Közösségi Délelőtt – Oldal 2

All hallows’ eve

Mivel október 31-e szombatra esik, már most egy témába vágó kézművessel készülök holnapra, így jövő héten vasárnap már halottak napját helyezhetjük középpontba. Világító töklámpás helyett azonban világító angyalkákat fogunk készíteni.

Az eredeti ötlet linkjét és magát a leírást a kép alatt találjátok.

Ami kell hozzá:

2 dl-es műanyag pohár
a nyomtatható sablon: Világító angyal sablon PDF
színes ceruzák v. zsírkréták
filctollak
olló
ragasztó
LED mécses

Korábban úgy gondoltam, hogy a LED-es mécsesek a világ leghaszontalanabb találmányai közé tartoznak, giccsesek és ez a gyertya, mint tárgy megcsúfolása…nekem azoktól a templomban elhelyezett, pénzbedobásra felgyulladó “gyertyáktól” is feláll a szőr a hátamon. Nnnna…most, hogy mindennek elhordtam ezt a találmányt, idén vettem belőle tízet. Ugyanis be kellett látnom, hogy vannak dolgok, amihez viszont pont jók ezek a vackok. Ilyen pl. az olyan lámpások készítése, amik alapvetően gyúlékony anyagokból készülnek, ezzel az elemes mécsessel azonban biztonságosan használhatók. Már hobby boltokban is kaphatók, én ALDI-ban és TESCO-ban szereztem be belőlük párat. Szerintem karácsony közeledtével ismét a polcokra kerülnek majd.

A lényeg tehát, hogy a műanyag pohár alá bátran behelyezhető, mivel nem gyullad fel, nem melegszik át, nem igényel oxigént a “működéshez”, pusztán egy gombelemet. Meleg fényt áraszt, és még remeg is a lángocska (láttam már olyan LED-es mécsest is, ami viasz gyertyatestbe van beszerelve, és valami érzékelővel fújással is “eloltható”…az enyéimen csak van egy pöcök ON/OFF felirattal 😛 ).

Néha, ha nagyon ráérek, készítek táblarajzot az elkészítéshez. Így is sok “most mit kell csinálni?????” kérdést kapok, de ilyenkor (hacsak nem ovis az illető) csak simán a táblára mutatok, hogy tessék csak elolvasni 😉

Jó lenne, ha a keresztény családok inkább ilyen, vagy ehhez hasonló lámpásokat, és nem a pogány szokásokat hirdető Jack O’ Lantern-t (töklámpást) készítenének. Ezek a világító angyalkák emlékeztessenek arra, hogy az elhunyt lelkek nem bolyongnak a világban céltalanul, hanem Isten színe elé kerülnek. Mindenszentek ünnepén pedig azokat a lelkeket ünnepeljük és köszöntjük, akik már a szentek közösségében vannak, és ahova nekünk is vágyakoznunk kell.

A tökfaragás valóban jó móka, és ha nem akarjuk/nem tudjuk kikerülni, legalább ne rémisztő ördögfejeket faragjunk belőle. Erre a kép alatti linkre kattintva találtok szuper ötleteket.

És végül egy rövid kis videó a működésről. Nagyon hangulatos fényt áraszt, akár őrangyalként is “működhet” azoknak a gyerekeknek, akik félnek a sötétben elaludni.

Könnyebb a tevének átjutni a tű fokán…

…mint egy rendes kézművest kitalálni ebben a témában. Mindenképpen valami tevéset szerettem volna erre a hétvégére, de két véglet volt az interneten talált ötletek között: vagy nagyon egyszerű volt, vagy túl maszatolós/festős, amit nem akartam. Egyrészt, mert nincs idő száradni, másrészt, mert akkor takaríthatjuk a hittantermet, harmadrészt, a szülőkkel sem akarok kiszúrni, hogy elhozzák a gyereket szép ruhában, én meg jól kezükbe adom a festékes ecsetet (egy zárójeles megjegyzés: bár sajnos, egyre inkább azt tapasztalom, hogy már vasárnapra sem öltöznek ki a gyerekek, sem a felnőttek. Nem tudom, milyen alkalom kell a MA emberének, hogy kiöltözzön, és elszakadjon az edzőcipő, farmernadrág, joggingfelső hármasától. Na, ez csak úgy kikívánkozott.)

Szóval, azon járattam az agyam, hogyan lehetne közepesen nehéz, de nem maszatolós, tevés kézművest összehozni. Ez a tű dolog is piszkálta a fantáziámat, még akkor is, ha “tű foka” még professzorok között sem eldöntött kérdés, mit is jelent valójában. Én viszont, mint kézműves beállítottságú ember, a tű fokát csak kézművesen tudom értelmezni, tehát varrni kell. Tudjátok, hogy vannak nekem ezek a remek műanyag tűim, amit kisebb gyerek kezébe is bátran oda merek adni (kivéve, ha a gyerek hajlamos bármelyik testnyílásába bedugni az ilyen jellegű tárgyakat).

