Tapasztalataim szerint nagyon nehéz az iskolai hittanon olyan dolgokról beszélni, amelyek valamilyen liturgiához kapcsolhatók, hiszen (legalábbis az én iskolai csoportjaimban) a gyerekek nagy része egyáltalán nem gyakorló családból jön, és csak az iskolai hittanon találkozik a hittel… Az ilyen családból jövő gyerekeket nem érinti meg az, hogy pl. nagyböjtben lila színű a papbácsi miseruhája, mert azt se tudják, mi az a miseruha, nincs meg hozzá a tapasztalat. És így nagyon nehéz. Mert (és a szaktanárok most ne kezdjenek el megkövezni, ha hülyeséget mondok) amíg pl. a matek megérthető és alkalmazható akkor is, ha otthon a szülő nem annyira ért hozzá, vagy nem gyakorol a gyerekkel, de a hittan nem ilyen. Ott KELL az, hogy otthon, az egész család gyakorolja. Sajna nehéz, hogy a hittan tantárgy, de mégsem az…
A hamvazószerda, a keresztút, a házszentelés… Ha a szentmiséről se nagyon tudják, hogy micsoda, mert nem jár a család, akkor az ilyen “egyéb” liturgiák még kevésbé mondanak nekik valamit. Persze azért próbálkozik az ember valamilyen módon közelebb hozni a Nagyböjtöt, mint készületi időt.
Ebben a kézművesben három olyan cselekedetet emeltem ki, amit valamilyen módon a gyerekek is meg tudnak érteni, és tudnak gyakorolni. Mondjuk nem voltam túl népszerű ezzel a “mondjunk le a csokievésről” dologgal, de hát ez érthető…még én is nehezen bírom 😀
Talán nem szorul különösebb magyarázatra. Szeretem ezeket a “kerekeket”, mert csomó mindent szuper jól lehet vele ábrázolni. És egyszerű elkészíteni is. Ingyen letölthető, de kérlek, jelöld meg a forrást, ha felhasználod!