Halloweenről – ismét

Tegnap a szentmisén volt egy nagyon fura és rémisztő pillanatom. Ott kezdeném, hogy sajnos a felsősökkel nem volt lehetőség külön kitérni a Halloween-Mindenszentek-Halottak Napja témakörre, mert – mea culpa – elfelejtettem belekalkulálni október 23-át a számításba, így egymás után 2 hittan is elmaradt november 1. előtt. És tegnap a misén rájöttem, hogy milyen kár, hogy ez elmaradt.

Már a szentmise vége felé jártunk, Plébános atya a hirdetéseket olvasta, és természetesen kihirdette, hogyan alakul a mise- és gyóntatási rend az ünnepek alatt. A hirdetés szövege valahogy így hangzott: “November 1-jén Mindenszentek ünnepe lesz, 2-án pedig elhunyt szeretteinkre emlékezünk Halottak Napján” Erre az egyik ministránsom felvillanyozva, félhangosan hozzátette: “És halloween!” Istenem, gondoltam, mégiscsak fel kellett volna eleveníteni a tavaly tanultakat erről az “ünnepről”…!

Eleve elszomorít, hogy minden ünnep előtt le kell szögezni a valódi tartalmat: hogy Húsvétkor nem a nyuszit, Karácsonykor nem a fenyőfát, december 6-án nem a lappföldi télapót ünnepeljük… Nem beszélve a Valentin-napról és a Mindenszentekről.

Sokszor vádolják az Egyházat, hogy igazából a keresztény ünnepek nagy részének egy pogány ünnep az alapja (főleg Karácsonykor hozakodnak elő ezzel), és hogy mi csak nyakon öntjük ezeket az ünnepeket keresztvízzel. Az, hogy egy-egy keresztény ünnep miért esik egybe ősi, pogány ünnepekkel, úgy gondolom, mindössze pasztorációs megoldás volt hajdani pápáink részéről. Már meglévő keresztény ünnepek időpontját direkt helyezték át egy-egy pogány szokás idejére: így nem volt kérdés, hogy egy kereszténynek melyik ünnepet kell tartani. Mindenszentek ünnepét IV. Gergely pápa helyezte november 1-re. Ekkor a megdicsőült Egyházat, a szentek közösségét ünnepeljük, beleértve azokat a szenteket is, akiket név szerint nem ünnepel az Egyház – vagyis akár közvetlen családunk elhunyt tagjait is, akik már megtisztultak a tisztítótűzben.

Halloweennek egyetlen köze van a Mindenszentek ünnepéhez: a neve. All hallow’s eve, vagyis Mindenszentek előestéje. Ennek a rövidítése a Halloween.

“Mi is ez a Halloween? A Mindenszentek előéjszakáján, október 31-én ünneplik és a neve az All Hallow’s Eve-ből származik, mely jelzi a Mindenszentek ünnephez való kötődését. De ha elolvassuk a Wikipédia szócikkét (vagy az angol nyelvű Wikipedia szócikket) ezzel találjuk szembe magunkat: “A halloween az angolszász országokban a boszorkányok, kísértetek és egyéb szellemek ünnepe…”. Semmi köze tehát a megdicsőült Egyház ünnepléséhez. Mihez van hát köze? “…valószínűleg a kelta kultúra őszre (november 1-jére) eső újév Samhain ünnepéből ered. Ezen az éjszakán, úgy hitték, hogy az elmúlt évben meghaltak lelkei összezavarhatják az élők életét, mivel a lelkek ezen az éjjel vándorolnak a holtak birodalmába. Az emberek a szellemeknek ételt és állatot áldoztak, hogy megkönnyítsék a vándorlásukat.” (Forrás: Manka Blogja)

