Kategória: Ünnep

Húsvéti gyertya

Mivel húsvét nyolcadában nincsenek a plébánián hittanórák, minden, ami a húsvéthoz köthető, csak ez után kerül szóba a foglalkozásokon. Ezen csak “súlyosbít”, hogy a kicsiknek a hét elején, a nagyoknak a hét közepén van hittan, így az utóbbi csapattal csak ma találkoztam húsvét óta, már ami a hittanórát illetni – mert nagy részükkel természetesen a tavaszi szünet nagy részét együtt töltöttük a Szent Háromnap liturgiáin.

De a lényeg, hogy a nagyobbakkal ma húsvétoztunk, méghozzá egy kis kézműveskedéssel. Az ötlet INNEN.

Az elkészítése nagyon egyszerű, és az eredmény hihetetlen látványos.

Ami kell hozzá:

  • Fehér gyertya
  • Piros akrilfesték/tempera
  • Kis darab szivacs
  • Egy szeg vagy egy kifogyott golyóstoll
  • Nedves törlőkendő

Az elkészítés:

  • A mintát, ami ez esetben a húsvéti gyertyán is megtalálható szimbólumok, belekarcoljuk a gyertyába. Nem kell túlságosan mélyen, de azért határozottan.
  • Szivaccsal “tunkoljuk” fel a festéket a mintára, hogy a mélyedésekbe is bejusson a festék, elvégre ez a lényeg, hogy ott festékes legyen!
  • Hagyjuk 1-2 percet száradni, az akril nagyon hamar megszárad. Nedves törlőkendővel töröljük le a festéket. Ahol bekarcoltuk, a festék megmarad, és előtűnik a minta. Ha még húsvét előtt elkészítitek, szép dísze lehet az ünnepi terítéknek.

A húsvéti gyertya a feltámadt Krisztust jelképezi, de a fény, vagy az önmagát felemésztő gyertya amúgy is Jézust szimbóluma a kereszténységben – gondoljunk csak az adventi koszorúra. A húsvéti gyertyán megváltásunk jele, a kereszt látható, az Alfa és Ómega – a kezdet és a vég – , valamint az aktuális évszám. Az öt tömjénszem pedig Krisztus Szent Sebeit szimbolizálják. A hatalmas méretű gyertyát Húsvét vigíliáján a megszentelt tűzről gyújtjuk meg, és így visszük be a szentélybe, az oltár mellé, ahol Pünkösdig hirdeti a Feltámadott dicsőségét.

 

Kicsi régi, kicsi új

Már említettem, hogy igyekszem a nyuszit száműzni a húsvétból (úgy, ahogy a télapót Szent Miklós ünnepéből), de ezt a nyuszitojást nem hagyhattam ki, már csak azért is, mert ezt nem lehet mással megoldani. Egy nagyon-nagyon régi (talán ’96-os 1999/március) Praktika magazinból vettem az ötletet. Akkor régen kimásoltam a szabásmintát az újságból és egy borítékban eldugtam, hogy majd egyszer megcsinálom… És halogattam, halogattam, azóta az újságot, amiben a leírás volt, kidobtuk (de legalábbis eltűnt). Csak a szabásminta élte túl az idők múlását és a selejtezéseket. De most VÉGRE megvarrtam 🙂

Még nem tudom, kinél fog landolni, de volt már olyan, hogy az elkészített ajándékot végül nem adtam oda a tervezett személynek, inkább adtam neki valami mást, mert annyira megszerettem az elkészült darabot, hogy sajnáltam kiadni a kezemből. Irigy csuka voltam, ez van 😛 Ez a nyuszkó is nagyon hozzám nőtt, nem hiszem, hogy idén bárkinek is odaadom 🙂

A következő darabot viszont elajándékoztam, illetve ODAADTAM annak, akinek eredetileg is szántam. Csoki kutyus egy valóban létező tacskó, gazdája viszont kiutazott Németországba, ahova Csoki bizony nem mehetett. De hogy a gazdi ne érezze hiányát kis kedvencének, megvarrtam neki vászonból (IKEA), és egy szuper kutyusos nyakörvet is kapott (Röltex). Nagy sikere volt, boldog vagyok, hogy ekkora örömöt szerezhettem vele 🙂

