Közösségi Délelőtt – Oldal 6

Krisztus, a mindenség királya

A mai Közösségi Délelőtt elég “királyra” sikeredett 😉

Legutóbb az IKEÁ-ban bóklászva papírpoharakat fedeztem fel. Ez azért annyira korszakalkotó felfedezés, mert a papírpohár, mint olyan, már egy ideje piszkálta a fantáziámat, hogy mégis mit lehetne ebből kihozni…A kezembe került papírpoharak azonban mind valamilyen reklámot hordoztak. S bár le lehetne festeni őket, nem vagyok a festős kézművesek híve. Mert azt már tudom, hogy a sok kisgyerek, a szűk hittanterem és a festék nem jó kombináció, főleg vasárnap, amikor többnyire “ünneplős”, de legalábbis csinos ruhában jönnek. Szóval próbálom elkerülni az ilyen helyzeteket. A “tegezős áruház” papírpoharai azonban egyszínűek és feliratmentesek. Már csak egy bajom volt: én eredetileg Szent Miklóst terveztem ebből (persze nem mára!), piros poharat azonban nem lehetett kapni. Vagy zöld, vagy kék. Esetleg még ezüst hópihemintás. Így aztán erről az ötletről lemondtam, helyette jött azonban egy király gondolat: Krisztus király lesz a kék pohárból!

Jött a következő harci helyzet: a csillámos dekorgumi. Tudtommal ez újdonságnak számít kis hazánkban, én legalábbis még nem találkoztam vele korábban, de most rögtön beugrott nekem, hogy ez koronának kiváló lesz. Arany színűt szerettem volna – de olyan nincs. Van viszont lila, zöld, kék és piros. Nem értem amúgy a logikát, hogy arany és ezüst miért nincs (a közelemben lévő hobby boltokban legalábbis nem volt), de hát mindegy, nem kell nekem mindent értenem. Így lett lila és zöld korona. Kingus ugyan hiányolta a rózsaszínt, de végül kiegyezett a lilában 😀

Aztán előkerültek a strasszkövek is, mert az egy királyról nem hiányozhat, meg amúgy a gyerekek is szeretik.

A király Közösségi Délelőtthöz persze király süti is dukált, linzertésztából, Franciadrazséval.

Gréti baba pedig vágyakozóan figyelte, a nagyok hogyan ping-pongoznak az udvaron. Mert amíg nincs térdig érő hó, addig a ping-pong asztal előkerül 😛

Szent Márton lámpásai

Bár nálunk nem szokás (még ;-)) a Márton napi lampionos felvonulás, úgy gondoltam, kezdetnek ez is elég: ma lámpásokat készítettünk. Főleg német területen szokás ez, hogy Márton nap előestjén a gyerekek lampionokkal körmenetet tartanak, a csapatot pedig egy római katonának öltözött lovas vezeti. Bár nagyon kevés helyen szól a fáma a Márton napi körmenet eredetéről (németül pedig nem tudok), annyit sikerült kiderítenem, hogy köze van a libás legendához. Márton ugyanis a libák közé bújt a püspökké választás elől, de az emberek utána eredtek, hogy megkeressék – nem mással, mint lámpásokkal.

Még talán szeptemberben riadóztattam a plébániai ismerőseimet, hogy sajtosdobozra lenne szükségem… Hogy majd egyszer, egy szép napon valami kézműves attrakció lehessen belőle. Ők pedig készséggel segítettek. Volt olyan család, akik amúgy nem nagyon vásárolnak MEDVE sajtot, de csak a doboza miatt most vettek. Szóval a plébániai közösség egy jelentős része kerek sajtosdoboz-gyűjtésbe kezdett, a gyerekek szinte minden héten hoztak a hittanra 2-3 darabot. Én már akkor tudtam, hogy a legtöbb dobozkából lámpás lesz.