Tudjuk, hogy a Tisztuló, a Megdicsőült és a Vándorló Egyház között szorosabb a kapcsolat, mint azt elsőre gondolnánk. Hiszen imáinkkal összekapcsolódunk és segíthetünk, illetve segítséget kérhetünk egymástól. Az elhunyt lelkek tehát kapcsolatban vannak velünk, illetve mi is velük – de nem úgy, ahogy azt a halloween és az újpogányság mondja. Az a lélek, aki már Isten színe elé került, nem vágyik vissza a földre, nem bolyong és nem rémisztget az élők között, és nincs szüksége lámpásokra, és főleg nem ételáldozatokra. Az elhunytak lelkének egyetlen dologra van szüksége: imára. Amikor mi gyertyát gyújtunk elhunyt szeretteink emlékére, akkor a fény Krisztust és az örök élet világosságát jelképezi. Azokat a lelkeket pedig, akik már eljutottak az örök dicsőségbe (a szentek), mi kérhetjük, hogy járjanak közben értünk, földön vándorlókért. Első számú segítőnk pedig a szentek közösségében a Szűzanya. Mert ha valaki bolyong itt a földön, az nem a szellemek, hanem mi magunk. 😛

A halloween keresztény alternatívájára szintén Manka blogjában találtam egy remek ötletet:

A Fény éjszakájáról Cirko blogjában olvastam, és nagyon megtetszett. Végre egy pozitív dolog, amit tehetek a Halloween ellen, és amellyel tanúságot teszek az én Uramról!

Idézem Cirkotól:

Sajtóközlemény

For immediate release – 12 October 2010

Gyújts fényt, és tégy tanúságot keresztény hitedről

Hívunk minden keresztényt Angliaszerte arra, hogy tegyenek fényt az ablakukba Október 31-én este, hogy ezzel adják tanújelét, hogy Jézus Krisztust követik.

A kezdeményezés, melynek neve: A Fény Éjszakája (Night of Light) Damian Stayne-től a Cor et Lumen Christi alapítójától ered. “A Fény éjszakája esemény egy nemzetközi kezdeményezés, hogy Halloween ünnepét egy örömteli keresztény ünneppé tegyük – mondta D.S. Világszerte több országban gyermekeknek rendeznek ünnepet, mely kapcsán összegyűlnek imádkozni és fényt gyújtanak az ablakukban, ezzel hirdetve a Krisztushoz tartozásukat szomszédaiknak és barátaiknak.

Október 31-ét Halloween ünnepének tarjuk, mely az All Hallows Eve (Minden szentek estéje) kifejezésből ered, s amely ünnepi előestje Mindenszentek ünnepének – amely ünnepen a katolikusok Isten dicsőségét és minden mennyei szentjét ünneplik, és Isten világosságnak a győzelmét minden szentjének életében a sötétség felett. Jézus a világ világossága. A szentek ebben a világosságban éltek és ezáltal kortársaik irányfényévé váltak. Jézus napjainkban mindenkit hív, hogy a világító fény legyen mások számára.”

Amennyiben lehetséges, az alábbiakat javasoljuk azoknak, akik be akarnak kapcsolódni a Fény Éjszakája kezdeményezésbe:

-mindenszentek ünnepe előesti miséjén való részvétel

-egész éjszakán át tartó Szentségimádásban való részvétel

– gyermekeknek való elfoglaltság szervezése, pl. öltözzenek be szenteknek, vagy közös tűzgyújtás

– fény kihelyezése az ablakba, jelezve ezzel a járókelőknek, hogy a ti háztartásotok keresztény háztartás és a ti világosságotok Krisztus

– aki gondolja vegyen fel fehér ruhadarabot hűségének szimbolizálásra, Krisztus a Mi Világosságunk iránt

Kieran Conry püspök (Arundel and Brighton ), Chair of the Department for Evangelisation and Catechesis, kijelentette

Holloween ma a legnagyobb fogyasztói ünnep karácsony és húsvét után, itt az idő hát, hogy emlékeztessük a keresztényeket ennek az ünnepnek az eredetére. Ez az ünnepnap fontos a katolikus kultúrában. Október 31-e estéjén csináljunk valami olyat, amely tanúságot tesz hitünkről,s amely hallható és látható. Gyújts egy gyertyát, vagy más fényt, amely Krisztust szimbolizálja. Ez erőteljes jele lehet annak, hogy megmutassunk az embereknek, hogy mi Krisztusba és nem magunkba vetettük a reményünket. A fény kérdéseket fog provokálni, s ezáltal lehetőségünk nyílik Krisztusra mutatni. Mindenkit bíztatok a részvételre.