Aztán addig-addig járatta az agyam, amíg eszembe jutott a fonalgrafika (Card Pricking néven lehet mindenféle ötleteket keresni). Így született ez az ötlet:

Tű is kell hozzá, teve is van. Küldetés teljesítve 😉 A könnyebb kezdés érdekében az első néhány öltést beszámoztam, onnantól következetesen haladva könnyen elkészíthető. A fonákjáról szúrunk fel az első pontnál, át a kettesbe, majd mellette szúrunk fel, vissza a négyesbe, stb.

Innen letölthető. Keményebb lapra nyomtassuk, pl. műszaki rajzlapra vagy kartonra.

Teve fonalgrafika PDF

Szent Ferenc

Most kivételesen megmutatom előre a holnapi kézművest. Holnap Assisi Szent Ferenc ünnepe lesz, ezért az ő személyének szentelem a holnapi feladatot. Igazából egy nagyon egyszerű, színezős-ragasztós kézművesről van szó. Nincs másra szükség, mint műszaki rajzlapra és a sablonra, ami ingyenesen letölthető. (Az alap ötlet lehet, hogy nem az enyém, de a rajz 100%-ban az én bűnöm ;-))

Assisi Szent Ferenc sablon PDF

A test mindkét oldalát ki kell színezni, ugyanis a “fonákja” lesz tulajdonképpen a hasa, így mindkét oldal látszódik.

Ezt a sablont követve és átalakítva tulajdonképpen bármelyik szent megalkotható, és kezébe “tehető” az ő attribútuma. Szent Ferenc kezébe természetesen egy farkas került. Ha nem ismernétek a történetet, íme:

Gubbió városában „egy hatalmas testű, rettenetes és vérengző farkas garázdálkodott, amely nemcsak az állatokat, hanem még az embereket is fölfalta” – olvasható Assisi Szent Ferenc Virágoskertjében. A városiak gyakran mentek ki az erdőbe felfegyverkezve, „mintha háborúba indultak volna, de még így is jaj volt annak, aki egyedül került szembe vele.” Amikor Ferenc ellátogatott a városba, megszánta az embereket, akik elmesélték neki a történetet. Egyetlen társával kiment az erdőbe, hogy találkozzon a fenevaddal. Amikor a farkas megpillantotta őt és társát, azonnal nekik támadt vicsorgó fogakkal. Ferenc azonban keresztet vetett a farkas elé, aki erre azonnal megtorpant. „Gyere ide, farkas testvér!” – mondta Ferenc. A farkas engedelmeskedett. „Krisztus nevében parancsolom, hogy se engem, se másokat ne bántsál.” Majd prédikálni kezdett a farkasnak, amiért irgalom nélkül pusztította Isten teremtményeit, és megígértette vele, hogy többé nem bánt egyetlen állatot vagy embert sem. A farkas fejbólintással jelezte beleegyezését. Ferenc ekkor magával vitte a fenevadat a városba, és prédikációt tartott az embereknek és a farkasnak egyaránt, mindkét felet arra kérve, ne háborgassák egymást. Az emberek szóval fejezték ki helyeslésüket, a farkas pedig jobb mancsával esküdött. Attól a naptól kezdve a farkas és az emberek megtartották a Ferenc által kötött egyezséget.

(Összefoglalás: Szent Ferenc jó útra téríti a gubbiói farkast.- in:Assisi Szent Ferenc virágoskertje, Fioretti – Bécs, 1989.)

Japán legyezők

Elő a színes ceruzákkal, mert lesz bőven színezni való! 🙂 Szintén krokotak.com ötlet, illetve a sablont onnan szedtem, de a nélkül is elkészíthető, simán színes papírokból vagy más, egyedi rajzokkal.

Az elkészítés nagyon egyszerű, viszont annál időigényesebb. Egy legyezőhöz ugyanis NÉGYSZER (igen, 4x) kell kinyomtatni a mintát. Ettől lesz ugyanis ilyen szép kerekre nyitható, mert így közel 1m hosszú csíkot fogunk kapni. A négy lapot ki kell színezni, majd a két szélét levágni. Ez azért fontos, hogy egyrészt ne egy lapulevél-méretű legyezőt kapjunk, másrészt a fa spatulának túl kell majd lógni a szélén.

Ragasszuk össze a négy lapot, hogy egy ilyen iszonyathosszú csíkot kapjunk. Jöhet a másik melós rész, a legyezőhajtogatás (Leendő második osztályos hölgy felhívta a figyelmemet, hogy ez nem harmonika-hajtogatás, hiszen LEGYEZŐT készítünk. Ez legyező-hajtogatás.)