Az Őszanyó (azaz a “Nyanya”) készítéséhez NAGYON sok őszi falevelet sikerült összegyűjteni, úgyhogy adott volt, hogy falevelekkel fogjuk díszíteni a lampionokat. Sok ilyen típusú lámpást találtam a neten böngészve, de végül is minek a net, ha van könyv is 🙂

Ezt a kötetet még alsó tagozatos koromban kaptam…hmmm… 🙂

Előrebocsátom (ha valaki nem ismerné a kötetet), hogy eredetileg ez egy német könyv, és úgy látszik, hogy Németországban más a sajtos dobozok mérete, mint itt, kis hazánkban. S bár nem tudom, milyen az a pergamenpapír, de hobby boltokban pausz-, vagy transzparenspapír néven lehet a zsírpapírhoz hasonló papírt venni. De, egyébként, a zsírpapír is kiváló. Saját tapasztalat még, hogy a folyékony ragasztótól a sütőpapír és a pausz is meghullámosodik és csúnya lesz. A stift sokkal alkalmasabb erre a célra. Na, de jöjjön a könyv!

(Bocs, a szkennelés nem lett valami tökéletes…)

És most íme, a mi verziónk:

Istenünk, ki Szent Márton püspöknek megadtad, hogy életével is, halálával is megdicsőítsen téged, kérünk, vidd végbe a mi szívünkben is kegyelmed csodáit, hogy sem élet, sem halál el ne szakíthasson minket a te szeretetedtől!

Ősz Anyó

Sajnos a mai délelőtt úgy alakult, hogy nem vittem magammal fényképezőgépet, így a készítési folyamatról nem készültek fotók – meg úgy egyáltalán, semmiről. Thomasznak hála, néhány mobilos kép készült, illetve a prototípust még itthon lencsevégre kaptam. Az ötletet Kátya találta, de sajna a forrás-blog jelenleg nem elérhető.

A sablon eredetileg színes, de én így, vonalrajzként nyomtattam ki a gyerekeknek, hogy úgy színezhessék ki az anyókát, ahogy őnekik tetszik.

Színezzük ki, majd vágjuk ki a részeket! Az anyóka testét hajlítsuk be kúpformába, és ragasszuk meg a jelölt helyen. A fején a pontozott vonalon kicsit nyomjuk össze és hajlítsuk hátra a csúcsos részt. Ehhez a kis fülhöz lehet majd hozzáragasztani a fejkendőt.

Kész az alap (Kingus szerint úgy néz ki, mint Bors néni. Igazat adtam neki, mert az én gyerekszobámból Bors néni kimaradt, így elképzelésem sincs, hogyan néz ki valójában :-P).

Ezek után Ősz Anyóka testét színes őszi falevelekkel fedjük be. Minden anyuka elcsodálkozott, amikor kiderült, hogy a faleveleket már kb. két hete szedtük, mégis még mindig olyan frissek és rugalmasak, mintha most szedtem volna őket össze az udvarról. A titok a mélyhűtő. Bezony! A faleveleket összeszedtük, megmostuk a sártól (mert természetesen nekem szakadó esőben jött meg a kedvem a levélgyűjtéshez…). Aztán fagyis dobozba vagy egyéb alkalmas tárolóba fektettem őket és sutty! Be a fagyasztóba. Amikor ma reggel kivettem a leveleket és kiterítettem a hittanterem asztalaira, olyan szép élénk színük volt, és ugyan olyan ruganyosak voltak, mintha tényleg öt perce sepertem volna fel az udvarról. Nem töredeztek, akár még rózsákat is lehet belőlük hajtogatni.