DE, hogy legyen valami híd-tanos dolog is mára, a tavalyi nagyböjt-projectet mutatom most Nektek:

Itt még félkész állapotban látható. Az alap egy vékony falemez, arra néhány üres gyógyszeres doboz és egy papírguriga került, majd mindezt kisebb-nagyobb darabokra tépkedett újságpapírral és tapétaragasztóval borítottuk, több rétegben. A legfelső réteg natúr csomagolópapír, így nem kellett festés előtt lealapozni. Egy hét állt rendelkezésére száradni, de igazából egy-két nap is elég neki. Ezután lefestettük.

Végül rákerültek az épületek, fák (mini tobozok, amiket előrelátóan még a tavaly előtti nyári táborban gyűjtögettem) néhány kavics – egy nagyobb a sírbolt elé – és a három keresztfa.

A gyerekek kiélhették minden művészi ambíciójukat, mondanom sem kell, hogy három hétig könyékig voltunk a tapétaragasztóban és zöld festékben, de megérte. 🙂 Végül a kis makettet kiállítottuk a templomban, nagy sikere volt!

Feltámadt!

Azt hiszem, idén hagyományt teremtettem itthon, megtaláltam ugyanis a “Feltámadás-zsemlék” receptjét, és akkora sikere volt, hogy ilyet jövőre is csinálni kell.

Ami kell hozzá:

  • Egy adag kelt tészta (egy alaprecept alapján teljesen megfelelő)
  • Fehér mályvacukor (pillecukor, marshmallow)
  • Fahéj
  • Cukor
  • Negyed kocka olvasztott vaj (2,5 dkg)

 

Ha gyerekekkel készíted, magyarázd el nekik, hogy a fehér pillecukor jelképezi Jézus testét. Olvasd fel nekik János evangéliumából a következő szakaszt:

“Fogták Jézus testét és a fűszerekkel együtt gyolcsba göngyölték. Így szoktak a zsidók temetni. Azon a helyen, ahol keresztre feszítették, volt egy kert, s a kertben egy új sírbolt, ahova még nem temettek senkit. Mivel a sír közel volt, a zsidók készületi napja miatt ide temették Jézust.” (Jn 19,40-42)

A pillecukrokat forgasd olvasztott vajba

Majd hempergessük meg a cukros fahéjban, a “fűszerekkel együtt gyolcsba göngyöljük”, mert így temették el Jézust is.

Kicsit összenyomkodjuk a réseket, hogy jól zárjon. Így kis, gömbölyded zsemléket kapunk. Kenegessük meg a tetejüket tojással, majd süssük őket aranybarnára.

 

Mi itthon szombat délután készítettük el a zsemléket, hogy majd este (éjszaka), amikor hazaértünk a húsvéti vigília-miséről, felvágjuk őket. És itt jön a csoda: ha felvágjuk a kis bucikat, észrevesszük, hogy Krisztus teste NINCS ITT, FELTÁMADT! A zsemlék olyanok lesznek, mint az üres sírbolt.

 

Ajándékba is adtunk belőle, csatolva mellé a zsemlék elkészítését, hiszen a titok igazából ebben rejlik 🙂 A lyukacsos papírtojás ötlete a 2012. áprilisi Praktikából van. Csak fotókarton és egy vastag tű kell hozzá.

KRISZTUS FÖLTÁMADT – VALÓBAN FÖLTÁMADT! ALLELUJA!

 

Zöldcsütörtök

Pár éve a főiskolán hallottam, hogy a nagycsütörtököt “zöldcsütörtöknek” is szokás nevezni. Lehet, hogy ez másoknak evidens, nekem új volt. Ma rászántam magam, és utánanéztem, mitől is ZÖLD ez a csütörtök.

