Húsvét – Oldal 5

Szentsír-készítés

A héten próbáltam minden korcsoporttal elkészíteni valamit, ami a Nagyhéthez kapcsolódik, s amit a templomban is kiállíthatunk majd. A kicsikkel készítettük ezt:

A nagyobbakkal a szent három nap egy másik momentumát emeltük ki: a sziklasírt. Ehhez még tavaly találtam egy ötletet, de sajnos már túl későn. Így idén készítettük el.

Ami kell hozzá:

Egy nagy méretű műanyag virágalátét
Virágföld
Egy virágcserép
Fű-, búza- vagy zsázsamag
Egy nagyobb kő
Kisebb kövek, kavicsok

A gyerekek egy-egy pohár segítségével vettek a virágföldből. Aztán mondtam, hogy ez a pohárnyi koszos föld jelképezi a bűneinket, amelyeket Jézus értünk fölvett és amelyeket a halálig, a sírig hordozott értünk. Elrendeztük a virágföldet és a cseréppel kialakítottuk a sírboltot. Elmentünk kezet mosni.

Majd kértem, hogy nyújtsák ki a kezüket, tartsák a markukat. Mindenki kapott egy kis zsázsamagot. Ezek jelképezik a jó cselekedeteket amelyektől nem leszünk koszosak (mint a földtől és a bűneinktől). Ezeket elvetettük a sír köré. Ha a jó cselekedetek kinőnek, elrejtik majd a földet és a bűneinket. Csak a szép zöld fog látszódni.

Lassan, de biztosan csírázni kezdtek a kis zsázsamagok. Sajnos ebben a szürke, hideg időben meg tudom érteni őket, hogy nem nagyon akarnak kibújni a földből…Remélem, azért Nagycsütörtökig kizöldülnek 🙂

Virágszombatja estéjén
Mária Fiát kérdezvén,
Hogy nagyhéten mi lesz dolga,
Néki Szent Fia megmondja.

Virágvasárnap mit teszel?
Szent Fiam, hogy mit mívelöl?
Akkor anyám király leszek,
Jeruzsálembe bemegyek.

Hát nagyhétfőn mit fogsz tenni?
Szent Fiam, mit fogsz mívelni?
Akkor anyám beteg leszek,
A templomba nem mehetek.

Hát nagykedden mit fogsz tenni?
Szent Fiam, mit fogsz mívelni?
Akkor anyám vándor leszek,
Utcáról utcára megyek.

Hát nagyszerdán mit fogsz tenni?
Szent Fiam, mit fogsz mívelni?
Akkor Olajfák hegyére
Megyek gecemáni kertbe.

Hát a nagy zöld csütörtökön
Szent Fiam, hogy mit mívelöl?
Akkor anyám hamis Júdás
Harminc ezüst pénzér’ elád.

Nagypénteken mit fogsz tenni?
Szent Fiam, mit fogsz mívelni?
Akkor anyám egy keresztre
Föl leszek én majd szögezve.

Majd a kereszt alatt állasz,
Kezeiddel el nem érhetsz,
Kezeiddel el nem érhetsz,
Szűz öledbe le nem vehetsz.

Nagyszombaton mit fogsz tenni?
Szent Fiam, mit fogsz mívelni?
Akkor anyám föltámadok,
Dicsőségben uralkodok.

Nagyvasárnap mit fogsz tenni?
Szent Fiam, mit fogsz mívelni?
Akkor anyám mennyországba
Leszek örök boldogságba.

Húsvét után negyven napra,
Felmé’k Atyám országába,
Elküldöm a vigasztalót,
A fehér színű galambot.

Pünkösd után nyolcvan napra
nagyboldogasszony napjára
felviszlek a mennyországba
a mennyei boldogságba

A kicsi hernyó

Ez a húsvét előtti utolsó hittanos hét. A kicsikkel arról az új életről beszélgettünk, amelyet Jézus adott nekünk a halála és feltámadása által. Ehhez hoztam példának a kis hernyó történetét.

