Egy kezdő hitoktató élményei
Az Ecclesia első osztályos tankönyvében van egy gyufás skatulya Betlehem. Ezt minden évben megcsinálom a gyerekekkel, szerintem nagyon aranyos, s mindemellett egyszerű is. Ennek mintájára elkészítettem egy húsvéti verziót. Mindenben megegyezik az eredeti ötlet elkészítésével, csak a grafika más – az saját, és húsvéti 🙂
Először az asszonyok jönnek az üres sírhoz…
…aztán az apostolok.
Innen letölthető: Gyufásdoboz Szentsír PDF
Tapasztalataim szerint nagyon nehéz az iskolai hittanon olyan dolgokról beszélni, amelyek valamilyen liturgiához kapcsolhatók, hiszen (legalábbis az én iskolai csoportjaimban) a gyerekek nagy része egyáltalán nem gyakorló családból jön, és csak az iskolai hittanon találkozik a hittel… Az ilyen családból jövő gyerekeket nem érinti meg az, hogy pl. nagyböjtben lila színű a papbácsi miseruhája, mert azt se tudják, mi az a miseruha, nincs meg hozzá a tapasztalat. És így nagyon nehéz. Mert (és a szaktanárok most ne kezdjenek el megkövezni, ha hülyeséget mondok) amíg pl. a matek megérthető és alkalmazható akkor is, ha otthon a szülő nem annyira ért hozzá, vagy nem gyakorol a gyerekkel, de a hittan nem ilyen. Ott KELL az, hogy otthon, az egész család gyakorolja. Sajna nehéz, hogy a hittan tantárgy, de mégsem az…
A hamvazószerda, a keresztút, a házszentelés… Ha a szentmiséről se nagyon tudják, hogy micsoda, mert nem jár a család, akkor az ilyen “egyéb” liturgiák még kevésbé mondanak nekik valamit. Persze azért próbálkozik az ember valamilyen módon közelebb hozni a Nagyböjtöt, mint készületi időt.
Ebben a kézművesben három olyan cselekedetet emeltem ki, amit valamilyen módon a gyerekek is meg tudnak érteni, és tudnak gyakorolni. Mondjuk nem voltam túl népszerű ezzel a “mondjunk le a csokievésről” dologgal, de hát ez érthető…még én is nehezen bírom 😀
Talán nem szorul különösebb magyarázatra. Szeretem ezeket a “kerekeket”, mert csomó mindent szuper jól lehet vele ábrázolni. És egyszerű elkészíteni is. Ingyen letölthető, de kérlek, jelöld meg a forrást, ha felhasználod!
Háááát igen, sajna én az a típus vagyok, akinek kevés saját ötlete van, viszont szereti kicsit a saját ízlésére formálni azokat az ötleteket, amiket másoktól “nyúlt le”. 😛 Ez az ötlet is egy ilyen “lopott” fajta. A Gyereketetőn találtam, és a hírlevélből le is töltöttem ezt a szupi kis füzetet. Kinyomtattam, aztán hirtelen felindulásból újra is rajzoltam. Egyrészt azért, hogy A/5-ös formátumú legyen, másrészt, hogy ne kelljen túl sok instrukciót adni a gyerekeknek a ragasztás miatt. Így minden oldalt csak ki kell vágni, színezni, és a végén én tűzőgéppel mindenkinek összetűztem.
Szóval íme (a képek minőségéért elnézést, már eléggé este van egy jó fotó készítéséhez):
Nem volt időm/energiám teljesen kiszínezni, a címlap mégis úgy megtetszett az egyik gyerkőcnek, hogy szinte 100%-os hűséggel másolta a színezési technikát. A végén én is elgondolkodtam egy pillanatra, hogy melyik az enyém és melyik az övé 🙂 Alapvetően sikert aratott a kis füzet, bár volt olyan fiú is, aki tüntetőleg szétnyirbálta az egészet aztán kijelentette, hogy ő nem csinálja meg (igen, ez az a bizonyos “nehéz eset” osztály, akikről már más fórumon szóltam). Hát mindegy. Remélem, ti azért nagyobb becsben tartjátok majd 🙂 Innen letölthető, nyomtatható.
Illetve innen letölthetitek még a nagy sikert aratott ÓRIÁS HÚSVÉTI SZÍNEZŐT, valamint a FELTÁMADÁS HABCSÓK receptjét:
Húsvéti feltámadás habcsók RECEPT
Korábbi NAGYBÖJTÖS bejegyzések a Híd-tanon:
Ezt meg csak úgy, mert találtam és cuki 🙂
Ismét elérkezett a nagyböjt. Milyen hamar, hiszen még csak most volt advent! Itt egy kis gyűjtemény a blogon eddig összegyűlt nagyböjti ötletekből.