Zöldcsütörtök, ném. nyelvter-en Gründonnerstag, a lit. zöld színéből v. a grinen ‘sírni’ igéből. Galliában egykor a nagycsütörtök lit. színe a zöld volt. – Egyes lat. forrásokban a nagycsütörtökön feloldozottakat reconciliati-nak v. virides-nek (‘zöldelőknek’) mondták. Innen a nagycsütörtök neve: dies viridium. 

Ezen felül népi hagyomány is kapcsolódik ehhez a naphoz: ilyenkor spenótpürét, vagy más, böjti zöldfőzeléket kell enni, ezzel utalva a keserű salátára, amit az utolsó vacsorán Jézus fogyasztott a tanítványaival. Ezért készült ma nálunk brokkolifőzelék (csak mert ezt mindenki szereti, nem úgy, mint a spenótot…pedig az is finom!).

Elkészítése nagyon egyszerű, és nem csak zöldcsütörtökön ehető 🙂

Egy liter zöldségleves-alapot felteszünk főni (kockából), majd ha felforrt, beletesszük főni a körülbelül 80 dkg brokkolit (én ma zöldborsót is tettem bele, nem rontotta el :-)) Rántást készítünk egy kis olajjal és két púpos evőkanál liszttel, majd apránként a levesalapból hígítjuk, végül átkanalazzuk a megfőtt brokkolit is. Másfél-két dl főzőtejszínnel krémesítjük, sózzuk, borsozzuk, megszórjuk petrezselyemmel. Kicsit még “felrottyantjuk”, és kész is 🙂 Bármilyen feltéttel jó, amit általában főzelékhez adni lehet. Én ma főtt keménytojást adtam mellé, mert legalább ennyi emlékeztessen arra, hogy eredetileg spenótot terveztem 😛

Közben kikerült az ajtóra az ünnepi koszorú. Szándékosan próbálom kerülni a nyuszis mintákat, mert keresztényként alapvetően a bárányt tartom húsvét jelképének. Persze nem zárkózom el a nyusziktól sem (ékes példa erre egy polár nyuszi, ami a héten született), de az alap “koncepció” a bárány. Ezért is került ez a kis falemezből (nem általam) kifűrészelt bárány a koszorúba:

A barka a virágvasárnapot, a piros szalag a szenvedést és a kiontott vért, a bárány pedig a megdicsőült Krisztust jelképezi.

Bár azt valljuk, hogy a szentmiseáldozat vér nélkül újítja meg Krisztus áldozatát, a mai nap mégsem múlt el “véráldozat” nélkül, ugyanis egyik kis ministránsunknak a ministránspróba közepén kiesett az egyik tejfoga 😀 Már szinte pánikba estem, de Nonó olyan higgadtan kezelte a helyzetet, hogy szerintem én izgatottabb lettem ettől az eseménytől, mint ő maga. 😛

Húsvét második vasárnapja az Isteni Irgalmasság ünnepe. Ehhez kötődik az Isteni Irgalmasság kilenced. Egy ideje minden évben végigimádkozom. Nagypénteken kell elkezdeni és az Irgalmasság vasárnapja előtti szombatig tart. Lehet kapni kis imafüzetet, de interneten is megtalálható, például ITT. Minden napnak külön imádsága van, illetve ehhez kapcsoltan az Irgalmasság Rózsafüzérét is el kell imádkozni. Csak biztatni tudok mindenkit, hogy imádkozza végig, felajánlva elhunyt vagy gondokkal küzdő szeretteiért.

Plakát a templomba

Mivel a hittanterembe csak a közösség egy kisebb része jár be rendszeresen, és igazán hely sincs arra, hogy a gyerekek munkái ott kiállításra kerüljenek, nem is készítünk túl gyakran olyan dolgokat, amit utána közszemlére teszünk. Ha mégis, akkor ezek a tárgyak, képek, stb. a templomi hirdetőtáblára készülnek. Így adódott, hogy a nagyobbakkal rákaptam a plakátkészítésre, mondván: aki “csak úgy” betéved a templomba, az is tudja, mi pl. a Nagyböjt vagy a Nagyhét lényege.