De térjünk vissza Ősz Anyóra. A levelek felragasztása után már nincs egyéb dolgunk, mint gyönyörködni a kész munkánkban. Egyik kis srác, amikor elkészült, felkiáltott: “KÉSZ A NYANYA!” …Hát igen… 😀

Fotóapparát hiányában tehát ezt a két…khm…”nyanyát” mutatom nektek:

Illetve megmutatom a prototípust is 🙂

Spatula karkötők

Mire eljutottam oda, hogy belevágok ebbe a projectbe, olvastam egyaránt jó és rossz tapasztalatokat. Sajnos hajlamos vagyok arra, hogyha valamiről már olvastam rossz véleményt is, akkor inkább hiszek annak, mint a sok pozitívnak… Ennek ellenére tettem egy próbát, és hál’ Istennek, sikerült megcáfolnom a negatívumokat. Teljes siker lett a spatula-karkötő.

A karkötőket már pár hete elkészítettem, és félretettem. Ez volt az S.O.S. tartalék, hogyha valamiért más ötlet nincs, vagy kudarcba fullad, ezek még ott vannak, és csak filctoll kell hozzá.

Szombaton nagy közösségépítő kirándulásra ment a plébániánk, s adott volt, hogy gyűjtünk majd őszi faleveleket. Több, mint száz ember egy pillanat alatt össze tud szedni egy kézművesre való falevéladagot. Egy dologgal nem számoltunk: hogy konkrétan ŐSZ csak egy hete van, már ami az időjárást illeti. És ebben a nyárias szeptemberben esze ágában sem volt a természetnek alváshoz készülődni – ergo, egy darab őszi színes falevél nem sok, annyit se találtunk. Ott álltunk a természet lágy ölén szombat este 6 órakor, és semmi alapanyag nem volt a kezünkben a másnapi Közösségi Délelőttre…

Ekkor jutott eszembe az ipari mennyiségű karkötővé hajlított spatula, ami egy fagyis dobozban várta a sorsát…

Így készült:

A spatulákat vízbe áztattam. Egy éjszaka minimum kell neki, de ha egy teljes napig áznak, az sem árt.

A megpuhult spatulákat szűk pohárba hajlítottam. A cél, hogy egy akkora kerületű kört kapjunk, ami egy kisgyermek kezére felmegy.

Napos helyen pár óra alatt teljesen megszárad.

Ilyen állapotban várták a lehetőséget, ami tegnap érkezett el. A díszítések rengeteg módja van: festés temperával, vagy csak egyszerűen színezés filctollal; körbetekerhetjük szalaggal, textilcsíkkal vagy fonallal; ragaszthatunk rá műanyag strasszköveket, gyöngyöket, flittereket; felnőttek akár pirogravírozással is díszíthetik.

Mi a filctollakat és a strasszokat választottuk.

Voltak, akik a kettőt kombinálták. Még a fiúk is lelkesen ragasztották a csillogós köveket (született egy BVSC és egy Real Madrid feliratú karkötő is, a csapat színeivel megegyező strasszokkal :-D). Nonó pedig a káplán atya csuklójára készített egy csilli-villi karperecet. Mondtuk is az atyának, hogy ezentúl ezt mindenhol hordania kell 😛

Természetesen a faleveles kézművesről sem mondtunk le, csak elhalasztottuk egy olyan hétvégére, amikor már a természet is felkészült erre a feladatra 😉

Pótlás – és a Bibliasüti

Kicsit elmaradoztam a bejegyzésekkel, és ezeket most igyekszem pótolni.

Visszafordíthatatlanul megkezdődött a tanév, ennek első jele az, hogy vééééégre nagyjából sikerült rendet tennem a hittanos-kreatívos szekrényemben a Plébánián:

Persze ez most már közel sincs ennyire katonásan és élére hajtogatva berendezve, de legalább mindennek van doboza. A szekrényben lévő rend a nyári irgalmatlan mennyiségű jégrém-fogyasztásnak köszönhető, hiszen mindegyik doboz eredendően fagyival volt teletöltve – nem sokáig. A kis átlátszó csészék – és ezt nem a reklám miatt mondom – Cserpes Joghurt dobozkái voltak, ezekben most kásagyöngy lakik. A papír irattartó papucsok pedig a “tegezős” bútoráruházból valók, és színes papírok, mappák, óravázlatok lakhelye.

