 9 bábu van, 8 egyforma, és egy “király”, középen. Három lökésből minél nagyobbat kell tarolni. Ha a király középen egyedül marad állva, az 12 pontot ér, ha csak a királyt sikerül “kikapni” középről úgy, hogy a többi 8 bábu állva marad, az 24 pontot ér. Egyéb esetben minden baba 1-1 pont. Meg lehet egyezni, hogy pl. 10 körből áll egy meccs, és az győz, akinek a végén több pontja van. Nagyon szórakoztató és izgalmas nyári játék, egyetlen hibája, hogy minden borítás után magunknak kell talpra állítani a bábukat. 😛

“Mindehhez fogjátok a hit pajzsát, ezzel elháríthatjátok a gonosz minden tüzes nyilát.” (Ef 6,16)

Újabb társas – nem csak pünkösdre

A nagyoknak nem kézművessel készültem Pünkösd előtt, bár mint kiderült, ők is jobban szeretik a “bügyköldét”, mintha csak úgy “simán tanulunk”. Viszont még a kézművesnél is jobban szeretnek társasozni, ezért most egy pünkösdi társassal leptem meg őket.

Ha ismerős a játéktábla, akkor már játszottál LOGOSZ-t, az alap ötletet ugyanis ez a játék adta, ennek is az Ószövetség része. 🙂 A táblát egy nagy papírra (kb. A/2-es méret) megrajzoltam, ez volt talán az izzasztóbb része a dolognak. A kis kártyákra csupa Szentlélekkel kapcsolatos szavak kerültek: a 7 ajándék, a 7 szentség, a három isteni személy és három olyan bibliai esemény, ahol a Szentlélek kiemelkedően is megjelenik. Így összesen 20 kártyát kaptam. Legyártottam ezen kívül kicsit több, mint ötven kvízkártyát.

A játék szabályai egyszerűek: minden játékos egy szürke négyzetből indul, és a dobott számnak megfelelően bármely irányba haladhat. Ha piros pöttyre lép, húz egy kérdést. Helyes válasz esetén lelépheti a kérdés után zárójelben feltüntetett számot, illetve felhúz a tábláról egy kártyát a húszból. Rossz válasz vagy passz esetén a birtokában lévő kártyákból egyet vissza kell tenni a játéktáblára. Ha egyik játékos kiüti a másikat, a kiütött játékos a fekete mezőre kerül (onnan folytatja a játékot), aki pedig kiütötte, elzsákmányolja a kiütött játékos összes kártyáját. A játék akkor ér véget, ha mind a 20 kártya elfogyott a tábláról (vagy amikor becsöngetnek a szülők, hogy vége az órának :-)). A nyertes az, akinél a játék végén a legtöbb kártya van.

Last minute anyák napja

Igaz, hogy részemről az alábbi kis ajándék nem anyák napjára, hanem ballagásra készült, de mivel nagyon egyszerű, a hétvégébe még belefér, akár gyerekekkel is.

A lényeg a cserépben van, ugyanis a virágföld nem más, mint sütemény, a zöld fű pedig színezett cukormáz illetve kókuszreszelék.

A süti hozzávalói:

4 ek. liszt
1 mokkáskanál sütőpor
1 ek. kristálycukor
1 cs. vaníliáscukor
2 ek. holland (cukrozatlan) kakaópor
1 tojás
4 ek. tej
2 ek. olaj

Elkészítés:

A hozzávalókat összekeverjük. Az eredeti recept szerint a tésztát enyhén kivajazott bögrébe kanalazzuk (pöttyösbe vagy esetemben inkább bárányosba, de mindenképpen egy nagyobb fajtába :-P), és három percre mikrohullámú sütőben megsütjük. Ennyi! Tényleg! Ez olyan estékre kell, amikor már fáradt vagy és rád tör a sütihiány. Mindennel együtt kb. 10 perc elkészíteni. Hogy fokozzuk az élvezeteket, még lekvárral nyakon önthetjük.

A cserepes verzióban a cserepet kibéleljük egy kis sütőpapírral, hogy az alján ne szivárogjon át a nedvesség. Belekanalazunk a tésztát kb. a feléig, mert megkel a sütőportól. 2-3 perc a mikróban, és kész!

