Kreatív hittan – Oldal 18

Sede vacante

Tegnap este 8 órakor elkezdődött a sede vacante, vagyis a széküresedés időszaka. Ez egészen addig a pillanatig tart majd, amíg a konklávé meg nem választja az új pápát (Egyébként minden egyházi hivatal megüresedését így nevezik). Erre az időszakra (amit interregnumnak is szoktak nevezni) külön címere van a Vatikánnak. A pápa uralkodása alatt ilyen:

A Péternek átadott kulcsok között a pápai tiara látható. A sede vacante alatt azonban a tiara helyére egy esernyő kerül. Hogy miért pont esernyő, erre még nem találtam egyértelmű magyarázatot. Minden esetre érdekes, és ha engem kérdeztek, az esernyő az sosem árt – mégiscsak egyfajta biztonságot és védelmet ad az embernek, ha van nála egy esernyő… 🙂 Még a Vatikán hivatalos oldalán is ez a címer fogad.

Kép forrása: Magyar Kurir — Kép forrása: Magyar Kurír

Tehát most kicsit pásztor nélkül vagyunk. De amire ki szeretnék lyukadni, hogy hittanon is konklávézunk. Minden egyéb, „tanmenet szerinti” témát félretettünk, és a pápaválasztásról, erről a ritka, mégis izgalmas eseményről tanulunk.

Külföldi oldalakon most jobbnál jobb hitoktatós / otthonoktatós témafeldolgozási és kézműves ötlet van a pápaválasztáshoz kapcsolódóan. Itt egy link, ahol ezek között a weblapok között szemezgetnek:

Pope Activities for Catholic Kids

Itt találtam egy pápás lapbookot is. Nekünk sajnos nincs lehetőségünk a teljes lapbookot megcsinálni, de a fontosabb, érdekesebb, sok gyerekkel is megvalósítható részeit mi is összefoglaljuk egy mappába.

Legutóbb ezzel kezdtük:

Először is készítettem egy Power Point diavetítést (amit a bejegyzés alján letölthettek). Láthatjátok a kis füzetkén, hogy 5 részletben dolgozza föl a konklávé menetét. Ezen felosztás alapján készült el a vetítés, és hozzá egy feladatlap is, hiányos mondatokkal. A vetítés alatt kellett kiegészíteniük a feladatlapot, majd elkészítettük a füzetet: kivágtuk a lapokat és a feladatlap vonatkozó részeit a megfelelő fülecskéhez ragasztottuk.

Jövő héten folytatjuk, végül az egészet egy citromsárga mappába rendezzük el.

A diavetítés letölthető: conclave2013_Hid-tan

Az oldalon található képeket, dokumentumokat és diavetítéseket csak saját használatra töltsd le, és kérlek, mindenkor jelöld meg a forrást! Köszönöm!

Vak Bartimeus

Messze nem akarom elkiabálni, de hála Istennek, 100%-os növekedést jegyezhetek az 1-2. osztályos csoportomban, ugyanis tegnap már dupla annyian voltunk, mint év elején. A Szentlélek működik, na 🙂 Bár Dorka állította, hogy igazából háromszor annyian vagyunk, mert három új gyerek jött év elejéhez képest, és ezért háromszor többen vagyunk. 😀 Ennyi. Ezen felül Gézu azt is megállapította (egyetlen férfiemberként a csoportban), hogy két embert leszámítva mindenki egy oviba járt annak idején. Ebbe a két kivételbe én is beletartozom 😛

Miután kiörvendeztük magunkat, nekiláttunk az aznapi feladatoknak. A nekiLÁTTUNK most kimondottan érdekesen hat… Csodás magyar nyelv 🙂 Szóval, valószínűleg minden felnőtt őszinte felháborodására lesz a most következő információ, hogy felültünk az asztalokra. A padokat középre összetolva rendeztük el még korábban, így egy hatalmas asztalfelületet nyertünk. Ide ültünk fel, körben. Három ajándéktasakot vettem elő. („De jó, ez azoknak lesz, akik év eleje óta járnak hittanra?” – „Hmmm…NEM.”)