Szent Jeromos ünnepéhez legközelebb eső vasárnap a Szentírás vasárnapja. Ez a két nap (Szt Jeromos ünnepe és a vasárnap) most egybeesett, így mi sem volt egyértelműbb, mint hogy kipróbáljak egy régóta dédelgetett ötletet, a Bibliasütit.

Sajna a süteményezéssel nem vagyok jóban, bár lelkesen kísérletezem, és néha (ha a Szentlélek arrafelé fúj, amerre én éppen sütök) sikerem is van 😛 De az utóbbi idő legfőképp csontkeményre szikkadt sütik korszaka volt… Szerencsére a közösség nagyon megértő, és ilyenkor azért mindig megpróbálják elrágcsálni a kekszeimet, mielőtt végleg kihajítanák 😀

Kicsit félve tehát, de belevágtam a Bibliasütibe. Az ötletet ITT találtam. Egyetlen gond volt vele, hogy ezt a sütit a messzi Amerikában készen lehet venni, én itthon pedig nem láttam még hasonlót sem. Nekiláttam hát, hogy megkeressem a házilag is elkészíthető verziót. ITT akadtam rá. Összeszedtem hát minden angol tudásomat – és a Google Fordítót -, hogy magyarra fordítsam a receptet. Hogy Nektek ezzel már ne kelljen bíbelődni, íme a magyar verzió, megfűszerezve a saját tapasztalatokkal.

SZICÍLIAI FÜGÉS SZELET – azaz a Bibliasüti

TÉSZTA:

3 1/4 pohár liszt (1 pohár az kb. 2 1/2 dl)
1/2 pohár cukor
1 1/2 teáskanál sütőpor
1/2 teáskanál só
12 evőkanál sótlan, hűtőből kivett teavaj (ez kb. 150 gramm)
3 nagyobb tojás
2 teáskanál vaníliaaroma

TÖLTELÉK

450 gramm aszalt füge
1 pohár víz
1/2 pohár sárgabarack konzerv
1/4 pohár rum (ízlés szerint, kihagyható)
1 teáskanál őrölt fahéj
1/2 teáskanál őrölt szegfűszeg

ELKÉSZÍTÉS:

A töltelékhez távolítsuk el a fügék szárát és aprítsuk 5-6 darabra. Ugyanígy a barackot is érdemes kissé felaprítani. Tegyük egy lábasba, és adjuk hozzá a többi hozzávalókat.

Közepes hőfokon forraljuk, gyakran megkavarva, majd vegyük takarékra és pároljuk kb. 10 percig, amíg kissé besűrűsödik.

Hagyjuk kihűlni, majd botmixerrel pürésítsük. Pár órára, vagy akár egy egész éjszakára tegyük hűtőbe (én kb. 2 órát pihentettem, teljesen megfelelt).

Hát igen…nem a legszebb süteménytöltelék, amit valaha láttunk, de a végeredmény mindezt háttérbe szorítja majd 😉

A tésztához keverjük össze először a száraz alapanyagokat: a lisztet szitáljuk át a sütőporral, adjuk hozzá a cukrot és a kevéske sót. Először adjuk hozzá a vajat. Korábbi linzertésztáim esélye a sikerre valószínűleg azzal szálltak el, hogy én következetesen megolvasztom a vajat, ha kell, ha nem. Linzertésztánál ezt nem szabad, a vajat keményen, “hűtőhidegen” kell a tésztába gyúrni.

A vaj után adjuk hozzá a tojásokat, végül a vaníliaaromát. Robotgéppel, de akár kézzel gyúrjuk át, hogy egyenletes, sima tésztát kapjunk. Formázzunk belőle gombócot és tegyük ezt is hűtőbe.

Lisztezett munkafelületre borítsuk a tésztát és gyúrjuk át még egyszer, hogy teljesen sima és kezelhető legyen. Melegítsük elő a sütőt alul-felül sütés programon 180°C-ra.

