Címke: cd

Mióta elindult a rendszeres kézműves foglalkozás a Plébánián, még inkább elhatalmasodott a gyűjtögetési – “jóleszezmégvalamire” – mániám, és ebben sokszor a szülők is segítségemre vannak. Hol úgy, hogy én kérem őket (pl. sajtosdoboz) gyűjtésre, de már rögtön az elején voltak önkéntes felajánlások. Az utóbbinak köszönhető, hogy kb. 200 kidobásra szánt CD van a birtokomban, amik időről időre megihletnek.

A legtöbbször úgy találok rá valamilyen kézműves ötletre, hogy egy az egyben “szembejön” velem. Ez a gyakoribb. De olyan is előfordul, hogy csak egy alapötletet kapok, amit aztán “híd-tanosítok”. Így jött az ihlet a CD-ből mozaikozáshoz is…

Még karácsony előtt a vasárnapi kézműves keretében szerettem volna ezt megvalósítani, de a műsor miatti készületek minden időt felemésztettek, így majdnem egy hónapig mellőzni kellett a kézműves foglalkozásokat. De talán jobb is volt így, hogy kisebb keretek között valósítottam meg ezt az ötletet, mert CD-t feldarabolni…hát nem egyszerű feladat.

Az elkészítés tehát a következő: végy egy CD-t, ami már használhatatlan és kidobásra ítélt. Egy erős, éles ollóval vágd kisebb darabokra. Na, ez a rész egy gyerek számára felér egy szentségtöréssel. Nyilván otthon azt hallja a szüleitől, hogy a CD-ket, DVD-ket óvatosan kell kezelni, mint egy hímes tojást. Erre mit csinál a tanítónéni?! Felszabdalja a CD-t!!! Miután túllendültetek ezen a problémán, vágjátok ki az előrerajzolt NYOLCÁGÚ csillagot. A hagyomány szerint a betlehemi csillag nyolcágú, így bármennyire is kardoskodnak a gyerekek, hogy Dávid-csillagot kell rajzolni, először is magyarázd el: amit ő lerajzolt, még ha azt is mondja rá, hogy ez Dávid-csillag, ez “csak” egy ötágú csillag. 😛 Aztán nyugtasd meg őket, hogy a rajzra, amit készítenek, bőven jó lesz az ötágú, hatágú, sőt a tizenkét-ágú csillag is. De azért te rajzolj nyolcágú csillagot. 🙂

Én először NEBULÓ folyékony ragasztóval próbáltam felragasztani a mozaikdarabokat, de nem tartotta meg, száradás után simán lehullottak a CD-darabkák. A stift-ragasztó viszont elég jónak bizonyult.

Ága kijelentette, hogy a nővérétől azt tanulta: “A kevesebb több”, így ő ehhez tartja magát.

Az órát egyébként úgy kezdtük, hogy kiterítettem egy nagy ív natúr csomagolópapírt, és megengedtem a gyerekeknek, hogy felüljenek az asztalokra (“Cipővel???” – annyira jól neveltek :-)). Mindenkinek adtam egy A/3-as papírt (“Úúúú mekkora papír!!!”) és egy filctollat (“Én zölddel írok…nem! Barnával!”). Aztán, hogy mindenki elférjen, én fejjel lefelé rajzoltam, ők pedig szépen másolták. Közben persze elmondtam nekik a történetet, hogy milyen ajándékokat vittek, és hogy a hagyomány szerint hogyan nevezzük a napkeleti bölcseket. Nagyon egyszerű figurákat rajzoltam, néha direkt kicsit “bénán”, hogy felül tudjanak múlni…Mondjuk a teve-rajzolás tényleg nem az erősségem.

A Dávid-csillag csak miheztartás végett került a képre 🙂

Miután átbeszéltük és lerajzoltuk azt, amit fontos tudni a napkeleti bölcsekről, játszottunk. Elvittem az itthoni Betlehemünkből a kis Jézust, ami egy gyerektenyérben pont elfér, illetve vittem egy zseblámpát is. Egy gyerkőcöt kiküldtünk a teremből, a többiekkel pedig elrejtettük a kis Jézust. Lekapcsoltuk a villanyokat, így teljes lett a sötétség. Behívtuk a teremből kiküldött gyereket, kezébe adtam a zseblámpát, mondván, a bölcseknek is csak egy apró fényforrás segített a keresésben, a csillag. Ezek után a szokásos hideg-meleg-langyos utasításokkal irányítottuk a játékost, hogy megtalálja a kis Jézust.