Így készült el ez a plakát:

Virágvasárnap és a Szent Háromnap látható rajta, a képeket, szövegrészleteket a gyerekek válogatták szét, aztán megbeszélésre kerültek az egyes részletek. Mindegyik kép alá először az oda vonatkozó szentírási idézeteket ragasztottuk, alább pedig az aznapi liturgia fontosabb elemeit, jellemzőit. Érthető módon Nagyszombathoz nem került sok információ. Mint ahogy korábban említettem már, idén a nagyheti témakörben nem beszéltünk a húsvétvasárnapi eseményekről. Úgy gondolom, a nagyböjt maradjon meg nagyböjtnek, húsvét és pünkösd között bőven lesz még idő és lehetőség a feltámadás öröméről is beszélgetni. A célom inkább az volt, hogy a gyerekek érezzék át Jézus értünk vállalt szenvedését, amennyire ezt gyerekfejjel át lehet érezni. Különben is nehéz hozzászokni a gondolathoz, hogy nagyszombaton nem történik SEMMI, ha egyszer este már ünneplünk 🙂

Viszont azt, hogy a harangok elmennek Rómába, nem hagyhattam ki. Kis-ministránsként (meg most is) ez az egyik kedvenc pillanatom, amikor a harangok “elmennek”, illetve amikor “visszajönnek”. Mondtam a gyerekeknek is, hogy ilyenkor nincs déli harangszó, egyáltalán nem szólnak a harangok – kivéve Rómában, mivel ott van ilyenkor mindegyik. Erre az egyik srácom összeráncolta a szemöldökét és megkérdezte: “És a mi harangjainkat is lecsavarozzák?!” 🙂

Mindenkinek áldott Nagyhetet!

 

Nagyhét jelképei – #2

Hétfőn befejeztük – kisebb-nagyobb hisztirohamok közepette – a nagyheti lapbook-ot. Hiába, a melegfront a gyerekeknek is melegfront, és ha nekik nem is fájt a fejük (mint nekem), azért érezhetően “zizibbek” voltak. Ez van 🙂 A lapbook azért elkészült, illetve “befejeződött”. Itt most a saját példányomat mutatom, mert valahogy fotózásra ott a hittanon már nem maradt energiám 😛

Fölül kis fülecskéken Jézus szenvedésének 12 jelképe látható, amit a múlt héten tárgyakkal is szemléltettem. Minden fülecske felnyitható, alá pedig röviden odaírtuk, hogy melyik tárgy mit szimbolizál.

A mappa alsó felébe a Szent Háromnap eseményeit írtuk be röviden. Előtte kis cédulákra írtam fel ezeket az eseményeket, majd a gyerekek szétválogatták, hogy mi történt Nagycsütörtökön, Nagypénteken és Nagyszombaton. Ez után ezeket a mondatokat a lapbook-ba is beírták. A Nagyszombatba nem kevertem bele még a vigíliát, egyelőre kizárólag a Nagyhétre illetve Jézus szenvedéstörténetére akartam a figyelmüket összpontosítani.

Amikor mondtam nekik, hogy Nagypénteken a templomban meg lehet látogatni a Szent Sírt és imádkozhatunk a halott Jézust ábrázoló szobor előtt, egyikük rémülten kérdezte, hogy hogyan fog az kinézni. Ezek szerint sikerült megértetni velük, mekkora szenvedéssel és fájdalommal járhatott ez a fajta kivégzési módszer, mert ez alapján nem voltak kíváncsiak egy ennyire összetört ember holttestére. Nyilván valami véresre és rémisztőre számítottak. De megnyugtattam őket, hogy ez a szobor (annak ellenére, hogy a halott Jézust ábrázolja) szép és nem kell félni tőle, nyugodtan megnézhetik. Ha belegondolok, a gyerekeknek van igazuk: egy megostorozott, tövissel koronázott majd keresztre szegezett férfi holtteste biztos nem volt annyira tiszta és szép látvány, ahogy azt a templomi szobor mutatja. Néha az az érzésem, hogy a kisgyerekek jobban értik azt, ami Jézussal történt, mint mi, felnőttek…