A cukormáz hagyományosan, tojásfehérjéből és porcukorból készül, plusz egy kis ételfesték – vagy ha az nincs, mandula aroma is jó, mert az is elég zöld, és még jó illata is lesz 🙂 A mázból vékony rétegben kenünk a süti tetejére. Kb. egy evőkanálnyi kókuszreszeléket egy csészében néhány csepp zöld ételfestékkel/mandulaaromával összekeverünk és rászórjuk a máz tetejére.

Ezennel tulajdonképpen kész is, már csak egy virág kell a közepébe, és vihetjük anyunak, nagymaminak 🙂

Időutazás

A nagyokat mostanában egyetlen dologgal lehet lekötni, és ez a ping-pong. Persze azt ők is tudják, hogy nem lehet minden hittanóra helyett játszani, de mindig megpróbálják ezt a lehetőséget is kicsikarni. A mai alkalommal viszont a Szentírás űberelte még az asztaliteniszt is. És ezen én lepődtem meg a legjobban! 😀

Sajnos a történelem nem az én asztalom, sosem szerettem igazán, pedig jó tanáraim voltak. Viszont kikerülhetetlen, még hittanórán is, hiszen felsőben már illik egyháztörit is tanulni. Meg kellett hát valahogy “oldani” ezt is: többnyire a szentek életén keresztül ismerkedünk meg egy egy korszakkal. A mai órán például Szent Jeromos és a Szentírásfordítás volt a téma. Ennek kapcsán tettünk egy kis időutazást, ugyanis Szentírást másoltunk: ha nem is az egészet, de egy-két verset. Méghozzá nádtollal!

Volt itthon nád – mert én már csak ilyen gyűjtögető vagyok -, a “majd jó lesz valamire” jegyében. És most jó lett valamire, ugyanis tollakat nyestem belőlük. Nem kellett sok, mert nem nagy a csoportlétszám.

A nádat 10-15 percig áztattam egy pohárban, majd ferdén lenyestem a végéből egy darabot. Azután sniccerrel kialakítottam a tollhegyet.

Volt itthon fekete tinta, azt vittem a gyerekeknek. Üdítős palackok kupakjába mindenki kapott néhány cseppet. Színes, de nem fényes felületű, halványsárga kartonra írhattak vele. Három szentírási helyet jelöltem meg, amiből választhattak, de volt, aki annyira belejött a másolásba, hogy mindhármat kiírta.

Aki készen volt, mehetett az udvarra ping-pongozni. És itt jött a varázslat: mert nem mindenki akart menni. Még azok sem, akik amúgy rögtön, már az óra első percében megkérdezik, hogy mehetnek-e játszani 🙂 “Lemásolhatom a másik két szöveget is?” Szólt a kérdés az amúgy állandóan izgő-mozgó Gege szájából. És csöndben, erősen a feladatra koncentrálva teleírta a papírt, miközben a csoport másik fele már az udvaron pötyögött a labdával. 🙂

Miközben írtak, elmeséltem nekik, hogy régen, amikor Jeromos a Bibliát fordította, nem volt ám szuper golyóstoll, de még patronos töltőtoll sem. Bár nem tudom pontosan, hogy Bibliafordító szentünk milyen íróeszközzel írhatott, de biztos, hogy a nádtoll közelíti az ő általa használt alkalmatosságot. Ráadásul Szent Jeromos nem két verset, hanem a TELJES Szentírást leírta! A gyerekek nagyon élvezték a munkát, viccelődtek, hogy a nyelvtan tanár a suliban mennyire meglepődne, ha ezzel a tollal akarnának órán dolgozni. 🙂

A nádtollat természetesen hazavihették, és már azon gondolkoztak, honnan szerezzenek tintát, hogy otthon is írhassanak a mártogatós tollal.

Istenünk, ki Szent Jeromos áldozópapodba odaadó és minden áldozatra kész szeretetet oltottál a Szentírás iránt, kérünk, add, hogy néped is megtalálja Igédben az élet forrását, és egyre többet merítsen belőle!

