A Facebookon már mutattam egy kis ízelítőt a táborban elkövetett kézművesből. Levegőn száradó gyurmából készítettünk olajmécsest, bár a tavalyi balsorsú batikolás óta a nagyobbak közül többen húznak engem, hogy mikor batikolunk legközelebb. De csak mert tudják, hogy agyvérzés-közeli állapotba kerülök már csak a batikolás említésétől is 😛 Az olajmécses ennél sokkal barátságosabb kézművesnek bizonyult, egyetlen hibája az volt, hogy nem a legjobb kanócot választottam, így maga az égési idő nem volt túl sok.
A mécsesek több ponton is csatlakoztak a tábor témájához. Egyrészt, Jézus korában is ilyen, vagy ehhez hasonló, növényi olajjal “működő” mécseseket használtak. Másrészt, maga a mécses törékeny, tehát vigyázni kell rá, mint az életünkre, ami szintén törékeny. A lángok pedig hamar kialudtak, ha nem figyeltünk, vagy ha nem megfelelően bántunk a kanóccal – mint a hitünk.
Az interneten sok leírást lehet találni az ilyen mécsesek elkészítéséhez, én az alap ötletet mégis egy könyvből vettem: Lois Rock – Jézus világa (Harmat Kiadó). Szuper kis könyv, csak ajánlani tudom! 🙂
Az olajmécsesek levegőn száradó gyurmából készülnek. Egy nap száradást igényel, könnyű vele dolgozni, lényegében, mint az agyaggal. Amikor megszárad, hasonló tulajdonságokkal rendelkezik, mint egy kiégetett cserép. Több színben is kapható, én terrakottát vettem, mert ez valóban úgy néz ki száradás után, mint az égetett agyag.
Enyhén (!) nedves kézzel kell dolgozni, így könnyen formázható, simítható. Persze volt, aki eláztatta, és ilyenkor leragadt, összeesett a gyurma. Tényleg nem kell csurom vizesen dolgozni, csak nedves legyen a kéz.
Jó időnk volt, így valóban hamar megszáradtak. Ez után régi lepedőből csíkokat téptem, bevezettem a mécsesekbe a kanócot, majd annyi olíva-olajat öntöttem beléjük, hogy a textil jól átitatódjon. Sajna ez a fajta kanóc nagyon hamar elégett, így folyamatos piszkálást igényelt volna, de 40-50 mécsesnél ezt nem tudtam megoldani (Szentségimádáson gyújtottuk meg őket). Valami rendes, kanócnak való kanóc kellett volna… De azért így is szép látvány volt, még ha nem is tartott sokáig 🙂