Osszuk a tésztát 6 részre. Nyújtsuk először kb. 30 cm hosszúra, majd 10 cm szélesre. Vágjuk le a repedezett, egyenetlen széleket, így egy szép téglalapot kapunk. A töltelék egyhatodát osszuk el a tészta közepén. Kicsit olyan az állaga, int egy ragadós, de formázható gyurmának 😛

A tészta szélét egy ecsettel enyhén vizezzük be, majd hajtsuk rá a töltelékre. Óvatosan nyomkodjuk össze a széleket. A tepsire úgy tegyük rá, hogy ez a “varrat” az aljára kerüljön.

15-20 percig süssük. Hagyjuk a tepsin kihűlni, majd vágjuk 5-6 cm-es szeletekre. Íme a kész fügés szelet!

Akár már így is eléggé bibliai lehetne, hiszen a füge, mint növény elég sokszor szerepel a Szentírásban. A Bibliasütihez a következők kellenek: A fügés szelet egyik szélét levágtam, mintha egy könyv lenne:

Majd cukormázzal (tojásfehérje habbá verve + porcukor, illetve én még rásegítettem egy kevés Dr.Oetker-féle nyújtható cukormáz-porral is) adtam meg neki a végső arculatot.

Ennivalóan édesek, nem? 🙂 Tényleg olyanok, mint egy mini imakönyv vagy Szentírás. És a recept sem bonyolult, hihetetlenül gyorsan kész van! És nem csak Szentírás vasárnapján aktuális 😉

Mustárfa

A mai Közösségi Délelőttre egy korábban meg nem valósult (egész pontosan csak félig megvalósult) kézművessel készültünk. Minden alapanyag adott volt, nem kellett utána járni, beszerezni és izgulni, hogy vajon elég lesz-e minden eszköz. Ráadásul, miután már megegyeztünk, hogy ezt fogjuk készíteni, akkor jöttem rá, hogy még passzol is a mai evangéliumhoz.

A mustármagról szóló példabeszéd valóban egyszerűen megérthető, hiszen mustármagot még egy mai embernek sem túl bonyolult beszerezni. Bár mustárfát aligha láttunk már közelről, Jézus az evangéliumban leírja, milyen hatalmasra nőhet meg – hiszen madarak fészkelnek az ágai között! A prédikációban a Plébános atya kifejtette a gyerekeknek, hogy ahogy konkrétan a fa növekedését sem láthatjuk, úgy azt sem mindig érzékeljük, ahogy Isten Országa nő. Ekkor a kis Ricsi odahajolt hozzám és odasúgta: “Hát mert a felhők eltakarják!” 🙂

A gyöngyfa elkészítését talán nem kell részletesen leírni, szinte nincs olyan gyerek kézművest vezető felnőtt, aki ne készített volna már ilyet – vagy hasonlót – a gyerkőcökkel. Mi kb. 15 gyöngyöt használtunk fel egy-egy fához.

Ilyen “faágakból” áll össze egy fa. A bekarikázott részen pedig egy szezámmag látható, csak mert mustármag nem volt kéznél. Hiába, a Plébános atya nem járatos a savanyúság-eltevésben, és nem tart otthon mustármagot 🙂

Akik pedig már rendelkeztek “mustárfával”, azok virágot készítettek. A módszer ugyan az, csak egy drótra nem egy szem, hanem 9-10 darab gyöngy került. 5 szirom, egy bibe a közepére, és egy levél a szárra: ezeket kellett egybe összesodorni, hasonlóan a fácskához.