Mindegyikben egy-egy „valami” volt. Nem nézhettek bele, csak a kezüket dughatták a tasakba. Szó nélkül adták tovább egymásnak, mindenki „megtapizva” a tasakban lapuló „valamit”.

„Húúú! Már csak arra vagyok kíváncsi, milyen színű!!!” – mondta izgatottan egyikük. Mindegyik tasakot egyenként adtam körbe, majd minden kör végén megbeszéltük, hogy mit éreztek, milyennek tapasztalták a tárgyat, és kitalálják-e, mi ez. A három tárgy a következő volt: egy pompom, amit korábban a teniszlabda-testű csibe fejéhez használtunk; egy dugóhúzó; és egy maroknyi plüss bárány (mi más, ugyebár… :-))

Elmondtam nekik, hogy ma már egy olyan ember is képes olvasni és írni, sőt, munkát találni, aki nem lát semmit, tehát vak. Körbeadtunk egy gyógyszeres dobozt is, amin dombornyomással, braille-írással is rajta van a gyógyszer neve. Megbeszéltük, hogy ez nagy segítséget jelent egy olyan ember számára, aki a szemével nem tud olvasni, mint ők. Azt is elmondtam nekik, hogy Jézus korában nem tartották teljes értékű embernek az ilyen súlyos fogyatékossággal élőket, és azt gondolták, hogy Isten bünteti őket ezzel. Ez utóbbit nagy felháborodással fogadták a kicsik.

Majd elmondtam nekik Bartimeus történetét, illetve megbeszéltük az ide kapcsolódó dolgokat (a hittel való kérést, és hogy csak olyanokat kérjünk imáinkban, amelyek a hasznunkra válnak.)

Óra végén pedig megrajzoltuk a boldog Bartimeus arcát, amihez az alapot INNEN vettem. Az angol szöveget átírtam.

Egyikük hosszú hajat rajzolt Bartimeusnak. Amikor a többiek kérdezték, hogy miért, jött az evidens válasz: „Vak volt!!! Hogy vágta volna le a haját, ha egyszer vak?!”

Másik leányzó kackiás bajuszt rajzolt, és ez a divatirányzat majdnem mindenkit megérintett 🙂

Úgy látszik volt, aki azt gondolta, hogy jó-jó, Jézus visszaadta a látását, de azért egy szemüveg azért nem árt 🙂

Nagyböjti imabefőtt

A múlt héten sajnos nem tudtam hittant tartani, így a nagyböjtre való felkészülés is eltolódott. A kicsikkel az óra elején arról beszélgettünk, hogy ők hogyan kapcsolódhatnak be a böjtbe, s ez által Jézus áldozatába. Nagyon ügyesen megértették, hogy a böjt nem csak lemondás lehet (tehát valamit nem tenni), hanem vállalás is (valamit tenni).

Amikor ezeket a böjti vállalásokat átbeszéltük, mindenki kapott egy kis színes noteszpapírt, amire a saját nagyböjti vállalásukat írták rá: hogy miről mondanak le illetve mit vállalnak. Majd mindannyian kaptak egy közepes méretű Nescafés üveget. Csak mert ebből volt itthon több, de egy átlagos befőttesüveg is megfelel 🙂 Ebbe az üvegbe először is beledobtuk a felajánlásunkat (mindenki a sajátját a sajátjába).

Az adventi időben megszoktuk, hogy van adventi koszorú és adventi naptár. Nagyböjtben viszont egyiknek sincs megfelelője, talán azért, mert nem lehet rá iparágat építeni. Minden esetre én – ha nem is csinálok belőle üzletet (még :-D) – mindkettőre találtam nagyböjti alternatívát. Az egyiket már tavaly is mutattam.

Idén természetesen új gyertyákkal ismét „bevetésre került” a nagyböjti kereszt.

