Ez a kis nagyheti diorama az igazat megvallva súrolja a plágium határait, bár alapvetően csak az alap ötletet “nyúltam le”, minden mást újrarajzoltam a saját ízlésemnek megfelelően. Természetesen, közlöm az eredeti forrást is, és egyben ajánlom figyelmetekbe a honlapot, mert rengeteg kiváló ötlet található rajta. Nekem csak egy “problémám” van vele, hogy a figurák nem igazán az én ízlésem, ezért szeretem újrarajzolni őket. Credit
Az én kis makettem a nagyhét eseményeit dolgozza fel, három kis jelenetet kiragadva.
Az elkészítését vagy családosan ajánlom, vagy inkább nagyobb gyerekekkel, mert elég aprólékos. A középső 3D-s kereszt leírását (illetve néhány gyakorlati tanácsot az egész makett elkészítéséhez) az eredeti bejegyzésben találjátok ITT.
Az Ecclesia első osztályos tankönyvében van egy gyufás skatulya Betlehem. Ezt minden évben megcsinálom a gyerekekkel, szerintem nagyon aranyos, s mindemellett egyszerű is. Ennek mintájára elkészítettem egy húsvéti verziót. Mindenben megegyezik az eredeti ötlet elkészítésével, csak a grafika más – az saját, és húsvéti 🙂
Kicsit fel akartam rázni a kamasz lányokat (hiszen önmagában kamasznak lenni egy állandó világfájdalmat jelent), így arra gondoltam, hogy most ezt a pár hetet egy hosszú távú projectnek szentelem. Ez az egész Nagyböjt alatt folyt, 4 hittant szántam rá, de azt hiszem, sok szempontból megérte belevágni.
Makettet készítettünk. Rengeteg hasonló makettet láttam a neten, és bár tudtam, közel sem tudunk majd olyan profi Szent Sírt készíteni, de valami hasonlót azért megpróbálunk. A fő szempont az volt, hogy a lányok maguknak szervezzék meg az elkészítést, én csak irányvonalakat jelöltem ki. csináltam egy tervrajzot, ami nagyjából az elképzeléseimet tükrözte, de onnantól rájuk bíztam.
Vettem hungarocell lapokat (itt is köszönöm a Szállítómnak a segítséget 😉 ). Alapvetően ez adta az egésznek a vázát. Elsőnek egy dobozra akartam ráépíteni, meg is volt már a kiszemelt doboz, de valaki lenyúlta/kidobta a hittanteremből, a csuda tudja, miért 🙁 Végül doboz nélkül készült el.
A lányok kivágták a sírbolt oldalait, majd gipszet kevertünk, ezzel alakítottuk ki a szikla textúráját. A Golgota domborzata gipszbe mártott vászonanyagból készült. Lefestettük.
Közben figurákat készítettünk, illetve ezeket főleg én készítgettem, mert csak két öntőformám volt. Velük nagyon megszenvedtem, mert sajna a formából nehéz volt úgy kiemelni, hogy ne törjön el nyakban a figura. Ezért utólag próbáltam összegipszelni a nyakuknál, de így meg a sűrű, lefolyt gipsz hamar megkötve ilyen ragyás lefolyásokat eredményezett. Így lett a farizeusnak szakálla, Veronikának meg olyan hosszú haja, amit Rapunzel is megirinyelt volna 😀
Az angyalt egy vendégmunkás, az egyik kamasz lány nagyon lelkes kishúga készítette (mármint a festését). De, mint a legalsó fotón látszik is, elég rémült arca lett. Ezért – bár ezért nyilván sokan megköveznének, hogy mit rondítok bele a kis művésznő alkotásába -, kijavítottam. A kis leányzó nem direkt festette ilyenre, egy kicsit megszaladt az ecset a száj festésekor, és kicsit úgy tűnt, mintha rémülten kiabálna az angyal 😀 A figurákhoz még annyi közöm, hogy a Veronika kendőjén az Arcot én festettem meg, mert a leányzó nem vállalta.
Az elemeket külön átvittük aztán a templomba, és ott szereltük össze. Majd készítek róla jobb képeket is, sajnos a mobilom ennyire képes.