További ötleteket találtok még a jobb oldali sávban a NAGYBÖJT feliratra kattintva.
ÁLDOTT NAGYBÖJTI KÉSZÜLETET!
Minden évben tanul valami újat az ember, ami talán hagyománnyá válhat a következő években. Gyerekkoromban a húsvétot (beleértve a szent három napot is) mindig vidéken, nagymamáknál töltöttük, így az ottani hagyományokat, szokásokat követtük. Az elmúlt tíz évben ez a szokás, hogy nagymamáknál húsvétozunk, elmaradozott. Köszönhető ez annak, hogy már túl nagyok voltunk a nyuszitojás-kereséshez, és elkezdtünk ministrálni is. Így a szent három napon és húsvét vasárnap is a templomban teszünk szolgálatot. Viszont húsvéti szokások nélkül maradtunk, hiszen városban, emeletes házban nehéz (nehezebb) ugyan azokat a hagyományokat ápolni, mint egy kertes házban. Ki kellett hát alakítani a saját hagyományainkat.
Tavaly akkora sikert aratott a Feltámadás zsemle, hogy már nem is kérdés: idén is megsütjük.
Ebben az évben lépten-nyomon belebotlottunk egy másik, angol hagyományokból származó péksüteménybe: ez a hot cross buns. A Képmás 2013/03 számában külön cikket szenteltek a “meleg keresztes-bucinak”. Innen idézek:
“A kereszténység előtt Eostre istennő tiszteletére készítették és fogyasztották a kis bucikat. Sokan úgy gondolják, hogy a kereszt a holdnegyedeket szimbolizálja. “Eostre” valószínűleg a húsvét – “easter” – szó eredete.
I. Erzsébet, Anglia uralkodója rendeletével (1592) megtiltotta a “meleg keresztes-zsemle” és más fűszeres kenyér árusítását, kivéve temetkezéskor, nagypénteken és karácsonykor. A rendelet megsértésének büntetése az volt, hogy valamennyi tiltott terméket a szegények között kellett szétosztani.”
A kereszténység megjelenésével vált tehát ez az ősi angol péksütemény a húsvét (illetve a szent három nap) csemegéjévé. Az eredeti recept szerint mazsolát és kandírozott gyümölcsöt is kevertek a tésztájába. Én ettől eltekintettem, mivel nem rajongok különösebben a mazsoláért…mondjuk ki: ki nem állhatom.
Mi este 10 körül fogtunk hozzá, mert mindennel együtt (nagycsütörtöki szertartás, Jeremiás siralmai, stb.) ekkor ért mindenki haza. Így mi nem a templomban, hanem a sütő mellett virrasztottunk (a sütő mellett mindenképpen melegebb van).
Íme a recept:
TÉSZTA (12 bucihoz)
KERESZTHEZ
MEGKENÉSHEZ
Elkészítés: mi a buci hozzávalóit kenyérsütő gépben dagasztottuk illetve kelesztettük. Ez esetben figyeljünk kenyérsütő gép használati utasításaira (fontos, hogy hozzávalókat milyen sorrendben tesszük a gépbe. Azon kuncogtam tegnap, hogy ez kicsit olyan, mintha valami szertartás vagy bájital lenne :-D). Természetesen kézzel is összegyúrható. Kenyérsütő gépen válasszuk a kelt tészta programot. Amíg a gép elintézi magának a tésztát, készítsük el a kereszthez a masszát. Annyi vizet tegyünk hozzá, hogy nyomózsákból ne túl folyós, de azért kezelhető dolgot kapjunk. Közben szörnyülködjünk, hogy már éjfél van!
A kész tésztát osszuk 12 egyforma darabra és formázzunk belőle helyes kis zsemléket. A fűszerkeveréktől kicsit karácsony lesz a hangulat, de azért ez ne zavarjon minket 🙂 A masszát töltsük valami adagolóba, és rajzoljunk kereszteket a zsömik tetejére.
Előmelegített sütőben 200°C-on süssük 20 percig, amíg aranybarnára pirulnak. Próbáljunk meg ébren maradni.
A még forró bucikat kenjük meg cukros tejjel.
Nem kell megijedni, nem lesz durván mézeskalács íze. Nagyon kellemes, nem túl édes zsemléket kapunk, ami pont illik a nagypénteki böjtbe. Reggelire, tea-vajjal megkenve kiváló!