Visszatérve a befőttes üvegekre: ezekből pedig nagyböjti imanaptár lett. Halványlila papírra kinyomtattam az alábbi, több, mint 40 imaszándékot (többségét angolból fordítottam INNEN)

Nagyböjti imaszándékok Letöltés

A szaggatott vonal mentén felszeleteltük a papírt, és összehajtogattuk a kis cetliket, végül mindet az üvegbe töltöttük. A címkét pedig kivágtuk és ragasztóstifttel az üvegre ragasztottuk.

Hogy eltakarjuk a Nescafé feliratot, az üveg tetejét lila csillámporba tunkoltuk.

A kész „imabefőttek” mellé minden szülő kapott egy levelet, amelyben leírtam nekik az üveg pontos „használatát”. Minden nap húznak az üvegből egy-egy imaszándékot, amiért a megadott imádságot mondják. Így az egész család bekapcsolódhat a gyermek nagyböjti készületébe.

Vihar lecsendesítése #2

Az 1-2. osztályos csapattal ma vettük a vihar lecsendesítését. Mivel ez a csoport összesen 4 fős, itt könnyen bevethetem a nagyobb előkészületeket igénylő kézműveseket is. Az ötletet ITT leltem. Tenger az üvegben!

Hozzávalók:

Kisebb méretű flakon (én 3 dl-es Kubus flakont használtam. Most van itthon kb. 1 liter gyümipüré :-D)
Víz
Pár csepp (tényleg csak néhány csepp!) kék ételfesték
Étolaj
Csillámpor
Dekorgumi
Lehet még apró kavicsokat, kagylókat is a vízbe dobálni

A vizet keverjük el az ételfestékkel. Kb. a feléig öntsünk a kék „tengervízből” a flakonba. Most jöhet bele a csillámpor. Egy csapott mokkáskanálnyinál nem kell több. Beletehetjük most a kagylókat, kavicsokat is. Dekorgumiból vágjunk ki egy hajóformát, illetve ha szeretnénk, kis halakat is készíthetünk. Ezeket is tehetjük a vízbe. A maradék részt töltsük föl étolajjal. Erősen csavarjuk rá a kupakot, akár pillanatragasztóval is megerősíthetjük, nehogy kinyíljon vagy kiszivárogjon belőle az olajos víz. Ha oldalra döntjük és kicsit megrázzuk, olyan, mintha vihar kavarogna az üvegben!

Itt elég zavaros a víz, mert a kicsik össze-vissza rázogatták. Viszont ha leülepszik, szépen szétválnak a rétegek.

Az üvegre egy, a szentírási történetre utaló címkét is ragasztottunk.

Jezus_lecsendesiti_a_vihart_CIMKE

A vihar lecsendesítése

Az ovis hittant mindig azzal kezdem, hogy leülünk körben (általában a földre, mert ott nincsenek olyan korlátok, mint a székek száma), és megkérdezem tőlük, hogy mi történt velük a héten, ami szerintük említésre méltó. Ilyenkor általában minden szóba kerül, de ha már belelendültek az élménymegosztásba, könnyebben átvezethetem őket egy olyan témakörbe, ami az aznapi foglalkozáshoz kapcsolódik. Ma például félelmekről (szőrös pókokról és rossz álmokról) beszélgettünk.

De a beszélgetést hamar elunják, legalábbis még nem képesek sokáig egymást figyelni, mert csak az a fontos, amit ők maguk mondanak… A mai témakör remek lehetőséget adott a dramatizálásra: Jézus lecsendesíti a vihart. Először röviden elmondtam nekik a történetet, majd gyorsan berendeztük a színt: egy kispadra sorba-ültünk, ez volt a csónak. Ketten egy nagy kék kendőt kaptak: ez volt a víz. Két kislány pedig saját ötletként jelentkezett, hogy ők lesznek a vihar. S amikor feltámadt a szél, ők ketten körbe-körbe rohangáltak a „csónak” körül.

