ajándék – Oldal 2

Ma született bárány

Illetve tegnap született, és ajándékba lesz! 🙂

Egy kedves ismerősünknek hamarosan kislánya születik, és neki szántam ezt a méretes báránykát. Méretes, mert 66 cm hosszú!

Az alapanyag nem más, mint két, használtan vett babatakaró: az egyik plüss, a másik egyik oldalán mintás, másik oldalán fehér pamut. A töltelék tömőanyagként árusított flíz, illetve egy kis szárított levendula. Igyekeztem úgy varrni, hogy semmi gyerekre veszélyes dolog ne legyen rajta (pl. apró, leszakítható részek, gyöngyök, stb.)

A szemét és az orrát padlizsán-lila hímzőfonallal hímeztem ki (még látszódik a jelölés, amit illanófilccel rajzoltam meg, de az el fog tűnni).

Ez itt a farkincája, kézzel varrtam a helyére.

A mintás pamutból készült a hasa és a végtagok, illetve a füle belső fele.

Végül kapott egy nyakkendőt is, egy báránymintás szalagot. Eleinte biztos, hogy nagyobb lesz, mint a gazdája, de később akár párnaként is használható. Nagyon puha!!! 🙂

Csak 18 éven felülieknek! :-)

Ez a hónap, úgy látszik, az ajándékgyártásról szól…eddig legalábbis. Az alábbi ajándék egyik hittanos társam 30. születésnapjára készült. Férfiaknak kimondottan ötletes ajándék.

Bizony, ezt muszáj volt ráírni, mert megtévesztő volt első ránézésre…

Ez nem más, mint egy sörgyertya! Nem olyan bonyolult, mint amilyennek látszik! Kell hozzá egy korsó vagy söröspohár. Sárga zseléviasz, vagy színtelen, és hozzá sárga zselégyertya-festék. Én 250 g-ot vettem, de látszik, hogy több is elfért volna még. Kell még hozzá fehér gyertyamaradék és kanóc.

A használati utasítás szerint olvasszuk fel a zseléviaszt – ha kell, színezzük -, és öntsük a korsóba. Hagyjuk megdermedni. Melegítsünk fel egy hústűt vagy fém kötőtűt, szúrjuk bele, majd a kialakult lyukba szúrjuk bele a kanócot (ez a módszer csak akkor működik, ha hobby-boltban kapható, előre viaszolt kanócot használunk! A sima kanóczsinórt előre állítsuk a korsóba).

A fehér sörhab elkészítése is szuperkönnyű: olvasszuk fel a fehér gyertyamaradékot, majd vegyük ki a gőzfürdőből. Kicsit hagyjuk hűlni (épp csak kezdjen „bőrösödni”), majd kézi habverővel vagy villával verjük fel – mintha csak tojásfehérjét vernénk. Kanállal óvatosan kanalazzuk a sör tetejére.

Egészségetekre! 🙂

Papszentelési ajándék

Tavaly mutattam itt egy quilling-technikával készült keresztet, amit egy diakónusszentelésre készítettem. Most ezt az ismerősömet pappá szentelték (DEO GRATIAS!), és erre az alkalomra újabb ajándékkal készültem. Még nem adtam át, úgyhogy még nem tudom, mit szól hozzá az újdonsült atya 🙂

Egyik nap kipattant a fejemből, hogy egy Szent Erzsébet szobrot kéne készíteni neki. Most nagyon népszerű alapanyag a levegőn száradó gyurma, és már egy ideje kacérkodom a gondolattal, hogy kipróbálom. Vettem is egy csomaggal.

Az első próbálkozásom – már ami a szobrot illeti – nem járt nagy sikerrel. Mit szépítsük, nem vagyok szobrász, és sajna egy elég csúnyácska Erzsébet került ki a kezeim közül. Legalábbis az arca nem éppen támasztja alá a „magyar lányok a legszebbek” mondást. Mindenfélét mondtak rá: „Nem csúnya, csak rémisztő”; „Ha erre P. atya éjszaka félálomban ránéz, tuti szívrohamot kap”; „Gülüszemű Erzsébet”; „Törd le a fejét és csináld újra”; „Úgy néz ki, mintha keresztezték volna Voldemortot egy zombival”… és ehhez hasonlók. Hát ezért Titeket sem sokkollak a látvánnyal, és P. atyának is új Erzsébetet készítettem. 😛

Az internetet böngésztem inspiráció után, meg persze néhány technikai fogást is el szerettem volna lesni az arcformázás terén. ITT találtam az inspirációt, és ITT a leírást az archoz. És ez született belőle:

Az alap meglepő alapanyagokból készült: műanyag üdítős flakon, alufólia, drót és egy hungarocell gömb. Itt még elég bizarr a kinézete 😛

Papírmasé technikával alakítottam ki a testet: matt újságpapírt (én bevallom, egy Keresztény Életet tépdestem csíkokra) és dekupázsragasztót használtam.

