A fenti kérdést ma kétszer is megkaptam: mindkét férfi családtag egymástól függetlenül, nagyjából öt percen belül szegezte nekem szó szerint ugyan azt a kérdést. Aztán pedig jött az újabb hozzászólás: „Miért nem szóltál, hoztam volna neked szalmakoszorút!” Az igazság az, hogy ha lett is volna itthon úgymond „rendes” koszorúalap, akkor is ezt a verziót választom, mert annyira megtetszett az ötlet, hogy muszáj volt megvalósítani.
A minap bukkantam rá a Kifli és Levendula blogra, és ezzel együtt egy csomó szuper ötletre. Eszembe se jutott volna pl. papírgurigákból koszorúalapot készíteni, a blog szerzője, Levendulalány azonban TÉNYLEG ebből kreált ajtódíszt a lakásba.
Sokat törtem a fejemet azon, hogyan, miből lehetne szép őszi témájú ajtódíszt készíteni. Sajnos érthetetlenül divatba jött a halloween kis hazánkban is, ami több szempontból is taszít engem: egyáltalán, de tényleg semmi köze a mi kultúránkhoz; másrészt egyáltalán, de semmi köze a kereszténységhez, egyszerűen összeférhetetlen a kettő.
Gondban voltam tehát, hogy milyen legyen az ajtódíszünk, ami hozza az őszi hangulatot, nem kell messzire menni az alapanyagokért (értsd erdőbe gesztenyére, csipkebogyóra, színes falevélre vadászni), és szigorúan csontváz és töklámpás-mentes. Tavaly gyűjtöttem én egy csokorra való erdei bogyót és levelet, de a koszorúkészítésig nem jutottam velük, és a karácsonyi lakásdekorálás során a család szigorúan kidobatta velem a fonnyadt piros- és narancssárga-bogyós gallyakat.
Ma délután azonban hirtelen ötlettől vezérelve nekiültem a „guriga-koszorút” elkészíteni. Magamhoz vettem még némi barna és sárgás-rózsaszínes batikolt papírt, néhány félbevágott parafadugót illetve dióhéjat. Kis plébániai kitérőm során pedig az udvarról elcsentem egy kb. 2 méter hosszú, apró leveles vadszőlő-indát. Szegény vadszőlő úgyis kiirtásra lett ítélve, ezen már nem múlik.
Először is elkészítettem a koszorúalapot:
A gurigák egyik felét összenyomtam, hogy egymásba illeszthetőek legyenek. Így rakosgattam sorba, amíg szabályos körré tudtam alakítani. Széles, erős celluxot tekertem köré, hogy szét ne csússzon:
Jó-jó, nem lett tökéletes kör, de a célnak megfelel 😛
Ez után kb. 3 centi széles csíkokat vágtam a batikolt papírból (krepp papír is lehet, az olcsóbb is, de nekem most ilyen volt itthon), és váltogatva a színeket körbetekertem vele az alapot, hogy teljesen befedje.
Erős barkácsragasztóval (de jó még a pillanatragasztó vagy forró műanyagragasztó is) felragasztottam a parafadugókat és dióhéjakat.
Picit hagytam száradni, majd gemkapocsból akasztót ragasztottam neki. Legvégül körbetekertem a vadszőlő indájával. Kész is!
Akár egy tokaji borospince ajtajára is elmehetne, de szerintem hangulatos lett 🙂