Hétfőn befejeztük – kisebb-nagyobb hisztirohamok közepette – a nagyheti lapbook-ot. Hiába, a melegfront a gyerekeknek is melegfront, és ha nekik nem is fájt a fejük (mint nekem), azért érezhetően “zizibbek” voltak. Ez van 🙂 A lapbook azért elkészült, illetve “befejeződött”. Itt most a saját példányomat mutatom, mert valahogy fotózásra ott a hittanon már nem maradt energiám 😛
Fölül kis fülecskéken Jézus szenvedésének 12 jelképe látható, amit a múlt héten tárgyakkal is szemléltettem. Minden fülecske felnyitható, alá pedig röviden odaírtuk, hogy melyik tárgy mit szimbolizál.
A mappa alsó felébe a Szent Háromnap eseményeit írtuk be röviden. Előtte kis cédulákra írtam fel ezeket az eseményeket, majd a gyerekek szétválogatták, hogy mi történt Nagycsütörtökön, Nagypénteken és Nagyszombaton. Ez után ezeket a mondatokat a lapbook-ba is beírták. A Nagyszombatba nem kevertem bele még a vigíliát, egyelőre kizárólag a Nagyhétre illetve Jézus szenvedéstörténetére akartam a figyelmüket összpontosítani.
Amikor mondtam nekik, hogy Nagypénteken a templomban meg lehet látogatni a Szent Sírt és imádkozhatunk a halott Jézust ábrázoló szobor előtt, egyikük rémülten kérdezte, hogy hogyan fog az kinézni. Ezek szerint sikerült megértetni velük, mekkora szenvedéssel és fájdalommal járhatott ez a fajta kivégzési módszer, mert ez alapján nem voltak kíváncsiak egy ennyire összetört ember holttestére. Nyilván valami véresre és rémisztőre számítottak. De megnyugtattam őket, hogy ez a szobor (annak ellenére, hogy a halott Jézust ábrázolja) szép és nem kell félni tőle, nyugodtan megnézhetik. Ha belegondolok, a gyerekeknek van igazuk: egy megostorozott, tövissel koronázott majd keresztre szegezett férfi holtteste biztos nem volt annyira tiszta és szép látvány, ahogy azt a templomi szobor mutatja. Néha az az érzésem, hogy a kisgyerekek jobban értik azt, ami Jézussal történt, mint mi, felnőttek…
Amikor rábukkantam ERRE az ötletre, azt gondoltam, hogy ez azért túlzás: ruhacsipeszből korpuszt készíteni…! De aztán csak vissza-vissza tértek a gondolataim a csipesz-feszülethez, s minél többet nézegettem, annál jobbnak tűnt. A végén már kimondottan tetszett. Végül odáig merészkedtem, hogy vettem három csipeszt egy hobby-boltban. Majd rájöttem, hogy a TESCO-ban majdnem negyvenet adnak annyi pénzért, amennyiért hobby-boltban csak 20-at tudtam volna venni (ez persze csak akkor szempont, ha több kereszt készül) 😀 Szóval vettem három darab csipeszt és kipróbáltam, hogyan is működik ez. Az egésznek a vége az lett, hogy a mai kézműves foglalkozáson ezt készítettük.
Mindig kell készítenem egy mintadarabot, ez ugyanis a “csali” 🙂 A diákmise végén a plébános atya felmutatja az aktuális prototípust, és hívja a gyerekeket és szüleiket, hogy jöjjenek be a hittanterembe, ahol el tudják készíteni a saját kis darabjukat. Persze a családok többsége olyan, hogy akármit készítünk, az mindegy – bejönnek, hívni sem kell őket 🙂 És természetesen ez benne a jó!
A legjobban azt szeretem a gyerekek által elkészített “példányokban”, hogy egyediek, mindegyik más egy picit, mindegyik tükrözi a készítője egyéniségét, életkorát, ügyességét. A mai kedvenc ez a szélesen mosolygó Jézus:
Ebben már benne van a feltámadás öröme is! 🙂
Az elkészítése nagyon egyszerű:
Kész is a feszület! 🙂
Áldott vasárnapot!
Igaz, hogy még a Nagyhét egy kicsit odébb van, de addig már csak 2x (illetve most már csak egyszer) találkozunk – és ez egy sokkal fontosabb és nagyobb témakör annál, hogy egyetlen órába sűrítsük -, már most elkezdtük átbeszélni Jézus szenvedéstörténetét.
Ma Jézus szenvedésének főbb szimbólumait, tárgyait vettük át. 12 eseményt szedtem össze, amihez egy-egy tárgyat kapcsoltam.