Hagytam megszáradni. Ez után jött az arc megformálása gyurmából (FIMO Air). Ami tapasztalatom, hogy – bár ezt a használati utasítás nem írja – érdemes enyhén nedves kézzel dolgozni.

2-3 nap száradás után fehér akrillal lealapoztam az egészet, hogy egységes legyen. Majd jöhetett a színezés, szintén akrilfestékkel.

A legvégén jött a rózsák megfestése, ami nem volt egyszerű feladat. ITT egy videótutorial hozzá. Egy kis gyakorlást igényel, nyilván a videót készítő hölgy sem aznap kezdte, nekem viszont nem álltak rendelkezésre évek, hogy tökélyre fejlesszem a technikát, meg az ecsetem sem volt a legjobb. Így sikerült 🙂

A legvégén lelakkoztam az egészet, most már csak csomagolásra és az átadásra vár. Ő az én – kicsit extravagáns – Szent Erzsébetem 🙂

Vágod?!

Azt hiszem az elkövetkezendő 5 karácsony és szülinap egyben le lett rendezve, olyan ajándékot kaptam! 🙂 A neve az, hogy vágóplotter. A lényege pedig, hogy úgy működik, mint egy nyomtató: számítógéphez kell kötni, a hozzá való programban megszerkeszteni a szöveget/rajzot, aztán a gép kivágja – legyen szó akármilyen részletes mintáról. Ami nagyszerű benne, hogy a hittanokhoz és a kézművesekhez is remekül fogom tudni alkalmazni, hiszen nagyon sokszor kell sok egyforma dolgot kivágni (oviba pl. rendszeresen kellett előre kivagdosni dolgokat).

A nyári szünetben azonban még nem tudom hittanórás témában bevetni, így ismerőseimet boldogítom egyelőre a géppel készült ajándékokkal 😛

Az első kép egy félig szomorú, félig örömteli alkalomra készült: szomszédaink, egy ifjú házaspár, akik egyébként a plébániai közösségnek is tagjai voltak, visszaköltöznek vidéki otthonukba, mert itt csak ideiglenesen laktak. Ez a szomorú része, hiszen nagyon jó barátságba lettünk, és a templomi közösségnek is szerves részei lettek, és nagyon fognak hiányozni…Ami viszont örömteli, hogy hamarosan bővül a család, és megszületik első kisbabájuk! 🙂 Ezért is készült el ez a kép, melyen egy zsoltárszöveg olvasható:

Az alap fehér színű hullámkarton, erre ragasztottam fel a géppel kivágott szavakat illetve a képet. A másik kép hasonló stílusban készült el. Egykori főiskolai tanáromat holnap diakónussá szentelik, hogy jövőre pappá szentelhessék. Neki a szentelési szertartás egyik mondatát emeltem ki.

Zseniális szerkentyű, alig várom, hogy a hittanórákhoz is használhassam…de addig is: VAKÁCIÓ!!! 😀

Látogatás

A hónap elején írtam, hogy elég mozgalmas néhány hétnek nézünk elébe, minden hétvégén volt valami esemény. De a legfontosabb ez a hétvége volt, ugyanis ma bérmálkozás volt. 33 közösségi tag részesült ebben a szentségben. Ez önmagában is nagy esemény egy közösség életében, főleg, ha a szentség kiszolgáltatója a Bíboros atya. Főpásztorunk pedig nem csupán a bérmálás miatt volt a vendégünk, hanem ezen a hétvégén vizitációt tartott a plébániánkon. Ez elég sok előkészülettel jár, én most csak egy részletét, egy apró szeletét mutatnám meg.