Vincent Nichols érsek pastoralis körlevelet küldött egyházkerületének.: A hit láthatóvá tétele egy olyan küldetés, amelyet a Mennyei Atya bízott ránk. A Fény éjszakája kezdeményezésben való részvétel egyfajta válasz erre a küldetésre.

További ötletek az éjszaka ünnepléséhez itt taláhatók: http://www.nightoflight.org

Remélem, ezt végigolvasva ti is kedvet kaptatok gyertyát gyújtani október 31-én este és az ablakba tenni.

Itt az ideje, hogy felvegyük a kesztyűt! Harc folyik minden egyes lélekért. Vegyük tudomásul ezt. Ez az igazság. Mi magunk is szellemi harc részesei vagyunk. Harcoljunk együtt a jóért imával és jócselekedetekkel, elfogadva Krisztus győzelmét a Gonosz felett! Gyújtsunk gyertyát és hirdessük Krisztust!

♥

Remélem, ez a kezdeményezés hamarosan elterjed nálunk is! Ha már mindenáron át akarunk venni valami külföldi szokást, vegyük át ezt, ne a halloweent! 🙂

Krisztus a mi világosságunk

Közeledik az október vége, és ilyenkor általában az elmúlás, halál, örök élet, a szentek közössége a téma a hittanokon. Viszont most, hogy egyre divatosabb a Halloween “ünneplése”, muszáj ezzel is foglalkozni. Főleg az alsósoknál tartom ezt fontosnak, mert róluk tudom, hogy mindegyikük önkormányzati iskolába jár, és sok helyen már Halloween-party-t is tartanak a suliban. Alsós tanítónéni barátnőm is elszörnyedve mesélte, hogy az ő iskolájukban is szokás ez, ráadásul nem is október végén tartják, hanem valamikor az őszi szünet után. S hogy milyen bizarr élmény volt egy 10 évest halott menyasszony jelmezben látni…

Szóval a gyerekekkel (2-3. osztály) erről beszélgettünk tegnap. Mármint a Halloweenről. Azt már tudták, hogy ez egy angol szokás, s én elmondtam nekik, hogy ilyenkor az emberek azokat a lelkeket várják, akik még itt bolyonganak a világban, mert nem tudtak továbblépni. Megbeszéltük, hogy a lélek valóban halhatatlan, de ha már a Mennyei Atyához jutott, akkor nincs szüksége arra, hogy itt a földön bolyongjon. Hiszen Istenhez jutva a lélek hazatalál és végtelenül boldog. Nincs olyan, hogy a lélek megreked a földön, hiszen mindenképpen Isten elé kerül.

Másrészt megbeszéltük azt, hogy régen Halloweenkor az emberek a halál istenének áldoztak, félelemből. Beszélgettünk arról, hogy halálisten nincs, mert csak egy, igaz Isten van. S mióta Jézus eljött a földre közénk, nem kell félnünk a haláltól, mert az az örök élet kezdetét jelenti számunkra.

Harmadrészt beszéltünk a félelmekről is, illetve arról, hogy ha félünk, Jézusra kell tekintenünk, Őrá kell hagyatkoznunk.

Végül, mivel úgy érzem, már itt, kis hazánkban sem tudjuk kikerülni a Halloween jelképeit, töklámpást készítettünk, keresztény módra.

Krisztus a mi reményünk és világosságunk!

Az előrajzolt töknek ki kellett vágni a szemeit és a száját. Utána beragasztózták, és színezett dekor-homokkal beszórták. A végén ráírták a feliratot.

Sötét háttér elé téve jól látszódnak a kivágások.

Amerikában úgy gondolom, nehezebb dolga van egy keresztény családnak, hiszen ott aztán tényleg a kultúra része a halloweenezés. Az alábbi helyeken azonban nagyon jó kis ötletek vannak, amiket mi is bevethetünk, ha keresztény alternatívákat keresünk (a teljesség igénye nélkül, angol nyelven):

Mindenszentek napi töklámpások — Shower of Roses

Jelmezek és szentek — Catholic Icing

Sütik és játékok — Following the trails to Heaven

Mindenszentek napi vetélkedő — Catholic Inspired

Óratervek a Halloween-téma keresztény feldolgozásához — Ministry to children

Ragyogj Krisztus világosságával! — Mrs. Karen’s preschool ideas

De természetesen a legfontosabb, hogy a saját szokásaink, kultúránk szerint emlékezzünk szeretteinkre és ünnepeljük meg Mindenszentek- és Halottak napját. Készíthetünk például mécsestartót.