Az udvarra körben elhelyeztem a tárgyakat. Igen, igazi tárgyakat szereztem: barkát (drágán), kelyhet, kancsót, tálat a templomból kölcsön, ezüstpénzt (külföldi, de nem drahma, sajnos :-P), dárdát, Veronika kendőjét (home-made, de hiteles)… stb. Lényeg, hogy mindegyikhez volt valami kézzel fogható tárgyunk.
Az udvaron, a kellemes tavaszi időben a gyerekek felolvasták Jézus szenvedésének (általam “gyerekre” fordított, rövidített) történetét, majd minden tárgynál megbeszéltük, hogy hol, mikor, hogyan kapcsolódott ez Jézus szenvedéstörténetéhez.
Ez után lapbookot készítettünk a megszemlélt jelképekről, illetve jövő héten még kiegészítjük a Szent Három Nap eseményeinek részleteivel.
A kis képeket én rajzoltam, nem szeretek internetről összehalászott képekkel dolgozni, így legalább olyan, amilyennek én elképzeltem.
Egyik kis hölgyikém fejjel lefelé ragasztotta fel a rajzokat, s miután megállapítottam, hogy nem baj, így is jó lesz, azt mondta: “Nem baj, újrakezdem, mert én a kihívások embere vagyok!” 😀 Kilenc évesen ez elég jó hozzáállás 🙂
Ma a szentmise után az egyik anyuka megkérdezte, hogy most miért volt virág az oltár előtt, mert amúgy tudja, hogy nagyböjtben miért nincs.
Mert ez virágos vasárnap. Kevesen tudják, hogy nem csak adventnek, de nagyböjtnek is van “rózsaszín” vasárnapja, csak nincs az a pap (én legalábbis még nem találkoztam ilyennel itt nálunk), aki felveszi a rózsaszín miseruhát. Meg aztán adventben ott a koszorú, ahonnan lehet lesni, ha nem tudnánk, milyen liturgikus színnél tartunk éppen. Nagyböjtben ilyen nincs, így csak a szemfüles anyukák szúrják ki, hogy most nem júdáspénz van a vázában, hanem valami egészen szépséges liliom (vagy hasonló).
Amúgy idén először megtaláltam az adventi koszorú nagyböjti alternatíváját. Az ötlet alapja INNEN.
Ez még egy korábbi kép, azóta a gyertyák mérete vészesen megfogyatkozott, ki is kell majd cserélnem, mert még két hetet ki kell bírnia 🙂
A mai kézművesre itt találtam meg az ötletet (ihletet).
Szívószál kell hozzá és dekorgumi. Sablont egyelőre nem tudok feltölteni, mert a szkenner sztrájkol, de tulajdonképpen bármilyen virágforma szóba jöhet. Ragasztani nem kell, ez benne a legjobb!
A virág közepe egy 8-10 cm hosszú, 2,5-3 cm magas téglalap, amit a hosszabb oldalán kb. a háromnegyedéig be kell vagdosni, viszonylag sűrűn. Ha ez kész, rá kell (szorosan!) tekerni a szívószál végére, és erősen tartani, amíg a kisebbig virágformát alulról rá nem húzzuk. Ez után jöhet a nagyobb virág, és ez így már megtartja a bibéket. A levelet csak egyszerűen rá kell húzni a szárra.
Ha nagyon belelendülünk, egy egész csokrot lehet készíteni, variálva a színeket.
Váza híján volt, aki a muffinba szúrta az elkészült virágszálakat.
És végül, mivel érintett vagyok ez ügyben, Isten éltesse a Sándorokat, Józsefeket, Benedekeket! Nekik is lehet adni egy csokorra-valót ezekből az egyszerű, mégis időtálló virágokból! 🙂
ÁLDOTT VASÁRNAPOT!
Sokat böngészek más blogokon, általában külföldieken, hátha beleakadok valami egyszerű, de mégis nagyszerű ötletbe. Az alap koncepció az, hogy fiúknak, lányoknak egyaránt izgalmas legyen, egy ovis is el tudja (kis segítséggel) készíteni, de egy nagyobb, 7-8. osztályos se tartsa dedósnak vagy “uncsinak”.
A fent látható ötletre ITT bukkantam rá. Nagyböjt első vasárnapján készítettük el a kézműves foglalkozás keretében.
A keresztet előrajzoltam sütőpapírra, amit selyempapír-mozaikokkal fedtünk be. Ez után a fekete kartonból keretet vágtunk ki, ráragasztottuk a színes alapra, s a felesleges sütőpapírt körben lenyírtuk.
Ugye, milyen szép? 🙂 Ha ablakra felragasztjuk, szépen átsüt rajta a nap, olyan, mint egy katedrális ablaka 🙂