Nyáron szünetelnek a hittanórák, és kézműves foglalkozás sem lesz heti rendszerességgel, ezért talán kicsit ritkábban fog “híd-tanos” bejegyzés születni a részemről. Mindenkinek áldott, élményekben gazdag nyarat kívánok! 🙂

Dekorgumi, a sokoldalú

Mint már említettem, gyűjtögető típus vagyok, és így van ez a lehulló darabokkal is. Sokszor használtunk dekorgumit a kézműves foglalkozásokon. Nagyon sokoldalú és gyerekbarát alapanyag, egyik kedvencem. A maradék, leeső darabokat sem dobom ki, még az egészen kicsiket sem, mert hátha jó lesz még valamire…

Az elsőáldozós csoporttal most végre hasznát vettük a már irgalmatlan mennyiségű dekorgumi-hulladéknak: mozaikot készítettünk.

Még múlt héten beszélgettünk arról, hogy bárhol járulunk szentáldozáshoz a világon, legyünk akár Afrikában vagy Dél-Amerikában (“Vagy Kínában” – tették hozzá), ugyan azzal a Jézus Krisztussal találkozunk az Oltáriszentségben. S ahogy a sok különböző mozaikdarabból végül egy kép lesz, úgy egyesít minket a világ különböző pontjain az Eucharisztia.

Készítettem egy mintapéldányt, majd mindenkinek a fantáziájára bíztam, hogyan oldja meg a saját mozaikját.

A kész mozaikokat a templomban fogom kiállítani, hogy az egész közösség láthassa a gyerekek munkáját.

A nagyobb darab maradék dekorgumiból pedig hétvégén egy ügyességi játékot készítettünk. Sajnos, fázisfotók nem készültek, így már csak a kész játékot mutatom:

A kis elefánt 3 rétegű: középen egy réteg dekorgumi, a borítás pedig barkácsfilc. Az elefánt ormánya alól egy kb. 30 cm-es fonal lóg, végén egy műanyag függönykarikával. A játék célja egyértelmű: úgy meglendíteni a madzagon lógó karikát, hogy az ráakadjon a kis elefánt orrára.

Elkészíteni is jó móka, de utána játszani vele még jobb! 🙂

Széllel bélelt kézműves

A mai Közösségi Délelőttre kicsit nehézkesen jöttek össze a hozzávalók. Nem azért, mert annyira különleges eszközök kellettek hozzá, ellenkezőleg. És talán pont ebbe tört – majdnem – bele a bicskánk, mert egy egyszerű dolgot akartunk túlbonyolítani 🙂 Végül jó sok séta és egy hamburger után sikerült beszerezni mindent: készen álltunk szélforgót (vagy ahogy a plébános atya mondta: “napraforgót”) gyártani.

Hozzávalók:

Színes papír – érdekesebb, ha az egyik fele fehér, a másik pedig színes vagy mintás
Radíros végű ceruza
Rajzszög
Fényvisszaverő öntapadós fólia a díszítéshez
Ragasztó

Elkészítés:

Lehet készíteni a hagyományos szélkereket, kb. 15×15 cm-es négyzetekből, de az interneten böngészve rengeteg más formát is találhatunk, én egyet mutatok:

A négyzet alapú szélkeréknél a lapot átlósan hajtsuk félbe mindkét irányba, és a hajtás mentén kb. 2/3 részig vágjuk be. Hajtsuk be minden második csücsköt, erősítsük meg egy kis ragasztóval. A fenti virág alapú szélkeréknél a ponttal jelzett szárnyakat hajtsuk középre, szintén kis ragasztóval megerősítve.

Most lehet díszíteni fényvisszaverő fóliával, amiből a gyerekek kedvük szerint mindenféle mintát kivághatnak.

Ha már elég csilli-villi lett a szélkerék, rajzszöggel szúrjuk fel a ceruza radírjára úgy, hogy a tű ne szúrja teljesen keresztül a radírt – így elég biztonságos lesz 🙂

Az így elkészített szélkerék tökéletesen fog forogni a legkisebb szellőre is. És ami a legjobb, a legkomolyabb felnőttből is előhozza a kisgyereket – úgy, mint a buborékfújás 😉

A témához illően, szélkeréksüti készült. Semmi extra, csak linzertészta pörgettyűre hajtogatva.