Nem kell hozzá más, mint fekete tónuspapír, pauszpapír és egy befőttes üveg fedele. A fekete papírból és a pauszból vágjunk le két egyforma csíkot, ami körbeéri a fedőt. A fekete papírt harmonikaszerűen hajtogassuk meg, és vágjunk ki angyalformát úgy, hogy széthajtogatva egyben maradjon. Ragasszuk össze a pauszt és az angyalfüzért, majd az egészet palástszerűen a fedőre. Kész is a mécsestartó! Mi ezt két éve készítettük el a gyerekekkel. Temetőbe is kivihető.

Szentek emlékezete

Van, amikor egy kézműves nem elég. Mindig lemérem itthon a prototípus készítésekor, hogy mennyi időbe telik elkészíteni, mert előfordult már az is, hogy másfél órát szöszöltem valamin, és hát ennyi idő nem áll rendelkezésünkre. Én már viszonylag hamar elkészítem a bemutató darabot, erre rá kell számolni életkortól függően néhány percet. De amikor én elkészülök vele 3 perc alatt, akkor sejthető, hogy még a legprecízebb gyerek is max. 10 percet fog vele bíbelődni. S bár a maradék 50 percet is nagyon jól el lehet tölteni, azért ők is szeretnek több időt eltölteni a kreatívkodással.

Két népszerű szent ünnepe fogta közre ezt a hétvégét: pénteken Árpád-házi Szent Margitra emlékeztünk, holnap, hétfőn pedig Római Szent Ágnes ünnepe lesz. Ezért ma Margit tiszteletére liliomot, Ágnes tiszteletére bárányt készítettünk. Egyik sem 100% saját ötlet, de sajnos pontos hivatkozást egyikhez sem tudok.

A fehér liliom a tisztaság, szüzesség jelképe, ezért szokták Szent Margitot (és a többi szent szüzet is) ezzel a fenséges virággal ábrázolni.

A liliomhoz a sablon mindenkinek kéznél van: a tenyerünket kell körberajzolni, majd “tölcsért csinálunk a kezünkből”, így alakul ki a virág feje. Egy hosszú zöld és egy rövidebb sárga zseníliadrót adja a bibét és a szárat.

(Látjátok, Paintben verhetetlen vagyok :-P)

Már csak annyi a dolgunk, hogy a tölcsér alján lévő lyukon keresztülhúzzuk a szárat. Mondtam, hogy nagyon egyszerű! 🙂

Szent Ágnes Rómában az első századok keresztényüldözéses időszakában halt vértanúhalált. Jelképe a bárány, amihez pusztán annyi kapcsolódása van, hogy latinul a bárány szó (AGNUS) és az Ágnes név nagyon hasonlít. A hagyomány szerint Szent Ágnes ünnepén két bárányt visznek a Szentatya elé, aki megáldja a kis jószágokat. Nagycsütörtökön a báránykákat megnyírják, és a gyapjúból készítik el a palliumot, amit a pápa az újonnan kinevezett érsekeknek ad.

A báránykához sablonom (még) nincs, legalábbis itt a számítógépen, de kb. egy papucsállatkához hasonló formára lesz szükség. 😀 A lábai fa ruhacsipeszek. Ezeket egyszerűen rá kell csíptetni a testre, majd vattából kis golyóbisokat böngyörgetni és a testre ragasztani. Bogi szerint 20 vattapamacs elég. Azt már nem tudom, hogy összesen, vagy oldalanként 🙂

A nagy-nagy havazásnak köszönhetően a fiúk az udvaron is kiélhették kreativitásukat:

Idén elmarad a Mikulás…

…legalábbis az oviban. Ugyanis már csak akkor tudtak szólni az óvónénik, hogy ma nincs lehetőségem hittant tartani, amikor már ott álltam, hátamon a zsákommal, havasan, mint egy Mikulás. Sajna nem tudtak elérni, hogy hamarabb szóljanak, így hát elbúcsúztam a gyerkőcöktől, és ismét belevetettem magam a hóesésbe. Nem baj, legközelebb már tudjuk értesíteni egymást, csak azt sajnálom, hogy így a mikulásozós óra idén kimarad a kicsiknek. Ettől függetlenül megmutatom, mivel készültem ma, mert más még bőven elkészítheti Szent Miklós napjáig 🙂