A kézműves ma sem maradhatott el. 🙂

Az alap egy papírtányér, amire előrajzoltam egy egyszerű csónakmintát. Színes papírháromszögeket ragaszthattak vitorlának, kék krepp-papírból készült a víz, amit maradék dekorgumiból kivágott halacskákkal díszíthettek. Jézus alakját egy korábbi kézművesből mentettem át (A 12 éves Jézus a templomban) annyi különbséggel, hogy szakállat rajzoltam Neki 🙂 A tányérokra ráírtam, hogy mit ábrázol a kép, hiszen ez nem csupán egy kreatív foglalkozás terméke, hanem ez a „jegyzet”, az óra lenyomata, amiből a szülő is tudja, miről volt szó.

Kánai menyegző

A kicsikkel új témakörbe kezdtünk, és Jézus csodáival fogunk foglalkozni. Elsőként a Kánai menyegzőt vettük. Ez a történet nem ismeretlen a gyerekeknek, hiszen talán két hete vasárnap az evangéliumban már hallhatták. Most az órán azt próbáltam kihangsúlyozni, hogy a csoda nem bűvésztrükk és nem varázslat, illetve hogy a csoda minden esetben Isten műve.

A kézműves ötletet egy nagyon régi könyv adta, aminek lapjain szó szerint megelevenedik Csipkerózsika meséje.

A képek minden oldalon térbeliek, és némelyik figura mozgatható is. Itt például az ablakban előtűnnek a tündérek:

Ez adta az inspirációt. Csak nálunk nem a tündérek bukkantak elő, hanem a víz borrá változott. 😛

Az előrajzolt képen a kancsók sziluettjét sniccerrel kivágtam. Hogy kialakuljon a zseb, egy ugyan akkora papírt ragasztottunk a hátára, ügyelve, hogy a jobb oldalon nyitott maradjon.

Készítettünk egy csíkot, amit felváltva, piros és kék színnel kiszíneztünk.

Ha oldalt elhúztuk a kis fület, a víz lassan borrá változik…

Ta-damm! 🙂

„Mert a gyerekek mind jók”

Tegnap Lukács evangéliumából vettük azt a részt, amikor Jézushoz gyermekeket visznek, de a tanítványok elküldik őket.

Gyerekeket vittek hozzá, hogy tegye rájuk a kezét. Amikor a tanítványok észrevették, elutasították őket. Jézus azonban odahívta őket. „Hagyjátok – mondta -, hadd jöjjenek hozzám a kicsinyek, ne akadályozzátok őket, mert ilyeneké az Isten országa. Bizony mondom nektek, hogy aki Isten országát nem úgy fogadja, mint a gyermek, az nem jut be oda.” (Lk 18,15-17)

A történet átbeszélése után ismétlésként felrajzoltam a néhány figurát. Nekik most nem kellett rajzolni, már csak azért sem, mert az egyik csemete szánalommal megkérdezte: „Te hanyas voltál rajzból?” Teljes megrökönyödést váltott ki, amikor azt mondtam, hogy ötös…Szóval nem rajzoltak, csak én firkáltam.

Először Jézust rajzoltam fel, majd ők mondták, hogy rajzoljak neki lábat is, meg egy rendes szakállat bajusszal, mint amilyen a Plébános atyának is van. Majd felrajzoltam a gyerekeket (itt jött az ominózus kérdés a rajztehetségemről), majd jelezve, hogy az apostolok először elküldték a kicsiket, odarajzoltam egy STOP táblát. Majd Jézus kérésére le is töröltem onnan, hogy a gyerekek szabadon mehessenek 🙂

Megkérdeztem, szerintük Jézus hogyan értette azt, hogy csak az jut a Mennybe, aki olyan, mint egy gyermek. „Akkor én már nem is juthatok a mennybe?” – kérdeztem. „De, mert te jó vagy!” – jött a válasz 🙂 Majd tovább firtattam: „Miért mondta vajon azt Jézus, hogy legyünk olyanok, mint a gyerekek?” „Mert a gyerekek mind jók!” – vágták rá. Abszolút szerények, és nem is vitattam el ezt tőlük 😀 Persze végül kilyukadtunk oda, hogy mindenkinek úgy kell bíznia a Mennyei Atyában, mint ahogy a gyerekek bíznak a szüleikben.