Kis híd-tanosok

Még nem is mondtam/írtam, miért is “híd-tan”. Egyrészt azért, mert egykori Plébánosom poénból így emlegette: megyek híd-tan tartani a híd-tan terembe, és így tovább, ami a hittannal kapcsolatos volt, azt így mondta 🙂 Aztán én megideologizáltam ezt a híd-tan-dolgot, hiszen ha úgy tetszik, minden keresztény feladata, hogy híd legyen Isten és a többi ember között. S hogy hogyan legyünk jó hidak, azt a híd-tanon kell “megtanulni”. Nekem is, és a gyerekeknek is 🙂

Úgy döntöttem a blog indításakor, hogy a gyerekeket, a helyszínt és magamat, amennyire lehet, inkognitóban hagyom, hiszen nem az a blog célja, hogy a gyerekeket és a templomi közösséget közszemlére tegyem. Akik ismernek, tudják, hogy hol játszódnak az események, és hogy egy-egy “álnév” mögött kik rejtőznek. Ők fel fogják ismerni őket a rajzocskáim alapján is 🙂

Még nem teljes a kép, egy-két gyermeket még nem vetettem papírra, de hamarosan ők is sorra kerülnek 🙂 Hát ők az én kis híd-tanosaim 🙂

Játék a Gyereketetőben :-)

Rendszeres olvasója vagyok Virág blogjának, a Gyereketetőnek. Ezen a blogon olvastam először a lapbookról, mint módszerről, s a blogon most is egy lapbookos játékra hívja az olvasókat 🙂 Juppí! A tét egy húsvét lapbook!

A játékszabályok, amit ITT is olvashatsz:

1. Legyél rendszeres olvasóm, tehát iratkozz fel a jobb oldalon a “Rendszeres olvasók” közé. Egy kattintás az egész. 🙂

2. Oszd meg a facebook-on ezt a posztot, vagy tedd közzé a blogodon, avagy mindkét helyen.

3. Hagyj itt egy hozzászólást, hogy játszani szeretnél.

Én pedig drukkolok, hogy te nyerd meg. 🙂

Mivel Facebook-böjtön vagyok, ott most nem osztom meg 😉

Társas

Hittanra való készüléseim egyik hibája, hogy általában az utolsó pillanatban jutnak eszembe a “nagy” ötletek, például, hogy óra végén társasozni kéne. És valami újat, hogy ne mindig a LOGOSZ legyen terítéken (ami egyébként egy szuper játék, főleg, mióta saját kvízkártyákat gyártottam hozzá ;-)) Szóval valami új kéne és valami hittanos. Így született ez:

A hal forma nem véletlen 😉

A játékszabály nagyon egyszerű: mindenki a START mezőről kezd, és a végtelenségig lehet körbe-körbe menni. A “?” egy kérdés-kártyát jelent. A helyes válaszért jár egy pont (én orvosi spatulákat nyomok a kezükbe, mert abból most van sok). A szomorú fejecske-mezőn elvesztenek egy spatula-pontot (már ha van náluk spatula), akár tetszik, akár nem, vissza kell tenni a “bank”-ba, vagyis az én kezembe 😛 De jó hír, hogy a kérdés-mezőn nem veszthet pontot, ha nem, vagy rosszul tudja a választ. Pontot veszteni csak “pech”-ből lehet. A báránykás mezőn kvízkérdés nélkül, csak úgy, ajándékba kapnak egy pontot (a bárányka amúgy is a jutalmazás-rendszer része, bárányos pecséteket gyűjtenek, amiket bizonyos időközönként, általában karácsony és húsvét környékén ajándékra válthatnak. Mint a SuperShop kártya, csak bárányokkal :-)) Azon a mezőn, ahol szöveg olvasható, ott aszerint kell eljárni, ahogy az utasítás szól, pl. kimaradsz egy körből és hasonló kedvességek.

A játék végén (ez általában az óra vége utáni 5. perc) az addig beszerzett spatulákért pecsét jár a báránygyűjtő kártyára, mert mégiscsak a tananyaggal kapcsolatos kérdésekre válaszoltak, és azért jár a bárány 🙂