Csipesz-Jézus

Amikor rábukkantam ERRE az ötletre, azt gondoltam, hogy ez azért túlzás: ruhacsipeszből korpuszt készíteni…! De aztán csak vissza-vissza tértek a gondolataim a csipesz-feszülethez, s minél többet nézegettem, annál jobbnak tűnt. A végén már kimondottan tetszett. Végül odáig merészkedtem, hogy vettem három csipeszt egy hobby-boltban. Majd rájöttem, hogy a TESCO-ban majdnem negyvenet adnak annyi pénzért, amennyiért hobby-boltban csak 20-at tudtam volna venni (ez persze csak akkor szempont, ha több kereszt készül) 😀 Szóval vettem három darab csipeszt és kipróbáltam, hogyan is működik ez. Az egésznek a vége az lett, hogy a mai kézműves foglalkozáson ezt készítettük.

Mindig kell készítenem egy mintadarabot, ez ugyanis a “csali” 🙂 A diákmise végén a plébános atya felmutatja az aktuális prototípust, és hívja a gyerekeket és szüleiket, hogy jöjjenek be a hittanterembe, ahol el tudják készíteni a saját kis darabjukat. Persze a családok többsége olyan, hogy akármit készítünk, az mindegy – bejönnek, hívni sem kell őket 🙂 És természetesen ez benne a jó!

A legjobban azt szeretem a gyerekek által elkészített “példányokban”, hogy egyediek, mindegyik más egy picit, mindegyik tükrözi a készítője egyéniségét, életkorát, ügyességét. A mai kedvenc ez a szélesen mosolygó Jézus:

Ebben már benne van a feltámadás öröme is! 🙂

Az elkészítése nagyon egyszerű:

  1. A kereszt lehet barna kartonból vagy dekorgumiból, amit egyben, rögtön kereszt formában is megkaphatnak a gyerekek, de lehet két részből is összeragasztani.
  2. Egy korpuszhoz három darab fa ruhacsipesz szükséges: mindegyiket szedjük szét, a rugóra nem lesz szükség.
  3. Két fél csipeszt fordítsunk szembe egymással, hogy az egyenes felük érintkezzen. Ez lesz a törzs. A másik két-két csipeszt pedig karnak ill. lábnak illesztjük a testhez. Ragasszuk fel a keresztre.
  4. Vágjunk egy kis darab fehér vásznat, ami az ágyékot fogja takarni. Ragasztózzuk be és simítsuk rá a testre.
  5. Filctollal rajzoljunk meg az arcot és a szent sebeket. A kereszt tetejére felírhatjuk az I.N.R.I. rövidítést is.

Kész is a feszület! 🙂

Áldott vasárnapot!

Nagyhét jelképei

Igaz, hogy még a Nagyhét egy kicsit odébb van, de addig már csak 2x (illetve most már csak egyszer) találkozunk – és ez egy sokkal fontosabb és nagyobb témakör annál, hogy egyetlen órába sűrítsük -, már most elkezdtük átbeszélni Jézus szenvedéstörténetét.

Ma Jézus szenvedésének főbb szimbólumait, tárgyait vettük át. 12 eseményt szedtem össze, amihez egy-egy tárgyat kapcsoltam.