Mikulásunk alapja egy talpas fehér papírzacskó. Én szerencsés helyzetben vagyok, mert anyukám patikában dolgozik, és így ő tudott nekem ilyen csomagolózacskót szerezni, de sajnos akárki utcáról betévedt földi halandó nem vásárolhat patikából ilyen fehér tasakot. Tehát vagy egy patikában dolgozó bennfentest kell szerezni, vagy meg kell elégedni a barnás színű, papír-írószer boltokban fellelhető papír tasakokkal. Egyébként az is kiválóan megfelel a célnak, a zacskót úgyis befedjük színes papírral.

A figura lényege, hogy a végén akár bábként is tudjuk használni, az arc ugyanis a talpra van felragasztva, és alul bebújtathatjuk a kezünket. Az én Mikulásomnak is ez lett volna a mai küldetése, hogy bábozva jelenítse meg Szent Miklós egyik leghíresebb legendáját.

(a kézdublőr szerepében Öcsémet köszönthetjük :-P)

Arcnak kivágtam egy csésze-formát, arra vattából gömbölygettem pamacsokat, az lett a szakálla, illetve a prém a püspöksüveg peremén. Jobb kezébe ezüst zsenília-drótból kapott pásztorbotot, bal kezében pedig három aranyszínű “gömb” van, kartonból. Ugyan ez a karton díszíti a mitrát. Rezgő műanyag szemeket kapott, ettől lesz olyan bájos a tekintete 🙂

Elkészítettem még négy figurát:

Az édesapát,

aki három lányát nem tudta férjhez adni, mert nem volt elég pénze a hozományra. Ezért lányait utcalánynak akarta adni (természetesen oviban ezt az apró részletet kihagytam volna :-P). Íme, a három lány:

Miklós megtudta, hogy a szegénység miatt milyen szégyentelen sors vár a lányokra, ezért éjjel a száradni kiakasztott harisnyájukba aranyat rejtett. Innen az éjjel, titokban, zokniba/csizmába ajándékot rejtő Szent Miklós, a Mikulás alakja. Próbálom a gyerekek agyából a nagyon jól elültetett lappföldi télapó alakját kiiktatni, és szajkózni, hogy: nem télapó, nem Lappföld, nem rénszarvasok, hanem Mikulás, Myra és ló. Nem egyszerű 😛 Egy főiskolás vizsgatanításon történt, hogy a gyerekekkel megbeszéltük: Szent Miklós Myra város püspöke volt. Pont végigvettük az életrajzot, amikor betoppant az iskola Mikulása (katolikus iskoláról van szó), szépen beöltözve, ahogy egy Miklós püspöknek kell. És megkérdezte a gyerekeket: “Na, ki tudja, honnan jövök?” Természetesen “LAPPFÖLDRŐL!!!” volt a válasz…Oh, gondoltam, mintha nem kereken öt perce mondtuk volna el, hogy Myra-Myra-Myra… 😛

Más szentek papírtasakos megformázásához ITT találtok még ötleteket.

Irgalmas Istenünk, alázattal kérünk, Szent Miklós püspök közbenjárására engedd, hogy minden veszedelemben oltalmat találjunk nálad, és az üdvösség útján akadálytalanul haladjunk előre!

Szent Erzsébet

Mivel közeleg Szent Erzsébet ünnepe – és a mi plébániánk számára kimondottan fontos az ő alakja -, hétfőn a kicsikkel róla tanultunk.

Szent Erzsébet a legismertebb magyar szent a világon. Ez a fiatal asszony, aki mindössze 23 évet kapott itt a földi életben, olyan hatással volt mindenkire, hogy gyermekei még éltek, amikor szentté avatták! És azóta megismerte őt nem csak Európa, de az összes földrész, ahova az evangelizáció eljutott. Csodálatos példa ez a királylány arra, hogy az életszentséget mindenkinek a saját élethelyzetében, hivatásában kell megtalálnia: legyen akár pap, szerzetes, vagy családos ember.