Együtt rajzoltunk. A történet lényege, hogy volt egy kicsi hernyó, aki élt-éldegélt, de a szívében érezte, hogy nem lehet ez minden, amit ő ott a faágon tapasztal. Tudta, hogy a szíve egy szebb, boldogabb életre vágyik. Ezt meg is beszélte a bölcs, bajszos, szemüveges hernyóval is, aki segítette a kicsi hernyót a továbbiakban a földi életben, hogy képességeihez mérten jó hernyó legyen. Aztán a kicsi hernyó élt éldegélt, majd meghalt. Vagyis begubózott, de mindenki azt hitte róla, hogy meghalt, vége, soha többé nem fog életre kelni. De aztán a kis hernyó új, egy szebb, teljesebb életre kelt, egy még szebb testben. Pillangó lett belőle. Megbeszéltük a gyerekekkel, hogy most még mi is kis hernyók vagyunk. Gézu ügyesen megfejtette, hogy az öreg hernyó jelképezi a papokat és a pápát, akik segítenek nekünk a földi életben, és irányt mutatnak nekünk. Mi mind arra vágyunk, hogy pillangókká váljunk – vagyis a Jézus adta örök életre.

Ezért mi is pillangókat gyártottunk.

Ami lemaradt a fotózásból, az a gubó, vagyis egy papírhenger, amire ráírtuk: „Jézus új életet adott” Ebbe a gubóba bele lehet hajtogatni a pillangót, mint amikor bebábozódik a hernyó. A kis fa pálcikával lehet könnyen előhúzni a pillangót a gubóból.

Húsvéti gyertya

Mivel húsvét nyolcadában nincsenek a plébánián hittanórák, minden, ami a húsvéthoz köthető, csak ez után kerül szóba a foglalkozásokon. Ezen csak „súlyosbít”, hogy a kicsiknek a hét elején, a nagyoknak a hét közepén van hittan, így az utóbbi csapattal csak ma találkoztam húsvét óta, már ami a hittanórát illetni – mert nagy részükkel természetesen a tavaszi szünet nagy részét együtt töltöttük a Szent Háromnap liturgiáin.

De a lényeg, hogy a nagyobbakkal ma húsvétoztunk, méghozzá egy kis kézműveskedéssel. Az ötlet INNEN.

Az elkészítése nagyon egyszerű, és az eredmény hihetetlen látványos.

Ami kell hozzá:

Fehér gyertya
Piros akrilfesték/tempera
Kis darab szivacs
Egy szeg vagy egy kifogyott golyóstoll
Nedves törlőkendő

Az elkészítés:

A mintát, ami ez esetben a húsvéti gyertyán is megtalálható szimbólumok, belekarcoljuk a gyertyába. Nem kell túlságosan mélyen, de azért határozottan.
Szivaccsal „tunkoljuk” fel a festéket a mintára, hogy a mélyedésekbe is bejusson a festék, elvégre ez a lényeg, hogy ott festékes legyen!
Hagyjuk 1-2 percet száradni, az akril nagyon hamar megszárad. Nedves törlőkendővel töröljük le a festéket. Ahol bekarcoltuk, a festék megmarad, és előtűnik a minta. Ha még húsvét előtt elkészítitek, szép dísze lehet az ünnepi terítéknek.

A húsvéti gyertya a feltámadt Krisztust jelképezi, de a fény, vagy az önmagát felemésztő gyertya amúgy is Jézust szimbóluma a kereszténységben – gondoljunk csak az adventi koszorúra. A húsvéti gyertyán megváltásunk jele, a kereszt látható, az Alfa és Ómega – a kezdet és a vég – , valamint az aktuális évszám. Az öt tömjénszem pedig Krisztus Szent Sebeit szimbolizálják. A hatalmas méretű gyertyát Húsvét vigíliáján a megszentelt tűzről gyújtjuk meg, és így visszük be a szentélybe, az oltár mellé, ahol Pünkösdig hirdeti a Feltámadott dicsőségét.

Kicsi régi, kicsi új

Már említettem, hogy igyekszem a nyuszit száműzni a húsvétból (úgy, ahogy a télapót Szent Miklós ünnepéből), de ezt a nyuszitojást nem hagyhattam ki, már csak azért is, mert ezt nem lehet mással megoldani. Egy nagyon-nagyon régi (talán ~~’96-os~~ 1999/március) Praktika magazinból vettem az ötletet. Akkor régen kimásoltam a szabásmintát az újságból és egy borítékban eldugtam, hogy majd egyszer megcsinálom… És halogattam, halogattam, azóta az újságot, amiben a leírás volt, kidobtuk (de legalábbis eltűnt). Csak a szabásminta élte túl az idők múlását és a selejtezéseket. De most VÉGRE megvarrtam 🙂

