Egy kezdő hitoktató élményei
Ez egy többfelvonásos project lesz a nagyobbakkal. Mindenki elkészíti a saját szövetség ládáját, benne a kőtáblával és a többivel. Ha lenne egy “felesleges” óra ezzel a csoporttal, akkor ezt egyszeri nekifutásra is meg lehetne csinálni, de a sok téma nem enged meg ilyen luxust, hogy egy egész hittant áldozzunk egy kézművesnek. Sajnos.
Ma eddig jutottunk: papírból elkészítettük magát a ládát és rajta a kerubokat.
Erre az órára nem kézművessel, hanem játékkal készültem. Előkészületként natúr csomagolópapírt rögzítettem a hittanterem ajtajának udvar felőli oldalához. Minkét oldalra 6-6 téglalap körvonalát rajzoltam fel vastag filccel.
A feladat a következő volt: pont 12-en voltak aznap a gyerekek, így két, hatfős csapatot tudtam alkotni. Választottunk két családfőt (vagyis csapatkapitányt). A két csoport két oszlopban felállt az ajtófélfákhoz. Az első a családfő, közvetlenül az ajtónál áll, az utolsónál pedig a húsvéti bárány vére és az izsóp – vagyis egy kis tányérban piros tempera, és egy ecset.
A játék így zajlik: az utolsótól kezdve előreadogatják a festékbe mártott ecsetet. A családfő elkezd kifesteni egy téglalapot. Ha kész eggyel, vagy ha elfogy a festék, a családfő hátraszalad, átveszi a festékes tálat és ismét előreadogatják az ecsetet annak, aki az ajtóhoz legközelebb áll – és így tovább. Egészen addig, míg mind a hat téglalap kifestésre kerül.
Kimondottan hangulatos volt, hogy már sötét volt, amikor játszottuk, így tényleg olyan volt a hangulat, mintha az Úr átvonulására készülnénk.
A karácsony kicsit “bekavart” a Mózes témába, viszont készült két kis lapozó. Az első Mózes életéhez és fiatalkorához készült, de tulajdonképpen az egész küldetésének a lényegét is összefoglalja. Az ötletet ITT leltem. Kicsit “magyarítottam”, így bárki használhatja 🙂 Legalábbis itt, kishazánkban.
Saját használatra, a forrást megjelölve letöltheted innen: Mózes album
Ma pedig a tíz csapást vettük, és ehhez is készült egy kis lapozgató. A képes számokat emlékeim szerint a gyermekmisszio.com oldalon találtam, de sajna úgy látszik, ez az oldal már elköltözött vagy megszűnt 🙁 Ezért feltöltöm ide a képet.
A lapbook pedig így néz ki:
Még a hátuljára írunk majd egy kis összefoglalást, hogy ne pusztán a számok legyenek rajta. Mert a csapásokat szerintem sorrendben nem fogom visszakérdezni tőlük, hiszen a fő mondanivaló nem az, hogy most milyen csapások milyen sorrendben történtek. A legfontosabbra – az utolsóra – egyébként is külön órát szánok.
Sajnos, néha olyan nehéz a nagyokkal bírni, hogy több időt kell szánni a fegyelmezésre, mint szeretnék, és ez sok időbe kerül… Legtöbbször (és ez a legidőigényesebb) amikor nagyon elhatalmasodik a csacsogási vágy rajtuk, csak karba fonom a kezem, és unott arccal, csendben megállok. És várok. Van, hogy eltelik egy perc is így, aztán valakinek csak leesik, hogy éppenséggel szeretnék nekik valamit mondani, csak ők nem hagyják. Ekkor szólalok meg először: “Én ráérek, de erre meg arra így nem lesz időnk”. Ilyenkor megijednek: hűha, nem lesz idő játszani vagy kézműveskedni! Most következik az, hogy elkezdik egymást lepisszegni, ebbe már én is belefolyok, és akkor (nagy nehezen) csend lesz – végre 😛 Többségben a mai óra is ilyen játszmákkal telt… Aztán már csak arra eszméltem, hogy az óra után a hospitáló főiskolásnak is azzal az emelt hangerővel válaszoltam, ahogyan a gyerekekkel voltam kénytelen beszélni az állandó locsi-fecsi zsizsegés miatt 😛
A hospitálás is egy külön sztori, mert például a mai napom is úgy nézett ki, hogy délelőtt én hospitáltam egy gimnáziumban 11-12-es osztályokban, aztán délután meg hozzám jött hospitálni egy főiskolás a felsős csoportomba.