A családos közösséggel egy albumot ajándékoztunk a Bíboros atyának. Az ötlet nem az enyém, rám „csak” a kivitelezést bízták, de a legnagyobb „munka” a családoké volt 🙂 Az albumba ugyanis imádságokat gyűjtöttünk.

Megbíztuk a családokat, hogy két héten keresztül imádkozzanak a Bíboros atyáért, és minden családtag fejenként számolja össze, mennyi imát mondott. Alapvetően a Miatyánk és Üdvözlégy imádságokat számoltuk. Ezeket az imákat gyűjtöttük össze az albumba, melynek kivitelezése volt az én feladatom.

A nyáj imái a pásztorért. Fedlap ismerős lehet, hiszen az elsőáldozók plakátja is hasonló mintával készült.

Az album lapjai színes fotókartonok, és minden oldalra egy kézzel rajzolt mintát nyomtattam rá.

A kész lapokat és a borítót elvittem egy fénymásoló üzletbe, spiráloztatni. Itt kaptam egy kisebb infarktust. Alapvetően az a típus vagyok, aki nehezen bíz rá másokra dolgokat. Ez nyilván gyengeségem, hiszen ez egyfajta bizalmatlanság az emberek iránt, de úgy vagyok sokszor vele, hogy az a biztos, amit én csinálok meg. Viszont vannak helyzetek, amikor MUSZÁJ másra bízni dolgokat. Megcsinálnám én is a spirálozást, ha tudnám, de nem tudom. Így kénytelen vagyok egy vadidegenre bízni a munkámat. Hát, meg is lett az ára. Mondtam ugyanis a kedves kollégának, hogy a lapok rövidebbik oldalán, és bal oldalon szeretnék spirált kérni. Fickó elvitte a lapokat. Majd alig 10 másodperc múlva hozza vissza a borítót. Azt a borítót, amivel én fél napig dolgoztam. És hogy nagyon sajnálja, de véletlenül mégiscsak jobb oldalon lyukasztotta ki. De ne aggódjak, megoldja. Gondoltam, minek is aggódnék, hiszen kerek két másodperc alatt tette tönkre a munkámat. Végül is valóban megoldotta, ugyanis szerencsére volt elég hely arra, hogy levágja az elrontott részt, és ezután minden lapot hozzászabjon a fedőlaphoz. Probléma megoldva, be is lett spirálozva, majd ennek tetejébe kifizettem a teljes költséget… Az album elkészült, számolhattam össze az imákat.

Az utolsó oldal egy összesítő lap volt, ahova a „végösszeg” került. Több, mint 1100 Miatyánk, és több, mint 1700 Üdvözlégy gyűlt össze!

Ht_biboros005

Ma, a szentmise után a Bíboros atya személyesen is találkozott a családos közösséggel, ahol a gyerekek átadták neki az albumot. Nagy örömmel és meghatottsággal fogadta az ajándékot.

Elsőáldozási zászlók

Tavaly akkora sikere volt a zászlóknak, hogy úgy gondoltam: az idei csapatot sem foszthatom meg ettől az örömtől. Bár kicsit döcögősen indult, de ennek hála, újabb tapasztalatokkal gazdagodtam: jövőre még szebbeket készítünk! 🙂

Íme a kezdetek: 19 zászlót kellett elkészíteni. Az igencsak hiányos csapat nagy nehezen elkészített kb. 7 zászlót, s nekem jutott a feladat, hogy ezt kiegészítsem. Abból is adódtak problémák, hogy „fúj én ennek vagy annak nem csinálok zászlót”…Meg persze abból is, hogy más fogalmai vannak egy 10 éves fiúgyermeknek a „dekoratív” vagy „igényes munka” dolgában, mint nekem, de ezt is megoldottuk.

De az eredmény végül is nagyon szép lett, nagyon tetszett a megajándékozottaknak is, és nem utolsó sorban, nagyon jól mutattak együtt a zászlók.

A végén a felfüggesztő zsineget elvágtuk, és kiosztottuk mindenkinek a saját, névre szóló zászlaját.

Csak adj hozzá fagyit!