Erzsébet legismertebb csodája a rózsacsoda, amikor kenyereket akart “kicsempészni” a várból, hogy a szegény éhezőknek adja. Több verzió is létezik, hogy ki állta útját: az apja, II. András, a férje, Lajos, vagy a sógora, Henrik. A lényeg, hogy Erzsébet arra a kérdésre, hogy mit rejteget kötényében, zavarában – annak ellenére, hogy fagyos tél volt – azt válaszolta, hogy rózsákat. S hogy Isten ne hagyja őt szégyenben, csodát tett: s ahogy Erzsébet kibontotta kötényét, valóban rózsák hullottak ki belőle. Ezért a kenyér és a rózsa lett Erzsébet jelképe.

Ezt a csodát dolgoztuk fel az elsősökkel. Kaptak egy előrajzolt Erzsébetet.

A köténye üres, ruhájának szegélyén pedig egy befejezésre váró sorminta húzódik.

A gyerekek krepp-papírból kis galacsinokat gombolyítottak, ezek lettek a rózsák.

Utána kiszínezték, illetve a szoknyáján megoldották a sormintát.

Irgalmas Istenünk, kérünk, világosítsd meg híveid szívét, és Szent Erzsébet közbenjárására segíts minket, hogy a világ által fölkínált jólétet megvessük, és mindig égi vigasztalásodnak örvendjünk!

Szent Márton lámpásai

Bár nálunk nem szokás (még ;-)) a Márton napi lampionos felvonulás, úgy gondoltam, kezdetnek ez is elég: ma lámpásokat készítettünk. Főleg német területen szokás ez, hogy Márton nap előestjén a gyerekek lampionokkal körmenetet tartanak, a csapatot pedig egy római katonának öltözött lovas vezeti. Bár nagyon kevés helyen szól a fáma a Márton napi körmenet eredetéről (németül pedig nem tudok), annyit sikerült kiderítenem, hogy köze van a libás legendához. Márton ugyanis a libák közé bújt a püspökké választás elől, de az emberek utána eredtek, hogy megkeressék – nem mással, mint lámpásokkal.

Még talán szeptemberben riadóztattam a plébániai ismerőseimet, hogy sajtosdobozra lenne szükségem… Hogy majd egyszer, egy szép napon valami kézműves attrakció lehessen belőle. Ők pedig készséggel segítettek. Volt olyan család, akik amúgy nem nagyon vásárolnak MEDVE sajtot, de csak a doboza miatt most vettek. Szóval a plébániai közösség egy jelentős része kerek sajtosdoboz-gyűjtésbe kezdett, a gyerekek szinte minden héten hoztak a hittanra 2-3 darabot. Én már akkor tudtam, hogy a legtöbb dobozkából lámpás lesz.

Az Őszanyó (azaz a “Nyanya”) készítéséhez NAGYON sok őszi falevelet sikerült összegyűjteni, úgyhogy adott volt, hogy falevelekkel fogjuk díszíteni a lampionokat. Sok ilyen típusú lámpást találtam a neten böngészve, de végül is minek a net, ha van könyv is 🙂

Ezt a kötetet még alsó tagozatos koromban kaptam…hmmm… 🙂

Előrebocsátom (ha valaki nem ismerné a kötetet), hogy eredetileg ez egy német könyv, és úgy látszik, hogy Németországban más a sajtos dobozok mérete, mint itt, kis hazánkban. S bár nem tudom, milyen az a pergamenpapír, de hobby boltokban pausz-, vagy transzparenspapír néven lehet a zsírpapírhoz hasonló papírt venni. De, egyébként, a zsírpapír is kiváló. Saját tapasztalat még, hogy a folyékony ragasztótól a sütőpapír és a pausz is meghullámosodik és csúnya lesz. A stift sokkal alkalmasabb erre a célra. Na, de jöjjön a könyv!

(Bocs, a szkennelés nem lett valami tökéletes…)

És most íme, a mi verziónk:

Istenünk, ki Szent Márton püspöknek megadtad, hogy életével is, halálával is megdicsőítsen téged, kérünk, vidd végbe a mi szívünkben is kegyelmed csodáit, hogy sem élet, sem halál el ne szakíthasson minket a te szeretetedtől!