Velük ma Ábrahám családfáját vettük. Ehhez készítettem egy feladatlapot.
A gyökerekhez kell írni Ábrahám és Sára nevét, feljebb Izsák és Rebeka nevét. A kis elágazás jobbra Ézsaut jelenti, a középső helyre pedig Jákob neve jön. Innen négyfelé ágazik a fa: a két középső ág Jákob első két feleségét jelöli, akikért szolgált. Természetesen a kis szívvel jelölt ág jelzi a szeretett feleséget, Ráhelt. A két szélső ág a két asszony szolgálói: jobb oldalon Ráhel szolgálója, Bilha, bal oldalon Leáé, Zelfa (Szilpa). A Szentírási szöveg alapján nagyon könnyen kitölthető, hogy ki kinek a fia. A lányok igencsak nehezményezték, hogy az egyetlen leánygyermekről, Dináról olyan kevés szó esik… hát ez van… 😛 De azért a rend kedvéért őt is jelöltük a családfán, bár sorszámot nem kapott, hiszen az óra fő mondanivalója/”tananyaga” a 12 törzs kialakulása volt. Ebben pedig Dinának nem sok szerepe volt.
A jobb felső sarokban lévő kis helyre EZT a képet kivágtuk, összeragasztottuk és harmonikaszerűen meghajtogattuk.
Az órát egyébként úgy kezdtem, hogy meggyújtottam 12 teamécsest, középre pedig beállítottam a nagy hittantermi gyertyánkat, amin nem mellesleg egy aranyszínű papírból kivágott kereszt van (már így kaptam). Az óra elején még nem árultam el, hogy mit akarok ezzel. Többen tippeltek, hogy biztos Jézus a 12 apostol. Finoman jeleztem, hogy most az Ószövetséget vesszük… 😀
Az óra végére azért rájöttek, hogy a teamécsesek Jákob 12 fiát jelképezi, a nagy gyertya pedig Jézust, aki a választott népből született, és hogy ő az az ígéret, akire a Mennyei Atya már Ábrahámnak ígéretet tett.
Múlt héten ugyebár a LEGO “Star Wars” jegyében töltöttük a hittant, így ezen a héten nem forszíroztam ezt (bár az egyik fiatalember nagyon kérdezte, hogy ma milyen elrejtett SW-utalás lesz az órán). Helyette főztünk. Legalábbis papíron.
Jákob és Ézsau történetét vettük, de valahogy most úgy éreztem, ebből nem lesz kézműves. Külföldi oldalak tele vannak ószövetségi történetek kézműves feldolgozásával, de a legtöbbjük ovis, vagy kis-alsós korosztálynak valók. Egy 5. osztályos már kiröhögne, ha ilyenekkel jönnék. Tehát most nem volt kézműves. Illetve csak nekem volt, itthon. Készítettem egy “szerencse kereket”.
Nem ez lett életem nagy műve, de a célnak megfelelt. Egy színeskarton-blokk hátuljáról leszedtem a fedlapot, ez egy elég vastag és jelentéktelen papír szokott lenni. Ez lett az alap (pici újrahasznosítás). Mintás kartonból kiválogattam és kivágtam a cikkelyeket, majd az alapra ragasztottam. Átlátszó öntapadós fóliával bevontam az egészet, hogy tartós és egységesen sima felülete legyen. Erre írtam rá alkoholos filccel a lencseleves összetevőit (ezt a fólia miatt elvileg később le is lehet majd mosni patikai alkohollal). Egy régi jegyzetfüzet vastag műanyag borítójából készült el a pörgettyű, és a fiúk szerszámos szekrényéből előkotort “fogalmamsincs-mianeve-deacélnakmegfelelt” izékkel rögzítettem középen. Teljesen jól működött.
Illetve készítettem hozzá egy feladatlapot, amin egy lencseleves receptje olvasható.
