Ez persze mindig nagy kérdés, de ez most nem filozófiai eszmefuttatás lesz, hanem egy játék. Ezt is biztos sokan ismeritek. Ha másra nem is, de arra talán jó lesz ez a bejegyzés, hogy ismét eszetekbe jusson, milyen jó kis játék ez 🙂 Én ezer éve nem játszottam ilyet, de ma ismét előkerült, és nagyon jókat nevettünk 😀
(Bocs, ezt a képet nem hagyhattam ki :-P)
A játék, ahogy mi játszottuk:
Körbeültünk (voltunk vagy tízen), és egy öntapadós jegyzetlapra mindenki felírt egy valós vagy kitalált személyt/lényt. A saját cetlit ezután mindenki felragasztotta a tőle balra ülő homlokára. Így minden játékos látta, hogy kicsoda a másik, de azt, hogy a saját homlokán milyen név van, azt nem tudta. Miután mindenki jóóól kinevette magát, kezdődhet a játék, vagyis a barkóba. Egy játékos egyenként mindenkinek feltesz egy eldöntendő kérdést saját magával kapcsolatban. Csak igennel/nemmel lehet válaszolni. Ha az illető jó kérdéseket tesz fel, akár egy kör alatt kitalálhatja, kicsoda ő. Nálunk volt Chewbakkától kezdve Bachig minden.
Én – hiszitek vagy sem – Jézust kaptam a homlokomra. 😀 Kemény dió volt, nem is jöttem rá. Amit viszont megtudhattam róla a kérdéseim alapján: Nem kitalált személy. Ma is élő személy. Férfi. Nem európai és nem is amerikai (először, sejtve azt, hogy az én fejemre valami hittanos/vallási dolgot ragasztanak, Ferenc pápára tippeltem volna). Nem találkozhattam vele még szemtől szemben, bár ennél a kérdésnél voltak bizonytalanságok, hogy talán mégis 🙂 Világhírű, valószínűleg már mindenki hallott róla a világon. Láthattam már őt a TV-ben (végül is…)
