Arra már rájöttem, hogy minden témához érdemes valami „bütyköldével” készülni, mert akármennyire furcsa is, a gyerekek szeretnek ragasztani, vágni, kézműveskedni. Én ritkán tanítok például énekeket, bár tudom, hogy ez is fontos lenne. Viszont gyakran viszek nekik valami ügyeskednivalót.
Az elsőáldozás központi kérdése – egyértelműen – az Eucharisztia. A mai órán arra akartam a gyerekek figyelmét ráirányítani, hogy bár nem látjuk, Jézus valóságosan jelen van az Oltáriszentségben. Hiába látunk pusztán kenyeret és bort, ha azokat az atya a szentmisében átlényegítette, abban maga Krisztus van benne. Még akkor is, ha semmilyen különbséget nem látunk a szemünkkel. A szemünk nem látja, csak a lelkünk…
Húsvétkor az egyik Kinder-tojásban volt egy nagyon érdekes játék, ami tulajdonképpen a mai hittant is inspirálta. Egy piros, de átlátszó műanyag lap volt benne, és egy papír, ami tele volt rajzolva piros és narancsszínű virágokkal. Ha viszont fölé tartottuk a piros lapocskát, a virágok eltűntek, és láthatóvá vált a rejtett minta: bogarak, csigák, lepkék, madarak. Amikor szabad szemmel jobban megnéztük a lapot, látni lehetett, hogy halványzölddel a virágok közé vannak rajzolva ezek a figurák, de a sűrű piros vonalak között szinte alig észrevehető. Csak a piros üvegen keresztül „bújtak elő” a kis élőlények.
Így született meg a „Lelki szemüveg”, és a hozzá tartozó rajz, aminek segítségével felfedezhetik Jézust az Oltáriszentségben 🙂
A rajzon pirossal keresztény jelképek láthatók: hal, kenyér, búzakalász, szőlő. De ha felvesszük a „Lelki szemüveget”, akkor előtűnik a lényeg: Jézus!
A varázslatos képhez egy kis mappa is készült: a kelyhet öntapadós fóliából vágtuk ki, a szemüvegnek pedig zsebet ragasztottuk, hogy legyen hol tárolni. E mellé még egy rövid szövegkiegészítős feladat is tartozott.
A végén a kelyhet fényvisszaverős fóliával díszítettük.
A „varázskép” saját felhasználásra innen letölthető, piros előlapfóliát pedig egy jobb papír-írószer boltban lehet venni.