A gyerekek párokban alkottak egy-egy csapatot, mindegyik csapat kapott egy ilyen bevásárlólistát. Csapatonként kaptak egy kérdést: ha tudták a helyes választ, jöhettek pörgetni, a kipörgetett hozzávalót pedig kipipálhatták. Ha nem tudták a választ, vagy rossz választ mondtak, akkor nem pörgethettek. Ha olyan összetevőt pörgettek ki, amit már korábban beszereztek, akkor…hát akkor az pech. Sajnos az idő rövidsége miatt senkinek nem készült el a leves, de majd szünet után folytatjuk a főzést 🙂
Kicsit ez a játék jutott róla eszembe, ezt gyerekként nagyon szerettük:
Klasszik-fantasztik 🙂
Igyekszem minden órát emlékezetessé tenni. Azt hiszem, ez utóbbi is így sikerült, habár nem vagyok benne biztos, hogy teljesen az ragadt meg a kis agyukban, amit szerettem volna ott megragasztani…Minden esetre tetszett nekik, és este hat után, amikor már végigharcoltak egy napot a suliban, nem várhatok csodákat.
Ábrahám és Izsák történetét vettük, és eszembe jutott egy honlap, ahol LEGO-figurákkal jelenítenek meg sok-sok bibliai történetet. Na, gondoltam milyen vicces leszek, ha ezzel rukkolok elő 😛
Megcsináltam hát magyarul, diavetítésben Izsák feláldozásának történetét.
Ábrahám legnagyobb próbatétele Power Point diavetítés
A diavetítést kérlek, csak saját célra használd fel, és ha megosztod, jelöld meg a forrást! Köszönöm!
A gyerekek első kérdése az volt, hogy: “Ezt otthon komolyan megépítetted?” Aztán pedig az: “Mit keres ott Obi Van Kenobi?” És végül: “Az nem egy rohamosztagos droid?” Hmmm…ez a George Lucas valamit nagyon eltalált ezzel a Star Wars dologgal… 😛 Szóval nem tudom, mi ragadt meg nekik jobban: hogy egy pillangószárnyú ember megakadályozta Luke Skywalker feláldozását, vagy az, hogy végül egy rohamdroidot égettek el… Egy darabig mindenesetre pihentetem ezt a LEGO Biblia dolgot 😀
Egy egyszerű kézműves azért még belefért, sajnos a kos sablonját nem tudom már, honnan szedtem. Táborból megmaradt nemezgyapjút ragasztottunk fel.
Két hete volt az őszi nagy közösségi kirándulás. Mivel úgy volt, hogy kb. 170-en (!) megyünk, három buszt rendeltünk. Hogy könnyebben és kavarodás nélkül tudjunk majd felszállni a buszokra, megbeszéltük, hogy majd én színes kártyákat készítek, annyit, ahány hely van egy adott buszon. Így egy színt addig osztunk, amíg el nem fogy, s akkor tudjuk, hogy a busz betelt.
Az alapötlet tehát megvolt, rám várt a megvalósítás. Tulajdonképpen tömbjegyeket készítettem. Szövegszerkesztőben megszerkesztettem a jegyeket, majd perforáltam őket, hogy könnyen szakítható legyen: a kijelölt vonal mentén varrógéppel (természetesen cérna nélkül) “végigvarrtam” a papírt. Aztán felszeleteltem, és tűzőgéppel megtűztem.
Induláskor sajnos kiderült, hogy sokan lemondták az utat, így csak két busszal megyünk, de így is voltunk több, mint 130-an! A buszok megtöltése gyorsan és egyszerűen ment, mindenki “jegyet váltott” valamelyik buszra, s akik együtt szerettek volna utazni, azok egy sorba álltak be a jegyért.
Ami mindenkit megérintett, az az egyik néni története, aki feliratkozott a jelentkezők közé, hogy szeretne jönni a kirándulásra, de közben az Úr magához szólította, így már nem tarthatott velünk… Megrendítő volt szembesülni azzal, hogy valóban nem tudhatjuk sem a napot, sem az órát. Érte is imádkoztunk a keresztúton, amit rögtön az érkezés után mondtunk el.
Amit még szeretnék megosztani Veletek, az az egyik közösségépítő játékunk volt. Előrebocsátom, hogy nem az én briliáns ötletem 😛 Viszont nagyon jó 🙂
A játék neve (mi legalábbis így neveztük el): átkelés a Vörös-tengeren. Ami kell hozzá: sok-sok ember, teljesen mindegy, milyen korúak. Egy viszonylag nagy terület, és kartondobozokból kivágott panelek, amire 4-8 ember rá tud állni. A panelekre vastag filccel rajzoljunk rá különböző illesztési pontokat, így nem tud majd a csapat nyílegyenesen a túlpartra jutni, hanem csak úgy, ahogy a panelek engedik.