A kézműves egy nagyon egyszerű technikán alapult: az emberformájú papírgirlandon. Kivágták a harmonikára hajtogatott emberfigurát, s amikor szétnyitották, egy sor kisemberkét kaptak. Ezt ragasztották rá az alábbi alapra:

Jezus_gyermekek_Hidtan2013

A kis figurák arcát, ruháját maguk rajzolhatták meg, Jézust pedig kedvükre színezhették (amikor Ága kijelentette, hogy neki van „testszínű” ceruzája, egyikük részéről felmerült a kérdés, hogy Jézus vajon fehér ember volt-e :-P)

Az óra végén kicsit gyakoroltunk a farsangi bálra, mert lesz egy közös produkciónk 🙂

12 éves Jézus a Templomban

A gyerekek általában így kezdik a hittant: „Ma mit fogunk csinálni?” – és itt arra gondolnak, hogy mit fogunk kézműveskedni. Nincs mese, kreatívkodni kell 🙂

Az 1-2. osztályosokkal a 12 éves Jézus történetét abból a szempontból néztük meg, hogy Jézus, mint valóságos ember, kis csecsemőként jött közénk, de mint minden normális ember, ő is növekedett. E mellett azt is megbeszéltük, hogy bár ismerjük Szent Józsefet, aki Mária férje volt, de valójában nem ő Jézus édesapja, hanem a Mennyei Atya. Végül, miután kiderült, hogy Jézus miért maradt ott a Templomban, mindenki beszámolt arról, hogy ő maga miért szeret a templomban lenni.

Mindezt egy kis „bütykölde” koronázta. A Templom rajzát ITT találtam, a gyermek Jézus alakját én rajzoltam.

A fenti templom-rajzon annyit módosítottam, hogy a kaput szögletesre rajzoltam át. Ja, igen, és eltüntettem a színeket. A gyerekek a képeket kiszínezték, az ajtót kivágták és hátulról odaragasztották Jézust.

„Láttuk csillagát napkeleten”

Mióta elindult a rendszeres kézműves foglalkozás a Plébánián, még inkább elhatalmasodott a gyűjtögetési – „jóleszezmégvalamire” – mániám, és ebben sokszor a szülők is segítségemre vannak. Hol úgy, hogy én kérem őket (pl. sajtosdoboz) gyűjtésre, de már rögtön az elején voltak önkéntes felajánlások. Az utóbbinak köszönhető, hogy kb. 200 kidobásra szánt CD van a birtokomban, amik időről időre megihletnek.

A legtöbbször úgy találok rá valamilyen kézműves ötletre, hogy egy az egyben „szembejön” velem. Ez a gyakoribb. De olyan is előfordul, hogy csak egy alapötletet kapok, amit aztán „híd-tanosítok”. Így jött az ihlet a CD-ből mozaikozáshoz is…

Még karácsony előtt a vasárnapi kézműves keretében szerettem volna ezt megvalósítani, de a műsor miatti készületek minden időt felemésztettek, így majdnem egy hónapig mellőzni kellett a kézműves foglalkozásokat. De talán jobb is volt így, hogy kisebb keretek között valósítottam meg ezt az ötletet, mert CD-t feldarabolni…hát nem egyszerű feladat.

Az elkészítés tehát a következő: végy egy CD-t, ami már használhatatlan és kidobásra ítélt. Egy erős, éles ollóval vágd kisebb darabokra. Na, ez a rész egy gyerek számára felér egy szentségtöréssel. Nyilván otthon azt hallja a szüleitől, hogy a CD-ket, DVD-ket óvatosan kell kezelni, mint egy hímes tojást. Erre mit csinál a tanítónéni?! Felszabdalja a CD-t!!! Miután túllendültetek ezen a problémán, vágjátok ki az előrerajzolt NYOLCÁGÚ csillagot. A hagyomány szerint a betlehemi csillag nyolcágú, így bármennyire is kardoskodnak a gyerekek, hogy Dávid-csillagot kell rajzolni, először is magyarázd el: amit ő lerajzolt, még ha azt is mondja rá, hogy ez Dávid-csillag, ez „csak” egy ötágú csillag. 😛 Aztán nyugtasd meg őket, hogy a rajzra, amit készítenek, bőven jó lesz az ötágú, hatágú, sőt a tizenkét-ágú csillag is. De azért te rajzolj nyolcágú csillagot. 🙂

