Pár éve a főiskolán hallottam, hogy a nagycsütörtököt „zöldcsütörtöknek” is szokás nevezni. Lehet, hogy ez másoknak evidens, nekem új volt. Ma rászántam magam, és utánanéztem, mitől is ZÖLD ez a csütörtök.
Zöldcsütörtök, ném. nyelvter-en Gründonnerstag, a lit. zöld színéből v. a grinen ‘sírni’ igéből. Galliában egykor a nagycsütörtök lit. színe a zöld volt. – Egyes lat. forrásokban a nagycsütörtökön feloldozottakat reconciliati-nak v. virides-nek (‘zöldelőknek’) mondták. Innen a nagycsütörtök neve: dies viridium.
Ezen felül népi hagyomány is kapcsolódik ehhez a naphoz: ilyenkor spenótpürét, vagy más, böjti zöldfőzeléket kell enni, ezzel utalva a keserű salátára, amit az utolsó vacsorán Jézus fogyasztott a tanítványaival. Ezért készült ma nálunk brokkolifőzelék (csak mert ezt mindenki szereti, nem úgy, mint a spenótot…pedig az is finom!).
Elkészítése nagyon egyszerű, és nem csak zöldcsütörtökön ehető 🙂
Egy liter zöldségleves-alapot felteszünk főni (kockából), majd ha felforrt, beletesszük főni a körülbelül 80 dkg brokkolit (én ma zöldborsót is tettem bele, nem rontotta el :-)) Rántást készítünk egy kis olajjal és két púpos evőkanál liszttel, majd apránként a levesalapból hígítjuk, végül átkanalazzuk a megfőtt brokkolit is. Másfél-két dl főzőtejszínnel krémesítjük, sózzuk, borsozzuk, megszórjuk petrezselyemmel. Kicsit még „felrottyantjuk”, és kész is 🙂 Bármilyen feltéttel jó, amit általában főzelékhez adni lehet. Én ma főtt keménytojást adtam mellé, mert legalább ennyi emlékeztessen arra, hogy eredetileg spenótot terveztem 😛
Közben kikerült az ajtóra az ünnepi koszorú. Szándékosan próbálom kerülni a nyuszis mintákat, mert keresztényként alapvetően a bárányt tartom húsvét jelképének. Persze nem zárkózom el a nyusziktól sem (ékes példa erre egy polár nyuszi, ami a héten született), de az alap „koncepció” a bárány. Ezért is került ez a kis falemezből (nem általam) kifűrészelt bárány a koszorúba:
A barka a virágvasárnapot, a piros szalag a szenvedést és a kiontott vért, a bárány pedig a megdicsőült Krisztust jelképezi.
Bár azt valljuk, hogy a szentmiseáldozat vér nélkül újítja meg Krisztus áldozatát, a mai nap mégsem múlt el „véráldozat” nélkül, ugyanis egyik kis ministránsunknak a ministránspróba közepén kiesett az egyik tejfoga 😀 Már szinte pánikba estem, de Nonó olyan higgadtan kezelte a helyzetet, hogy szerintem én izgatottabb lettem ettől az eseménytől, mint ő maga. 😛
Húsvét második vasárnapja az Isteni Irgalmasság ünnepe. Ehhez kötődik az Isteni Irgalmasság kilenced. Egy ideje minden évben végigimádkozom. Nagypénteken kell elkezdeni és az Irgalmasság vasárnapja előtti szombatig tart. Lehet kapni kis imafüzetet, de interneten is megtalálható, például ITT. Minden napnak külön imádsága van, illetve ehhez kapcsoltan az Irgalmasság Rózsafüzérét is el kell imádkozni. Csak biztatni tudok mindenkit, hogy imádkozza végig, felajánlva elhunyt vagy gondokkal küzdő szeretteiért.