NO halloween!

A halloween, ahogy azt már korábban említettem, több szempontból is irritál engem. Tavaly beszélgettünk már erről a gyerekekkel, de az az érzésem, hogy inkább a szülőkkel kéne ezt megbeszélni, miért is nem való egy keresztény családba a halloween. Persze nehéz, hiszen ha egy suliban “halloween-party”-t tartanak, nem egyszerű megmagyarázni egy gyereknek, hogy miért “szabad” ezen részt venni a többieknek, és neki mért nem. Úgy érezheti, hogy kimarad valamiből, ami buli.

Amikor én voltam gyerek, nem volt még szokás itthon halloweenezni. Így én is csak most szembesülök azzal, hogy mekkora divat lett ebből (és mellesleg mekkora piac épült erre – is). És nem azért ünnepeljük, mert közünk van hozzá, hanem mert Amerikából jön, és ami Amerikából jön, az biztos jó móka. Közben pedig elfelejtünk utánanézni, hogy mi a fene is ez valójában.

Az alábbi cikket ITT találtam. Érdemes elolvasni.

“A Halloween az angolszász országokban a boszorkányok, kísértetek és egyéb szellemek ünnepe, amelyet október 31-én tartanak. Valószínűleg a kelta kultúra őszre eső Samhain ünnepéből ered, amely a termések begyűjtésének utolsó alkalma volt. Úgy hitték, hogy ezen az éjszakán, az elmúlt évben megholtak lelkei összezavarhatják az élők életét, mivel a lelkek ezen az éjjelen vándorolnak a holtak birodalmába. Az emberek a szellemeknek ételt és állatot áldoztak, hogy megkönnyítsék a vándorlásukat. Britanniának Rómával való kapcsolata idején két rokon római ünnep is elvegyült a halloweennel, így mai állapotában ez az autentikusnak ismert kelta ünnep komoly mediterrán elemeket tartalmaz. Az első a római Feralia, a holtak emléknapja (innen a holtakról való emlékezés rituáléja), a másik pedig Pomonának, a gyümölcstermésért felelős númennek a napja (az ő szimbóluma volt a mai halloweeneken fontos szerepet játszó sok alma). Október 31. nemcsak a kelta kultúrában, hanem a sátánizmusban is fontos dátum lett. Az idők során a töklámpás lett a Halloween legfontosabb jelképe. A történet szerint nevét egy Jack nevű részegestől kapta, aki az ördöggel egyességet kötött, hogy lelke nem fog a pokolra kerülni. Jacket viszont a mennyországba sem fogadták be. Az ördög egy széndarabot adott Jacknek, amit ez egy marharépába rakott lámpásnak. Azóta Jack lelke ennek a lámpácskának a fényénél keresi nyugvóhelyét. Amerikában az eredeti marharépát a jóval látványosabb tök váltotta fel. (Jack O’Lantern)

A keresztényeknek mindenképpen tisztában kell lenniük a következő tényekkel: ennek a napnak a szokásai és jelképei a pogányságban és az okkultizmusban gyökereznek. A Halloween lényegében a boszorkányságnak és az okkultizmus más válfajainak egyik legnagyobb ünnepévé vált. A Halloween megünneplésében való részvétel közvetlenül is okkult tevékenységekhez vezethet, avagy ezekre nyitottá teheti az embert. A legkevesebb, amit a Halloweenről elmondhatunk, hogy megünneplése támogatja a pogány praktikákat és filozófiát, az animizmust (szellemhitet), a sámánizmust és a druida tanokat. Keresztény családok nem engedhetik, hogy gyermekeik részt vegyenek ilyen beöltözéseken, felvonulásokon, mert azzal a Sátán kultuszát támogatnák A Halloweennel kacérkodó ember kárt szenved lelkében, meggyengül kapcsolata Istennel, aki egyedül képes arra, hogy megóvjon bennünket minden ártalmas lelki hatástól.”

Nem is gondolnánk, mennyire alattomos dolog az okkultizmus, ezért is kell nagyon felkészültnek lenni. Kiváltképpen most, a Hit Évében!

Mindehhez fogjátok a hit pajzsát, ezzel elháríthatjátok a gonosz minden tüzes nyilát. (Ef 6,16)