Még nem tudom, kinél fog landolni, de volt már olyan, hogy az elkészített ajándékot végül nem adtam oda a tervezett személynek, inkább adtam neki valami mást, mert annyira megszerettem az elkészült darabot, hogy sajnáltam kiadni a kezemből. Irigy csuka voltam, ez van 😛 Ez a nyuszkó is nagyon hozzám nőtt, nem hiszem, hogy idén bárkinek is odaadom 🙂

A következő darabot viszont elajándékoztam, illetve ODAADTAM annak, akinek eredetileg is szántam. Csoki kutyus egy valóban létező tacskó, gazdája viszont kiutazott Németországba, ahova Csoki bizony nem mehetett. De hogy a gazdi ne érezze hiányát kis kedvencének, megvarrtam neki vászonból (IKEA), és egy szuper kutyusos nyakörvet is kapott (Röltex). Nagy sikere volt, boldog vagyok, hogy ekkora örömöt szerezhettem vele 🙂

DE, hogy legyen valami híd-tanos dolog is mára, a tavalyi nagyböjt-projectet mutatom most Nektek:

Itt még félkész állapotban látható. Az alap egy vékony falemez, arra néhány üres gyógyszeres doboz és egy papírguriga került, majd mindezt kisebb-nagyobb darabokra tépkedett újságpapírral és tapétaragasztóval borítottuk, több rétegben. A legfelső réteg natúr csomagolópapír, így nem kellett festés előtt lealapozni. Egy hét állt rendelkezésére száradni, de igazából egy-két nap is elég neki. Ezután lefestettük.

Végül rákerültek az épületek, fák (mini tobozok, amiket előrelátóan még a tavaly előtti nyári táborban gyűjtögettem) néhány kavics – egy nagyobb a sírbolt elé – és a három keresztfa.

A gyerekek kiélhették minden művészi ambíciójukat, mondanom sem kell, hogy három hétig könyékig voltunk a tapétaragasztóban és zöld festékben, de megérte. 🙂 Végül a kis makettet kiállítottuk a templomban, nagy sikere volt!

Feltámadt!

Azt hiszem, idén hagyományt teremtettem itthon, megtaláltam ugyanis a „Feltámadás-zsemlék” receptjét, és akkora sikere volt, hogy ilyet jövőre is csinálni kell.

Ami kell hozzá:

Egy adag kelt tészta (egy alaprecept alapján teljesen megfelelő)
Fehér mályvacukor (pillecukor, marshmallow)
Fahéj
Cukor
Negyed kocka olvasztott vaj (2,5 dkg)

Ha gyerekekkel készíted, magyarázd el nekik, hogy a fehér pillecukor jelképezi Jézus testét. Olvasd fel nekik János evangéliumából a következő szakaszt:

„Fogták Jézus testét és a fűszerekkel együtt gyolcsba göngyölték. Így szoktak a zsidók temetni. Azon a helyen, ahol keresztre feszítették, volt egy kert, s a kertben egy új sírbolt, ahova még nem temettek senkit. Mivel a sír közel volt, a zsidók készületi napja miatt ide temették Jézust.” (Jn 19,40-42)

A pillecukrokat forgasd olvasztott vajba

Majd hempergessük meg a cukros fahéjban, a „fűszerekkel együtt gyolcsba göngyöljük”, mert így temették el Jézust is.

Kicsit összenyomkodjuk a réseket, hogy jól zárjon. Így kis, gömbölyded zsemléket kapunk. Kenegessük meg a tetejüket tojással, majd süssük őket aranybarnára.

Mi itthon szombat délután készítettük el a zsemléket, hogy majd este (éjszaka), amikor hazaértünk a húsvéti vigília-miséről, felvágjuk őket. És itt jön a csoda: ha felvágjuk a kis bucikat, észrevesszük, hogy Krisztus teste NINCS ITT, FELTÁMADT! A zsemlék olyanok lesznek, mint az üres sírbolt.

Ajándékba is adtunk belőle, csatolva mellé a zsemlék elkészítését, hiszen a titok igazából ebben rejlik 🙂 A lyukacsos papírtojás ötlete a 2012. áprilisi Praktikából van. Csak fotókarton és egy vastag tű kell hozzá.

KRISZTUS FÖLTÁMADT – VALÓBAN FÖLTÁMADT! ALLELUJA!