Ha kész, celluxszal körbe kell tekerni az összehajtogatott állapotban lévő papír egyik (lehetőleg alsó) szélét. Ez lesz a legyezőkör közepe, és a cellux biztosítja, hogy ne essen szét. Ez után jönnek a spatulák (patikában bárki földi halandó beszerezheti, és olcsóbb, mint a hobby-boltokban túlárazott rokona).

((Jééé de jó! Most látom, hogy az eredeti ötlet nem is spatulát, hanem szívószálat használ szárnak! De nem baj, spatulával is működött! :-D))

Ebben a hőségben nagy sikere volt, több felnőtt kézműveskedett, mint gyerek 🙂

Úszó teknőcök

Az elmúlt két kézműveshez mindkét alkalommal a krokotak.com oldalon találtam ötleteket. Nagyon szeretem ezt az oldalt, nagyon sokszor adott már ihletet 🙂 A nyár elég lassan indult be, legalábbis a június nagyon felemásra sikeredett. De múlt héten már elég nyárias volt az idő ahhoz, hogy egy vízben is hasznosítható játékot készítsünk.

Ami jó benne, hogy újrahasznosítós, de közben használható játék készül belőle. Kádban, kerti medencében jó társaság lehet egy ilyen cuki teknős 🙂

Először is előkészítettem az alapanyagokat: még előző nap levágtam a palackok alját, hogy ezzel ne a gyerekeknek kelljen foglalkozni. Nem is adnék a kezükbe sniccert.

Hasznos társ lehet, főleg, ha kisebb gyerekek is alkotnak, ez a műanyag tű. Én MÜLLER-ben találtam ilyet. A dekorgumit elég jól viszi önmagában is, de egy saslikkal elő lehet lukasztani, akkor aztán végképp könnyű dolgunk lesz.

Alapvetően három méretű palackok gyűltek össze, ezekhez sablont is készítettem.

Mindig van valaki (általában a nagyobbak között), aki ilyen direkt nyomi példányokat készít (öcsém és bérmafia kimondottan sportot űznek ebből :-D)

Minyon őrület!!!

Ha valaki még nem tudná, hogy a minyonokat nem csak enni lehet, akkor gyorsan nézze meg a GRU 1. és 2. részét. 🙂 Kötelező darab, mert aaaaaaaaaannyira cuki, hogy belehalooook!!! 😀

Én magam is nagy minyon-rajongó vagyok, nem tagadom, nem szégyellem! 🙂 És ezt mások is tudják rólam. Egyrészt, mert ilyenekkel szüttyögök:

És mert nem titok a rajongásom, ilyen tortát kaptam idén:

Egy ehető minyon, de nem olyan picike, mint egy átlagos ehető minyon 😛 Hatalmas volt és citromos (nem banános, pedig az aztán igazán stílusos lett volna :-D) Ennél jobban már csak Sherlock Holmesért rajongok, de ez még nem jutott el túl sok emberhez… Hupsz 🙂

Szóval visszatérve a minyonokhoz…

Igeeeen! Felkelnek! Többé kevésbé… 😀 Ami kell hozzá:

Kindertojás sárga belseje (most komolyan: nincs erre valami egyszerűbb kifejezés???)
Gipsz
Maradék fekete és kék papír
Rezgő szemek (A hobbyboltban kijavítottak, hogy az mozgó szem. Hát legyen az.)
Ragasztó

Az eredeti ötletet ITT leltem. Kipróbáltam, kettő darab 100 Ft-ossal is működik, de erre nem terjedt ki a költségvetés. Csak a rezgő szemeket vettem hozzá, a többi mind volt kéznél.

A tojás aljába kell egy kevéske gipsz. Tényleg nem kell sok, még a feléig sem kell érnie. Nem lesz olyan szuper, hogy teljesen fektéből is felkeljen, de azért billeg 🙂

Még minyonos Tic-tac is volt! 🙂

És működés közben:

Ne feledjétek! Működik a GALÉRIA!!! ——->

Kapszula bárány

Jó Pásztor vasárnapjára mindig valami bárányosat találok ki a kézművesre. Még korábban beizzítottam az egyik anyukát, akiről tudtam, hogy kapszulás kávégépe van, hogy gyűjtse nekem a kiürült kapszulákat. “Majdcsakjóleszvalamire” alapon. Sok ilyen “majdcsakjóleszvalamire” cuccom van, pl. margarinos-dobozok, óriás WC-papírtekercsek óriás gurigái, vagy az áruházak játékkkütyü automatáiból származó átlátszó golyó, kindertojás-sárgája…….. Szóval ilyen vackok, amik akármikor megihlethetnek. 🙂

A kapszulák mellé nem kell sok minden, csak vatta, fekete karton és rezgő szemek.