Ja, és miért van rajta két bejárat: az oldalsó lyuk azért van rajta, hogy még jobban be lehessen kukucskálni. Jézus alakja alapvetően nincs rajta a maketten, mert nem tudtam igazán, hogyan kéne Őt odatenni (a keresztre? a sírba? vagy már feltámadottként?). Szóval Jézus nincs ott…feltámadt 🙂
ÁLDOTT NAGYHETET, ÉS A FELTÁMADT KRISZTUS FÉNYESSÉGÉT KÍVÁNOM NEKTEK!
Ez egy picit olyan nekem, mint a mumus: mindenki beszél róla, de soha senki nem látta még. Én legalábbis még sosem láttam egy tisztességes padlóképet sem, pedig szinte nem telik el szakmai nap, hogy ne dobná be valaki. De csak így, ennyit, pusztán a szót: padlókép. De hogy mi is az, hogyan működik, hogy kéne kinéznie, miből van – azt soha senki nem mondta. Egy módszertani könyv sem említi, nem is volt róla szó se főiskolán, se máshol.
Na, egyik reggel viszonylag amortizált állapotban, köbö beszédhang nélkül, náthásan iszogattam a kávémat, és közben azon gondolkodtam, van-e értelme aznap tanítanom, hiszen hanggal nem nagyon bírnám zsinórban a 8 órát (nem is bírtam)…és akkor Pinteresten szembejött velem egy ötlet.
AHH-HA! Ez zseniális! Olyan nincs, hogy nekem nincs ilyenem! Gyorsan még levadásztam pár fotót a témában, és ott helyben gyorsan felvázoltam a saját kis körömet egy papírra, egyelőre csak tényleg tervrajz-szerűen. Úgy gondoltam, hogy a hangom nélkül nem tudok nagyon tanítani, viszont ha már otthon maradok, akkor készítek egy ilyet. Mert olyan sincs, hogy én nem rögtön állok neki egy ilyen projectnek. Így is egy hete azon agyaltam, hogy az újonnan kapott csoportokban, melyeket múlt héten vettem át, hogyan lehet gyorsan-ügyesen elmondani mindazt, ami a tanárváltás miatti zűrzavarban kimaradt nekik.
Tehát nekiálltam. Lázasan készültem, mint utóbb kiderült, valószínűleg szó szerint, de elkészült (a plébániai hittant azért megtartottam, hozzájuk valószínűleg félholtan is bekúsznék).
Később utánanéztem, ez hivatalosan nem padlókép (Franz Kett módszerét nevezik hivatalosan így), de elég nagy ahhoz, hogy padlón rakjuk ki.
Maga a feldolgozandó téma címe adja a kör középpontját, e köré pakolgatjuk fel a cikkelyeket. Az én köröm öt részre, minden rész további 4 részre osztott. A legbelső körben a Nagyhét egyes napjai vannak, alattuk egy rövid leírás, majd két-két rajzos szimbólum. Teljesen szétbontható cikkelyekre, ismétléskor összekeverhető, kiosztható, hogy az osztály együtt rakja ki helyesen.
Mivel elég nagy, ezért mindent kézzel gyártottam le, írtam rá, festettem, stb. Megszerkeszteni számítógépen nekem ez több időbe tellett volna…meg egy picit kényszeres kézzel író/firkálgató vagyok 😀
És ami a legzseniálisabb, hogy hihetetlenül bevált! Legalábbis ahol eddig bevetettem (4-5-6. osztály), nagyon bejött a gyerekeknek, versengtek, hogy ki olvassa fel a szöveget, ki tehesse le a képet. Az egyik ötödikes srác (SRÁC!) totál le volt nyűgözve, hogy ezt én csináltam, és “hűűű de nagyon menci!”. Komolyan nagy élmény volt ez most nekem, mindig nagyon jó látni, ha egy ötlet működik a gyakorlatban. Biztos, hogy gyártok még más témában is (pl. tízparancsolat).
Ja, és mint mondtam, utána néztem az IGAZI padlóképnek is, és rávetem magam az internetre még ez ügyben, mert nagyon tetszik. 🙂
Először mutatom a szamárságot. Szóval úgy döntöttem, hogy most elszakadok a táblától és a papír báboktól (egy picit), ezért készítettem egy papír csacsit. Bár azért a jeruzsálemi bevonulásban nem feltétlenül a szamár a főszereplő, de azért elég fontos elem, meg a kicsik úgyis szeretik az állatokat, meg szeretik őket megtapizni is, szóval ez lett belőle.