Igen ám, de ha az összes ilyen lapot letesszük, akkor sem ér el egyik parttól a másikig. Így egy idő után mindenkinek fel kell zsúfolódni a kartonokra úgy, hogy az utolsó panel szabaddá váljon. Azt előre kell adogatni, az ügyeletes Mózes pedig leteszi a sor elején, ahogy a rajz engedi. És zsúfolódunk tovább. A vízbe senki sem léphet.
Jó móka volt 🙂
Ma nem tudtam tanítani, mert elég csúnyán megfáztam, ezért egy múltheti hittan kézművesét mutatnám. A téma a bűnbeesés volt, és egy nagyon egyszerű kis kreatívkodást vittem a gyerekeknek.
Csak ki kellett vágni, aztán díszíteni. A fejénél fogva és lelógatva jó nagy spirált kaptunk.
A nagyokkal idén az ószövetségi üdvtörténetet vesszük, Ábrahámtól kezdve.
A kézműves rész elég hamar eszembe jutott, de egy bajom volt vele: homok kellett hozzá. Igen ám, de honnan vegyek homokot? Úgy ítéltem meg, hogy az elég bizarr jelenet lenne, ha bemennék egy játszótérre a gyerekek közé, egy dobozkába belelapátolnék egy kis homokot, aztán, mint aki jól végezte dolgát, eljövök onnan.
Szerdán délelőttönként egy általános iskolában hittanozok, s a sulitól nem messze van egy játszótér. Jöttem ki a suliból, néztem a játszóteret…és senki nem volt bent. Nemhogy nem homokozott ott gyerek, de az egész játszótér tök üres volt. Hordok magamnál egy fagyis dobozt, a plébánián kívüli helyszínekre abban viszem a gyertyát, gyertyatartót, táblafilcet, gyufát. Egy pillanat alatt mindezt beleszórtam a táskámba, beszaladtam a játszótérre, telelapátoltam a fagyis dobozt, és mint aki ott se járt, kijöttem. A tér körbe van kerítve, így kutyákkal nem mehetnek be. Bízom benne, hogy a homokozó tényleg csak homokot tartalmaz. A szerzeményt itthon kétszer átszitáltam, olyan selymes lett, legszívesebben egész nap benne kotorásznék! 😀
Készítettem egy mécsestartót: igazából egy befőttesüveget teljesen bevontam fekete kartonnal, amit előzőleg csillag formájú mintalyukasztóval kilyuggattam. A koncepció az volt, hogy majd a gyertyafény apró pontokat szór a terem falára és a mennyezetre, mintha tényleg csillagfényes éjszakában ülnénk. Na, ez nem sikerült, de egyébként hangulatos volt! Ebben a sötét, gyertyafényes hangulatban olvastam fel Ábrám meghívásának történetét.
A felolvasás után átbeszéltük a történetet, majd jöhetett a kézműves.
Mindenki kapott egy kék lapot. Az alsó felét beragasztóztuk, majd homokkal beszórtuk (takarító “nénink” nagyon boldog volt utána… :-P).
Amíg száradt a ragasztó, kivágták és kiszínezték Ábrahám alakját.
Végül (amiről már fotó nem készült) apró arany csillagokat ragasztottak az égboltra.
Idén már két ovis csoportban tanítok, hála Istennek! 🙂
Az egyikben a teremtést vettük. Egy nagy csomagolópapírra elkezdtem felrajzolni, hogy miket teremtett a Mennyei Atya, mit köszönhetünk Neki. Egy idő után már ők mondták, mi mindent rajzoljak még fel. Amikor egy fát kezdtem el felvázolni, az egyik kislány szemrehányóan megszólalt: “Nem így kell fát rajzolni, már bocsánat!” Magamban nevetve, nekik megjátszott megszeppenéssel kértem elnézést: “Ne haragudjatok, én csak így tudok fát rajzolni!” A többi kicsi viszont bátorítóan mondta: “Ez nagyon jó! Éppen megfelel!” Huhh, szerencse…:-D
A kézművesre még itthon emberalakokat vágtam ki a vágógéppel. Férfi és nőalakot. Igaz, a női alaknak szoknyája van, de gondoltam, egy kisgyereknek így egyértelműbb, melyik a fiú és melyik a lány.
Minden gyerek kapott egy emberpárt, amit felragasztottak egy lapra. Utána köréjük rajzolhatták a teremtett világot.
Valahogy mindig van, akinek épp semmihez sincs kedve. Egy jó könyv általában segít ilyenkor 🙂