A lábakat nem egyszerű beleragasztani, vagy ha mégis, akkor azt még a vattázás előtt kell. Pillanat- vagy forróragasztóval gyorsabb, csak kevésbé gyerekbarát. De amúgy lábak nélkül is aranyos, ilyenkor olyan, mintha összegömbölyödve ülne a földön.

Helyes kis mini-barik lesznek 🙂

Bárányos ötlet még:

Pörgettyű

Szeretem az olyan kézműves dolgokat, amikor az eredmény valami használható dolog lesz. Úgy értem, amit nem csak dísznek lehet otthon kitenni – persze ilyenek is kellenek -, hanem amivel utána is lehet játszani, vagy használni valamire. Valljuk be, a Kinder tojásban is izgalmasabb az az ajándék, amivel utána játszani is lehet, nem csak puff, kivesszük a műanyagból és kész, se összerakás, se izgalom. Na, a lényeg, hogy a mai kézművesre egy játékot találtam. Egy ilyen búgócsiga-szerűt. Csak ez nem búg 😛

Az ötlet INNEN. Sok más remek papír játékot is találtok az oldalon 🙂

Ami kell:

A sablon, amit nyomtass ki műszaki rajzlapra.
Saslik vagy hurkapálca.
Fa gyöngy, 10mm
Ragasztópisztoly

Az elkészítése nagyon egyszerű: ki kell színezni a sablont. Végtelen lehetőségek következnek, a gyerekek csodaszépeket készítettek! Nem is értem, miért nem készült róla fotó. Kicsit megzavart minket, hogy kiköltöztettek minket a szokásos hittanteremből… 😛

Ragasszuk össze a jelölt helyeken, majd szúrjuk bele a saslikot. A fagolyót egy csepp erős, gyorsan száradó ragasztóval rögzítsük.

És működés közben. A gyöngy miatt nagyon jól fog pörögni, és minél színesebb, annál szebb mintát mutat! 🙂

Mikulás

Vannak dolgok, amik nagyon tudnak irritálni. Ilyen például az “imádom” szó indokolatlan használata, a “kellemes ünnepeket” mondat és ha “télapó”-nak nevezik a Mikulást. Gyerekeknek nem szoktam mondani, hogy a télapó hülyeség (eleve a hülyeség szót ritkán használom hittanórákon :-P), inkább azt mondom – mert azért az ünnep varázsát nem ölhetem meg azzal, hogy “TÉLAPÓ NEM LÉTEZIK!!!” -, hogy jobban szereti (ti. a télapó), ha Mikulásnak hívják őt a gyerekek. Nem tudom, ezzel mennyit rombolok vagy építek a kis lelkivilágukban, csak finoman át szeretném bennük fordítani ezt a képzavart, amit Lappföld és a kimondhatatlan nevű Joulupukki okoz…meg persze az angolszász népek, ahol december 6-án nem is ünneplik a családok Szent Miklóst (csak az elvetemültebb katolikusok ;-)), ugyanis arrafelé a “Santa” karácsonykor jön. Na mindegy.

Itt egy kis diavetítés, amit a St. Nicholas Center honlapjáról lehalászott képekkel illusztráltam.

Szent Miklós püspök — diavetítés (.ppsx)

Illetve alább egy klasszikus kis kézműves, almából, apróbb dióból és vattából.

Az elkészítés egyszerű:

Egy helyes fogpiszkálót belefúrunk a dió aljába, ahol a csonthéjak összeilleszkednek. Itt általában van egy akkora kis lyuk, ahova gyerekek is könnyen beleszúrhatják a fogvájót. Ez után kell a másik felét egy szép piros almába szúrni. Vattából szakállat, piros papírból püspöksüveget lehet ragasztani, a pásztorbot pedig meghajlított arany pipatisztító. Kész is 🙂

Liba Szent Márton napjára

Bevallom, nem Szent Márton az első, aki eszembe jut a libák kapcsán…hanem ők ketten:

🙂 Ugye, hogy jó fejek?

De visszatérve Szent Mártonhoz: mivel kedden az ő ünnepnapja lesz, természetesen a kézműves is libákról és tollpihékről szólt. A sablont INNEN tölthetitek le. Nagyon könnyű megcsinálni, pici felnőtt segítséggel a liba összeállítását a kisebbek is meg tudják oldani, nem beszélve a tollpihék felragasztásáról, amivel én egészítettem ki a liba elkészítését. Így mégiscsak élethűbb!

Alább egy ovis műremek. A tollpihéket csak a szárnyakra szántam, de a kis művésznő úgy gondolta, ha már lúd, ne csak kövér, de tollas is legyen, amúgy tisztességesen. Itt még félkész állapotban, hiszen ennyi tollaskodással nem elégedett meg az alkotó.