Én először NEBULÓ folyékony ragasztóval próbáltam felragasztani a mozaikdarabokat, de nem tartotta meg, száradás után simán lehullottak a CD-darabkák. A stift-ragasztó viszont elég jónak bizonyult.

Ága kijelentette, hogy a nővérétől azt tanulta: „A kevesebb több”, így ő ehhez tartja magát.

Az órát egyébként úgy kezdtük, hogy kiterítettem egy nagy ív natúr csomagolópapírt, és megengedtem a gyerekeknek, hogy felüljenek az asztalokra („Cipővel???” – annyira jól neveltek :-)). Mindenkinek adtam egy A/3-as papírt („Úúúú mekkora papír!!!”) és egy filctollat („Én zölddel írok…nem! Barnával!”). Aztán, hogy mindenki elférjen, én fejjel lefelé rajzoltam, ők pedig szépen másolták. Közben persze elmondtam nekik a történetet, hogy milyen ajándékokat vittek, és hogy a hagyomány szerint hogyan nevezzük a napkeleti bölcseket. Nagyon egyszerű figurákat rajzoltam, néha direkt kicsit „bénán”, hogy felül tudjanak múlni…Mondjuk a teve-rajzolás tényleg nem az erősségem.

A Dávid-csillag csak miheztartás végett került a képre 🙂

Miután átbeszéltük és lerajzoltuk azt, amit fontos tudni a napkeleti bölcsekről, játszottunk. Elvittem az itthoni Betlehemünkből a kis Jézust, ami egy gyerektenyérben pont elfér, illetve vittem egy zseblámpát is. Egy gyerkőcöt kiküldtünk a teremből, a többiekkel pedig elrejtettük a kis Jézust. Lekapcsoltuk a villanyokat, így teljes lett a sötétség. Behívtuk a teremből kiküldött gyereket, kezébe adtam a zseblámpát, mondván, a bölcseknek is csak egy apró fényforrás segített a keresésben, a csillag. Ezek után a szokásos hideg-meleg-langyos utasításokkal irányítottuk a játékost, hogy megtalálja a kis Jézust.

Angyali üdvözlet

Fontosnak tartom, hogy akár kisgyerekekről, akár nagyobbakról van szó, a Szentírást a helyén kezeljük. Nagyon zavar például, amikor azt hallom, hogy „Most mesélek nektek a Bibliából”. A mesének fontos szerepe van a gyermek életében, és nem lepődtem meg, amikor az oviban az egyik leányka azt mondta, hogy a kedvenc állata az unikornis (tényleg unikornist mondott!!!). DE! A Biblia nem mesekönyv, hogy abból meséljünk. A Szentírás olvasásakor, legyen szó akár egy gyerekbibliáról, ki kell hangsúlyozni, hogy „Most egy IGAZ történetet fogok elmondani, felolvasni nektek”. Ezzel érzékeltetjük, hogy ez nem kitaláció, nem egy Grimm-mese, hanem Isten VALÓDI és LÉTEZŐ üzenete.

Az elsős kis csipet-csapattal múlt héten az angyali üdvözletről volt szó. Igaz, valamiért nem voltak igazán ráhangolódva a hittanórára, a színezés kicsit levezette a zizegést 🙂 Ne finomítsuk: WC-papír gurigából készítettünk angyali üdvözletet 😛 Előrajzoltam a mintát, a gyerekek kiszínezték, kivágták és ráragasztották a papírhengerre.

A Szűzanyának elég jó make-upja lett, nem? 😀