Habár május 8. a fagyi napja (és tudjátok miért? Mert a május az V. hónap, vagyis a tölcsér, 8. pedig két gombóc fagyi…:-D), az alábbi ajándékcsomag nem ennek tiszteletére készült, hanem szülinapra. Őszintén szólva, kicsit magamból indultam ki, mert én NAGYON tudnék örülni egy ilyen pakknak, hát elkészítettem másnak (teljesen logikus, nem?). A lényeg, mindent megkap az illető, ami egy jó fagyizáshoz kell, neki már csak a lényeget: a fagyit kell hozzáadni. Íme a doboz és tartalma:

Szóval megvettem mindent, ami kellhet, és szépen elrendeztem egy gyönyörű, matyómintás dobozban (MÜLLER). A csokiszirup TÉNYLEG házi, de már meg nem mondom, hol találtam a receptet. 10 perc nem sok, annyi idő kell elkészíteni, fillérekből megvan, és nem mellesleg, a bolti szirupok a nyomába sem érnek.

HOZZÁVALÓK:

1 bögre (cup) víz
1/2 bögre cukrozatlan kakaópor
2 bögre cukor
csipet só
1 mokkáskanál vaníliakivonat

A vizet lassú tűzön melegítsük össze a kakaóporral, kézi habverővel kevergessük csomómentesre. Adjuk hozzá a cukrot és hagyjuk felolvadni. 3 percig forraljuk. Néha úgy tűnhet, hogy ki akar szaladni a lábasból, ilyenkor pár másodpercre emeljük el a tűzhelyről. Ha letelt a 3 perc, vegyük le végleg a tűzről, tegyük bele a sót és a vaníliakivonatot. Hagyjuk kihűlni, s már használhatjuk is. Nagyon finom!!!

A doboz tartalmát igyekeztem egységes csomagolással díszíteni. Fóliahegesztőm nincs, ezért feltaláltam magam: gyűjtögetési „majdjóleszmégvalamire” mániám ismét igazolta jogosultságát, amikor előkotortam azokat a kis tasakokat, amelyekben a gyöngyöket, apró díszeket csomagolják a boltokban (persze nem teszek el mindig minden „vackot”, de ezek most jól jöttek, hogy túlélték a szelektálást). Dekor-kartonból egységes zárópapírt készítettem minden tasakra.

Most már csak nem kéne ez a hidegfront, hogy legyen kedve az embernek fagyizni…

Ballag már…

Hétvégén ballagáson voltam. A májusi PRAKTIKA Magazinban egy nagyon jópofa ötletet találtam. Csokoládékat „öltöztettek” fel papír ruhába, így egy csapásra, szinte minimális munkával egyedivé, sőt, különlegessé lehet tenni egy tábla csokit. Mivel férfiemberről volt szó, én egy tábla csilis étcsokoládét csomagoltam be ilyen módon.

A csomagolásból könnyen kicsúsztatható a csoki, így a papírfigura örök emlék maradhat, a csokoládét pedig be lehet vetni az érettségin, agyserkentő gyanánt 🙂

Testhez álló ajándék

Templomunk Kántor bácsija már annyira hozzátartozik a templomhoz, hogy nélküle el e tudjuk képzelni az életet. Mindig mosolygós, mindig vidám és melegszívű, egyszerűen nem lehet Őt nem szeretni! Szinte úgy tekintek Rá, mintha a nagypapám lenne, és valahol ő is úgy tekint engem, mint az unokáját. Ezért elképzelhetetlen, hogy ne készüljek valami ajándékkal az Ő számára. Minden évben valami saját készítésűt, és valami angyalkásat adok Neki.

Idén ITT találtam egy igazán szuper ötletet. Persze nem rózsaszín masnival és nem strasszkövekkel díszítve, de én is készítettem egy hasonlót.

Vettem egy fa irattartó papucsot. A felső részét fekete, az alsó részét fehér akrilfestékkel festettem le. A fehér billentyűket fekete tűfilccel kontúroztam, a kis fekete billentyűk dekorgumiból készültek, kétoldalú ragasztóval rögzítettem őket, csakúgy, mint a zöld szalagot. És hogy valami angyalkás is legyen rajta a „hagyománynak” megfelelően:

A papucs gerincére felragasztottam egy kis fa agyalkát, amit egy hobby-boltban találtam. Kántor bácsi szerint annyira szép lett ez a zongora, hogy szinte megszólal 🙂 Az ilyen mondatok miatt igaz az, hogy jobb adni, mint kapni 🙂 Isten éltesse, Kántor bácsi!