Amikor megsült, egy kiskanál lekvár került a közepére. Nagy sikert aratott 🙂

Napos csibék

A vasárnapi kézműves foglalkozásokra általában ketten-hárman készülünk, van amikor én hozom az ötletet és készülök elő, van, amikor Kátya talál valamit, amihez beszerzi az eszközöket, és van, amikor egyikünk megtalálja az ötletet, másikunk pedig “beszerez”. De a legjobb az, amikor olyat készítünk, amihez otthon is megvan minden eszköz (most például Kinder tojások “sárgáját” gyűjtöm “egyszer majd jó lesz valamire” alapon). A mai vasárnapra teniszlabda kellett, sok. Kátyának szerencsére ez nem okozott gondot, hiszen több teniszoktató van a családjában 🙂 Így nem volt akadálya, hogy megvalósítsuk ezt a kis apróságot:

A szentmise után tehát nekiálltak a gyerkőcök a csibegyártásnak. Folyt a ragasztó, szálltak a sárga pihék, gurultak a szemek, pattogtak a labdák…

De végül megszülettek a sárga kis csibék.

Végül az udvaron tomboltuk ki magunkat. Ága pedig bemutatta saját híd-tan tudományát 🙂

Csipesz-Jézus

Amikor rábukkantam ERRE az ötletre, azt gondoltam, hogy ez azért túlzás: ruhacsipeszből korpuszt készíteni…! De aztán csak vissza-vissza tértek a gondolataim a csipesz-feszülethez, s minél többet nézegettem, annál jobbnak tűnt. A végén már kimondottan tetszett. Végül odáig merészkedtem, hogy vettem három csipeszt egy hobby-boltban. Majd rájöttem, hogy a TESCO-ban majdnem negyvenet adnak annyi pénzért, amennyiért hobby-boltban csak 20-at tudtam volna venni (ez persze csak akkor szempont, ha több kereszt készül) 😀 Szóval vettem három darab csipeszt és kipróbáltam, hogyan is működik ez. Az egésznek a vége az lett, hogy a mai kézműves foglalkozáson ezt készítettük.

Mindig kell készítenem egy mintadarabot, ez ugyanis a “csali” 🙂 A diákmise végén a plébános atya felmutatja az aktuális prototípust, és hívja a gyerekeket és szüleiket, hogy jöjjenek be a hittanterembe, ahol el tudják készíteni a saját kis darabjukat. Persze a családok többsége olyan, hogy akármit készítünk, az mindegy – bejönnek, hívni sem kell őket 🙂 És természetesen ez benne a jó!

A legjobban azt szeretem a gyerekek által elkészített “példányokban”, hogy egyediek, mindegyik más egy picit, mindegyik tükrözi a készítője egyéniségét, életkorát, ügyességét. A mai kedvenc ez a szélesen mosolygó Jézus:

Ebben már benne van a feltámadás öröme is! 🙂

Az elkészítése nagyon egyszerű:

A kereszt lehet barna kartonból vagy dekorgumiból, amit egyben, rögtön kereszt formában is megkaphatnak a gyerekek, de lehet két részből is összeragasztani.
Egy korpuszhoz három darab fa ruhacsipesz szükséges: mindegyiket szedjük szét, a rugóra nem lesz szükség.
Két fél csipeszt fordítsunk szembe egymással, hogy az egyenes felük érintkezzen. Ez lesz a törzs. A másik két-két csipeszt pedig karnak ill. lábnak illesztjük a testhez. Ragasszuk fel a keresztre.
Vágjunk egy kis darab fehér vásznat, ami az ágyékot fogja takarni. Ragasztózzuk be és simítsuk rá a testre.
Filctollal rajzoljunk meg az arcot és a szent sebeket. A kereszt tetejére felírhatjuk az I.N.R.I. rövidítést is.

Kész is a feszület! 🙂

Áldott vasárnapot!