Már megkaptam, hogy “Janka néni, azért szemet majd rajzolj neki!” 😀
Egy pizzásdobozból készült, a távot méretre vágott papírgurigák tartják benne, és hogy véletlenül se lehessen behorpasztani, újságpapírral (szigorúan keresztény sajtóval) tömtem ki. Az éleit széleit maszkolószalaggal fedtem be, majd akril festékkel befestettem. Feketére, mert a fehér festékem elfogyott… 😛
Barna csomagolópapírból készítettem egy kb 5 méteres csíkot, ami a Jeruzsálembe vezető út volt. A gyerekeket leültettem az út két oldalára, Jézust pedig a szamárra ültettem.
Az egyik gyerek foghatta, ő “vezette” égig Jézust az úton az éneklő gyerekek között.
Ezt szoktuk énekelni, persze egyelőre csak az első versszakkal:
Nem egy ördöngös akkordmenet, így én ukulelén is el tudom játszani, a gyerekek pedig tapsoltak hozzá. Nagyobbakkal (értsd 1-2. osztályban) pálmalevelet gyártottunk, ők azt lengették közben. Utána jutalomként mindenki pengethette kicsit a “pici gitárt” (vagy más helyeken “kukulelének” is nevezik 😀 )
Most nagyoknak is gyártanom kell színezőt, mert idén ismét kaptam egy csupa nagylány iskolai csoportot, akik, bár felsősök, nagyon szeretnek színezni, és persze a tananyagon kívül BÁRMIRŐL beszélgetni. Legutóbb pl. a zsidó és muszlim női öltözködési szokások voltak spontán terítéken (kéttannyelvű iskola, ahol mindenféle nemzet gyermeke megfordul). Miközben beszélgetünk, kérdezgetnek, válaszolgatok, ők színeznek. Nagy találmány volt ez a felnőtt színező, mert így nem ciki, ha ilyet viszek nekik. Persze nem az ovis könyv stílusában rajzolok ilyenkor nekik, hanem pl. ilyet, amit le is tölthettek.
A kamasz csapatomnak Nagyböjt elején adtam egy-egy kisebb fajta befőttes üveget. Megbeszéltem velük, hogy egész Nagyböjtben gyűjthetik benne a lisztet: minden jócselekedetért, amit tesznek, egy kanál lisztet tegyenek az üvegbe, hogy aztán közösen, az összes lisztet egybeöntve kalácsot süssünk. Tulajdonképpen a jótetteikből sütünk majd. Még kis fa kanalat is adtam hozzá, hogy egységes legyen. Gyűjtögették tehát a lisztet szorgalmasan, és Nagyhét szerdáján nekiláttunk a nagy sütögetésnek.
Több, mint egy kiló liszt jött így össze, nem is tudtuk mindet felhasználni, de mindenki lisztjéből került a tésztába. Egy kiló lisztből készült kelt tésztából sütöttünk kis kalácsokat. Itt a recept, amit használtunk (Rákóczi Feri rádiós műsorvezető receptje):
500 g finomliszt
2 egész tojás, plusz 1 a kenéshez
20 g friss élesztő
1 dl tej
2 dl tejszín
2 ek cukor
1 tk só
100 g puha vaj
Mi ezt az adagot dupláztuk. Hagytam a gyerekeket, hogy meggyúrják-dagasszák.
A kalácsot festett tojásokkal tettük érdekesebbé: NYERS tojásokat festettünk meg, majd a tésztából mindenki kapott egy kis adagot, amiből kétfonatos koszorút készítettek.
Ennek a koszorúnak a közepébe tettük a színes tojásokat. A tojásokat nem fontos előre megfőzni, ugyanis a tészta sülése közben tökéletesen megfőnek a tészta közepén.