  1. Jézus bevonulása Jeruzsálembe – BARKA
  2. Utolsó vacsora – KEHELY
  3. Lábmosás – TÁL és KANCSÓ
  4. Júdás árulása – 30 EZÜSTPÉNZ
  5. Jézus megostorozása – OSTOR
  6. Jézus kigúnyolása – TÖVISKORONA
  7. Veronika letörli Jézus arcát – KENDŐ
  8. Keresztrefeszítés – SZÖGEK
  9. Elosztják Jézus ruháit – DOBÓKOCKÁK
  10. Feje fölé táblát helyeznek – tábla I.N.R.I. felirattal
  11. Jézus meghal a kereszten – FESZÜLET
  12. Átszúrják Jézus oldalát – DÁRDA

Az udvarra körben elhelyeztem a tárgyakat. Igen, igazi tárgyakat szereztem: barkát (drágán), kelyhet, kancsót, tálat a templomból kölcsön, ezüstpénzt (külföldi, de nem drahma, sajnos :-P), dárdát, Veronika kendőjét (home-made, de hiteles)… stb. Lényeg, hogy mindegyikhez volt valami kézzel fogható tárgyunk.

Az udvaron, a kellemes tavaszi időben a gyerekek felolvasták Jézus szenvedésének (általam “gyerekre” fordított, rövidített) történetét, majd minden tárgynál megbeszéltük, hogy hol, mikor, hogyan kapcsolódott ez Jézus szenvedéstörténetéhez.

Ez után lapbookot készítettünk a megszemlélt jelképekről, illetve jövő héten még kiegészítjük a Szent Három Nap eseményeinek részleteivel.

A kis képeket én rajzoltam, nem szeretek internetről összehalászott képekkel dolgozni, így legalább olyan, amilyennek én elképzeltem.

Egyik kis hölgyikém fejjel lefelé ragasztotta fel a rajzokat, s miután megállapítottam, hogy nem baj, így is jó lesz, azt mondta: “Nem baj, újrakezdem, mert én a kihívások embere vagyok!” 😀 Kilenc évesen ez elég jó hozzáállás 🙂

 

 

 

 

Virágos vasárnap

Ma a szentmise után az egyik anyuka megkérdezte, hogy most miért volt virág az oltár előtt, mert amúgy tudja, hogy nagyböjtben miért nincs.

Mert ez virágos vasárnap. Kevesen tudják, hogy nem csak adventnek, de nagyböjtnek is van “rózsaszín” vasárnapja, csak nincs az a pap (én legalábbis még nem találkoztam ilyennel itt nálunk), aki felveszi a rózsaszín miseruhát. Meg aztán adventben ott a koszorú, ahonnan lehet lesni, ha nem tudnánk, milyen liturgikus színnél tartunk éppen. Nagyböjtben ilyen nincs, így csak a szemfüles anyukák szúrják ki, hogy most nem júdáspénz van a vázában, hanem valami egészen szépséges liliom (vagy hasonló).

Amúgy idén először megtaláltam az adventi koszorú nagyböjti alternatíváját. Az ötlet alapja INNEN.

Ez még egy korábbi kép, azóta a gyertyák mérete vészesen megfogyatkozott, ki is kell majd cserélnem, mert még két hetet ki kell bírnia 🙂

A mai kézművesre itt találtam meg az ötletet (ihletet).

Szívószál kell hozzá és dekorgumi. Sablont egyelőre nem tudok feltölteni, mert a szkenner sztrájkol, de tulajdonképpen bármilyen virágforma szóba jöhet. Ragasztani nem kell, ez benne a legjobb!

A virág közepe egy 8-10 cm hosszú, 2,5-3 cm magas téglalap, amit a hosszabb oldalán kb. a háromnegyedéig be kell vagdosni, viszonylag sűrűn. Ha ez kész, rá kell (szorosan!) tekerni a szívószál végére, és erősen tartani, amíg a kisebbig virágformát alulról rá nem húzzuk. Ez után jöhet a nagyobb virág, és ez így már megtartja a bibéket. A levelet csak egyszerűen rá kell húzni a szárra.

Ha nagyon belelendülünk, egy egész csokrot lehet készíteni, variálva a színeket.

Váza híján volt, aki a muffinba szúrta az elkészült virágszálakat.

És végül, mivel érintett vagyok ez ügyben, Isten éltesse a Sándorokat, Józsefeket, Benedekeket! Nekik is lehet adni egy csokorra-valót ezekből az egyszerű, mégis időtálló virágokból! 🙂

ÁLDOTT VASÁRNAPOT!