Mindenki készített egyet magának, amit aztán hazavihettek. Így lesz kézzelfogható minden jócselekedet 🙂
A plébániai “kamasz” csoportomnak készítettem egy széder-tálat. Hogy miért? Mert így, hogy nem csupán beszéltünk róla, hanem valóban meg is tapasztalták, hogy mi ez, biztos vagyok benne, hogy egy életre eszükbe vésődik. Az utolsó vacsora a katolikus hit egyik alapja: az Eucharisztia megalapítása. Fontos, hogy ezt az eseményt tudják hova helyezni, és tudniuk kell, hogy ez egy zsidó ünnepi vacsora volt. Sokan azt gondolják, hogy keresztényként minek foglalkozunk az Ószövetséggel, a zsidó hagyományokkal, szokásokkal. Minek??? Mert Jézus is ezek között a hagyományok között nőtt fel, ebben élt, ezt a szövetséget teljesítette be életével. Szerintem az Ószövetség nélkül nem lehet beszélni az Újszövetségről. A zsidó kultúra nélkül nem teljes igazán a keresztény kultúra sem.
Igyekeztem a lehető legautentikusabban elkészíteni a széder-tálat. Idézhetném a klasszikust: “Hát zsidó vagyok én?” Mert bár a Wikipedia jó barát, azért elég nehéz úgy életre hívni egy hagyományt, hogy őszintén szólva nem sokat tudok róla. De igyekeztem nagyon 🙂
Egy széder-tál alapvetően ezeket az ételeket tartalmazza:
Maror és chazeret– itt egy kicsit tévedtem, mert félreértettem az angol leírást és én vagy-vagy alapon csak a “maror” részt szereztem be. Ezek a keserű növények: keserű saláta és keserű gyökér. A saláta lehet római saláta, a gyökér pedig torma (ez nem volt nekünk). Mindkettő az egyiptomi keserű és kemény munkát szimbolizálja.
Haroset – apróra vágott/reszelt alma valamilyen olajos maggal, fahéjjal és vörös borban párolva. Én egyszerűen csak összedaráltam kis robotgéppel a nyers almát a dióval, és kevertem bele egy kis fahéjat. Az Egyiptomban használt maltert szimbolizálja, amit a rabszolgamunkánál használtak. Nagyon finom csemege egyébként.
Karpas – sós vízben áztatott zeller vagy petrezselyem. Én szárzellert vettem, ami szerintem nyersen is nagyon finom. Sós vízben áztattam majd tálaláskor egy kis pohárban még adtam mellé egy kis sós vizet, amibe még lehetett mártogatni. Ez ugyanis az Egyiptomban hullatott könnyeket szimbolizálja, hiszen a könny is nem más, mint sós víz.
Zeroah – a bárány lábszárcsontja sütve. Ez tulajdonképpen a húsvéti bárányt jelképezi. Én csirkeszárnyakat vettem, hiszen talán ez a leginkább “sok csont, kevés hús” része a csirkének. A kivonulás éjjelén a bárány vérével kenték meg a házak ajtajának szemöldökfáját, így a tizedik csapás a zsidó házakat elkerülte. (A húsvéti bárány számunkra természetesen Krisztus áldozatát jelenti.) Ha mást nem is, de ezt az egy ételt mindenképpen el kell készíteni a széder-tálhoz az ünnep során.
Beitzah – keményre főtt tojás. A főtt tojás egy hagyományos áldozati étel volt a jeruzsálemi Templomban, és később a gyász jelképévé vált a Templom lerombolása után. Hagyományosan ez volt az első étel, amit a temetés után egy halotti toron felszolgáltak.
Macesz – kovásztalan kenyér, pászka. Az ünnepi asztalra három maceszt tesznek fel, egymástól kendővel elválasztva. A kovásztalan kenyér a sietve elfogyasztott vacsorára emlékeztet a kivonulás előtti éjjelen, hiszen nem volt idő megkeleszteni a kenyeret. Boltban is lehet venni maceszt, ha még annyi ideje sincs az embernek, mint a zsidóknak a kivonulás éjjelén 😛
Vörös bort nyilván nem szolgáltam fel, de vettem piros szőlőlevet, csak a hangulat kedvéért.
Bár eleinte azt terveztem, hogy megpróbáljuk teljesen “eljátszani” az egész vacsorát úgy, ahogy a zsidó hagyományok megkövetelik, de végül csak röviden elmagyaráztam a fontosabb dolgokat, és “csak úgy” elfogyasztottuk a vacsorát. Közben beszélgettünk, illetve főleg ők beszéltek (csupa lány csapat, ez néha még engem is fáraszt 😀 ). De a hangulat jó volt, és jövő héten még egy kis visszautalás úgyis lesz.
